„Lexikológia” változatai közötti eltérés

Diakrón, azaz történeti nézetben a lexikológia a szavak eredetét, a szókészlet mennyiségi és minőségi, azaz jelentésbeli és [[Hangtan|hangalaki]] változásait, a szavak születését és pusztulását stb. vizsgálja.<ref name="bokor_164">Bokor 2007, 164. o.</ref> Nem választható szét a szinkrón jellegétől, mivel megállapítja például azt, hogy a nyelv aktuális állapotában mely szavak ősi, alapnyelviek (például a [[magyar nyelv]] esetében), illetve más alapnyelvből örököltek (pl. az [[újlatin nyelvek]] esetében), melyek belső keletkezésűek, melyek [[Jövevényszó|jövevényszavak]] és melyek idegen szavak.<ref>Bokor 2007, 178–181. o.</ref> A diakróniához tartozik viszont annak megállapítása, hogy mikor keletkezett egy szó, vagy mikor került a nyelvbe egy jövevényszó.

 

 

Ugyancsak időben történik a szavak nyelvváltozatok, regiszterek közötti mozgása. Általános jelenség például az, hogy egyes szavak, amelyek egy bizonyos időszakban csak a [[szleng]]ben éltek, később a fesztelen regiszterbe kerültek. Ilyenek a magyarban a ''cucc, csencsel, frász, kaja, lóg, snassz'' stb. szavak. Egy másik hasonló jelenség a szépirodalom nyelvének a változása a szleng és az ifjúsági nyelvek hatása alatt.<ref>Bokor 2007, 194. o.</ref>