„I. András magyar király” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
Címke: Kézi visszaállítás
SlowenyHUN (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
3. sor:
| kép = Andrew I (Chronica Hungarorum).jpg
| képméret = 230px
| képaláírás = I. EndreAndrás a trónon ([[Thuróczi-krónika]])
| ragadványnév = ''Katolikus'', ''Fehér''
| állam = Magyarország
12. sor:
| koronázás helye = [[Székesfehérvár]]
| örököse = [[Salamon magyar király|Salamon]]
| előd = [[Péter magyar király|Orseolo Péter]]
| utód = [[I. Béla magyar király|I. (Bajnok) Béla]]
| uralkodóház = [[Árpád-ház]]
| születési dátum = 1015 körül
20. sor:
| nyughelye = [[Tihanyi apátság]]
| házastárs = [[Anasztázia magyar királyné|Rurik Anasztázia]]
| gyermekei = [[I. AndrásSalamon magyar király#Családja|lásd ittSalamon]],
[[Adelhaid cseh fejedelemné|Adelheid]],
[[Dávid magyar királyi herceg|Dávid]],
[[György (I. András fia)|György]],
[[Sváb Judit magyar királyné|Judit]],
[[II. Vratiszláv cseh király|II. Vratiszláv]],
| édesapa = [[Vazul]]
| édesanya = Ismeretlen
28 ⟶ 33 sor:
}}
 
'''I. András''' - (más alakváltozatban: '''I. Endre'', [[Német nyelv|németül]]: ''Andreas I.,'' [[Angol nyelv|angolul:]] ''Andrew I.'') - (1015 körül – 1060. december 5. előtt), [[Magyar Királyság|Magyarország]] [[Magyarország uralkodóinak listája|királya]] volt 1046 és 1060 között.<ref name="naptar">'''Naptártörténeti kislexikon''', összeállította Schalk Gyula, Fiesta-Saxum, 1999, {{ISBN|963-9084-50-6}}, 172. oldal</ref>
 
András 1046-ban tért vissza száműzetéséből a [[Magyar Királyság|Magyar Királyságba]], majd a [[Pogányság|pogányokkal]] átmenetileg szövetséget kötve a [[Vata-féle lázadás]] során megdöntötték [[Péter magyar király|Péter király]] uralmát, és még ebben az évben megkoronázták. Uralkodása során megerősítette a kereszténységet az országban, és sikeresen lépett fel a [[Német-római Birodalom]] támadásai ellen. Ugyan fiát, [[Salamon magyar király|Salamon]]t még élete során [[Ifjabb királyság|ifjabb királlyá]] koronáztatta, ám testvérének, [[I. Béla magyar király|Bélának]] trónra kerülését nem tudta megakadályozni. András nevéhez fűződik a [[Tihanyi apátság]] alapítása, és a [[Tihanyi alapítólevél]] is, amely az egyik legfontosabb magyar nyelvű szórványemléknek számít.
 
== Élete ==
39 ⟶ 44 sor:
 
=== Újra Magyarországon ===
Mindeközben [[Magyarország]]on Orseolo [[Péter magyar király|Orseolo Péter]], hogy háláját kifejezze a német-római császárnak, Magyarországot hűbérbirtokként ajánlotta fel a császárnak, aki mindezt el is fogadta. A király emellett folytatta korábbi tevékenységét, melynek során a vezető vallási és világi tisztségeket főleg németeknek és olaszoknak adta. Ezek miatt már 1045-ben két lázadás is szerveződött ellene. Az egyik élén Viska (Viske), valamint Bolya (Buja) és Bonyha, az erdélyi Gyula főembere és két fia (így [[Sarolt fejedelemasszony|Sarolt]] unokaöccsei). Ezt az összeesküvést elárulták, résztvevőit kivégezték vagy megkínozták. A másik összeesküvést [[Szent Gellért|Gellért püspök]] szervezte, aki – csakúgy mint az első felkelés résztvevői - a Vazul-fiakat akarta visszahívni a magyar trónra. Gellért szavára a hercegek, Levente és András 1046-ban hazaindultak. Közben a békési [[Vata (törzsfő)|Vata]] is sereget szervezett, hogy a pogány vallást visszaállítsák Magyarországon. Az elégedetlenkedők és a két herceg 1046-ban Abaújváron találkoztak. A pogányok előadták követeléseiket, engedjék a pogány hit gyakorlását, ölhessék meg a püspököket és papokat, rombolhassák le a templomokat és tisztelhessék a bálványokat. A hercegek beleegyeztek a követelésekbe, hiszen tudták, hogy az András apósától kapott csapat önmagában nem elég Péter elűzésére. A pogánysággal kiegészült sereg hamar elsöpörte Péter uralmát, 1046 őszére már a Dunáig bírták az országot. A kibontakozó felkelést nevezik a krónikák [[Vata-féle lázadás]]nak. Az ősi vallás követői azonban mindeközben igyekeztek a kereszténységet eltüntetni, híveit pedig elpusztítani, ennek esett áldozatul Gellért püspök is, akit [[1046]]. szeptember 24-én gyilkoltak meg.<ref>{{Cite web |url=http://www.magyarzenetortenet.hu/do/doak03.html |title=Szent Gellért püspök nagy legendája |accessdate=2016-01-17 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20160507191152/http://www.magyarzenetortenet.hu/do/doak03.html |archivedate=2016-05-07 }}</ref> Péter újra a németek felé fordult, és a nyugati határon már gyülekeztek is a csapatok. Pétert háromnapi küzdelem után elfogták és az egyik forrás szerint megölték, másik szerint csak uralkodásra alkalmatlanná tették, megvakították.
 
