|
[[Fájl:Charcoal.jpg|bélyegkép|240px|jobbra|Faszén]]
A '''szénégetés''' (vagy '''faszénégetés''') egyhagyományos hagyományoserdei foglalkozás.
Az erdei mesterségek sorában leginkább a [[kohászat|kohász19. század]] éselejétől aleginkább vaskohók, vasverő központok közelében a [[19. század]] elejétől virágzott, mivel a jó, kénmentes [[acél]] előállításához elengedhetetlenülugyanis szükségnélkülözhetetlen volt a faszénre,faszén. azonbanÁm a mesterség ennél sokkal ősibb.
A faszén készítéséhez [[gyertyán]]t, [[Bükk (növénynemzetség)|bükköt]], [[kőris]]t, [[Csertölgy|cserfát]] használnak. BoksábaA fát boksába rakják, amihez előzetesen sík területet keresnek, vagy alakítanak ki. A kisebb, 80 [[köbméter]]nyi fa kiégetéséhez való boksánakkisebb boksáknak 8 méter átmérőjű hely kell, 250 köbméterhez pedigviszont 12 métereset készítenek elő. A vastagabb fákat, törzseket rendesen középre helyezik, három rend majdnem függőlegesen egymásra állított fából rakják, így itt a magassága eléri a 3-33–3,5 métert, majd földdel betakarják. A boksát a tetején gyújtják be, majd 8-128–12 napig lassan égetik, azután egy napig pihentetik.
Maga az égés nagyrészt oxigénszegény környezetben történik, ígytehát a folyamat az elgázosító kazánok működéséhez, ill. a [[pirolízis]]hez hasonlít a folyamat.
A kész faszenet egykor kosarakban szállították egyébaz iparosoknak, vaskohászatokba, fekete[[lőpor]] előállítására, illetvea városokba,lakosság aholpedig vasaláshoz használtákhasználta. Napjainkban papírzsákbana kaphatófaszén szinte kizárólag [[grillezés]]hez használatos, és papírzsákokban kerül forgalomba.
== Kulturális vonatkozások ==
|
