„Sajtószabadság” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Nemzetközi rangsorok: typo Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
bev. fogalmazás Címke: 2017-es forrásszöveg-szerkesztő |
||
1. sor:
[[Fájl:Cenzura CSR - index 1937 - 1. strana.jpg|bélyegkép|jobbra|1937-ben [[Csehszlovákia|Csehszlovákiában]] betiltott könyvek és dalok listájából részlet. Jól látható, hogy magyar nyelvű kiadványokat is tartalmaz a lista.]]
'''Sajtószabadság'''nak nevezik azt az állapotot, amikor a sajtó munkatársai – az [[újságíró]]k – maguktól, csupán saját szakértelmükre, tapasztalatukra és véleményükre hagyatkozva, külső befolyásoktól, fenyegetésektől és törvényi korlátoktól mentesen döntik el, hogy az általuk szerkesztett sajtótermékekben milyen tartalom jelenik meg. Ez a szabadság kiterjed az állam beavatkozásának hiányára is.
Ebben a cikkben a „sajtó” a szó tágabb értelmében a nyomtatott és az elektronikus hírközlő eszközöket ([[Média (kommunikáció)|média]]), az ezek által szolgáltatott tartalmakat és az ezen tartalmakat előállító személyeket jelöli. Az állampolgári jogok egyike a sajtó útján való szabad, hatóságilag előzetesen nem ellenőrzött és korlátozott véleménynyilvánítás. A sajtószabadság követelését a polgári átalakulásért folytatott harcban fogalmazták meg először, aktualitását az abszolút monarchia s különösen az egyházi hatóságok sajtótermékeket szigorúan kézben tartó zsarnoksága adta. A Habsburg abszolutizmus ellen, a polgári fejlődésért felkelt 1848-as magyarországi forradalomnak is ez volt az egyik alapvető követelése. A sajtószabadság érvényesülését nagymértékben gátolja az a tény, hogy a fejlett tőkés országokban nagy konszernek monopolizálják a hírközlést, s ezzel az állami korlátozás helyére a monopóliumok korlátozó, megszűrő tevékenysége lép. A sajtószabadságot korlátozó intézkedések és intézmények elleni küzdelem ma is élő probléma a világ számos országában.
|