András 1046-ban került a magyar trónra, miután nem sokkal azelőtt a legidősebb Vazul-fiú, Levente meghalt. [[Székesfehérvár]]ott a megmaradt három püspök koronázta királlyá 1046 vége felé.
61 ⟶ 66 sor:
 
==== Belviszály ====
[[Fájl:Andrew I on his death bed (Chronicon Pictum 064).jpg|thumb|240px|KoronaA vagy[[Tiszavárkony|tiszavárkonyi]] jelenet: a megbénult András arra kényszeríti testvérét, [[I. Béla magyar király|Bélát]], hogy válasszon a korona és a kard? között. (Képes krónika)]]
Ezzel a lépésével azonban András újabb belviszályra adott okot, ugyanis mikor 1048-ban hazahívta öccsét, [[I. Béla magyar király|Bélát]], a dukátus mellé neki ígérte a koronát is, lévén, hogy akkor még nem volt fiú örököse. András fiának megkoronázásában közrejátszott egy másik tényező is, ugyanis nem sokkal második fiának, Dávidnak születése után szélütést kapott és megbénult, és így látta biztosítva fia számára a trónt. Béla a gyerekek eljegyzésétől is távol maradt. A királyi tanácsadók ekkor azt javasolták a hordszékbe kényszerült Andrásnak, hogy ölesse meg testvérét. András azonban hajlott a békés megbocsátásra, és abban reménykedett, öccse lemond Salamon javára. 1059-ben ezért [[Tiszavárkony]]ba hívatta testvérét, és felkínálta neki választásra a koronát és a kardot. A korona a királyságot, a kard pedig a dukátust jelképezte. Ha Béla a koronát választja, a király hívei helyben lekaszabolják, ha a kardot veszi el, békében uralkodhat a saját országrészében. Ekkor Béla egyik híve, Miklós ispán megsúgta neki, hogy ha kedves az élete, választása a kardra esik. Béla megértette, és a kardot választotta.
 
67 ⟶ 72 sor:
 
== Halála ==
[[Fájl:Adrew I.'s grave.JPG|thumb|240px|András király sírja a tihanyiTihanyi apátság altemplomában]]
{{idézet2|Az András királlyal levő magyarok látván, hogy Béláé a győzelem, elhagyták András királyt, és átálltak Béla herceghez. András király Németország felé futott, de el nem menekülhetett; a mosoni kapunál ugyanis elfogták. És mivel a Bakony erdejében Zirc nevű udvarházában gondatlanul tartották, meghalt. Szent Ányos hitvalló monostorában temették el, melyet ez a király alapított Tihanyban, a Balaton tavánál.|[[Kálti Márk]]: ''Képes Krónika'', 1360<ref>{{cite book | author=Kálti Márk| title=Képes Krónika | url=http://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm | year=1360 | publisher=| pages= |language=magyar}}</ref>}}
 
A lebénult András sorsa megpecsételődött. A [[mosoni csata]] során az Andrást szállító szekér felborult, így került testvére fogságába [[Zirc|Zircre]] és nemsokára ott is halt meg. Halálával kapcsolatban létezik több másik változat is,. azAz egyik szerint a tihanyi[[Tihanyi apátság|Tihanyi apátságba]] akarták szállítani, de útközben életét vesztette [[Zirc|Zircen]]. A másik lehetőség, hogy a megtört királlyal rosszul bántak a fogságban.
 
Andrást végül az általa alapított tihanyiTihanyi apátságban temették el. Öccse követte a trónon I. Béla néven. András özvegye és gyermekei menekülni kényszerültek.
 
== Családja ==
96 ⟶ 101 sor:
<gallery class="center">
Fájl:Nte-kir-1andras.jpg|I. András szobra a [[Nemzeti Történeti Emlékpark]]ban
Fájl:Andreas I Litho 3.jpg|[[Josef Kriehuber]] 1828-as [[Litográfia|litográfiája]] I. EndrérőlAndrásról
Fájl:Szekely B I Andras koronazas.jpg|[[Székely Bertalan]]: I. EndreAndrás megkoronázása
</gallery>