„Szerkesztő:Szalax/Átmeneti tároló1” változatai közötti eltérés

1973-ban kinevezték a Leningrádi Filharmonikusok társkarmesterévé, majd 1985-ben első karmester lett. A zenekart számos sikeres turnén vezényelte Európában, Amerikában és Japánban. 1979-ben az Oslói Filharmonikusok művészeti vezetője lett, és szép sikereket ért el a zenekarral, turnéztak és számos figyelemreméltó hangfelvételt készítettek. 1985-től 1988-ig a BBC Walesi Szimfonikus Zenekarának vendégkarmestere is volt. 1996-ban, az oslói ''[[Bohémélet]]'' előadása közben súlyos szívrohamot kapott, majd alig öt hét múlva egy második szívroham következett. Ekkor egy defibrillátort ültettek be a mellkasába. (Apja 1984-ben szívroham következtében hunyt el [[Manchester]]ben, ahol a Hallé Zenekart dirigálta.) Az oslói megbízatást 2000-ben felmondta. Közben fokozatosan a nemzetközi figyelem középpontjába került, és több neves zenekarral működött együtt, például 1992-től a [[Londoni Filharmonikus Zenekar]]ral, amelynek első vendégkarmestere volt, 1994-ben vezényelte a [[Bécsi Filharmonikusok]]at a salzburgi fesztiválon, 1997-ben a Pittsburghi Szimfonikus Zenekar zenei igazgatója lett, majd 2003-ban a Bajor Rádió Szimfonikus Zenekara, 2004-ben az amszterdami Royal Concertgebouw Orchestra következett. A 21. század elejétől gyakran a legnagyobb élő karmesternek nevezték. A bajor zenekarral – többszöri hosszabbítás után – 2024-ig tartó szerződést írt alá. Egészségi állapota miatt a Concertgebouw-t a 2015-ös szezon végén elhagyta. A Bécsi Filharmonikusok háromszor is, 2006-ban, 2012-ben és 2016-ban hívták meg hagyományos [[A Bécsi Filharmonikusok újévi koncertje|újévi koncertjükre]].{{refhely|Manheim}}{{refhely|Millington}}

 

 

Jansons lett és orosz állampolgársággal rendelkezett. Kétszer nősült. Első feleségétől, Irától született Ilona lánya zongoraművész lett. A házasság az oslói évek alatt ért véget. Második felesége (1976-ban vette el), Irina Outchitel logopédus volt.{{refhely|BCW}}