„Falklandi csata” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a AWB |
a Vesszőhiányok |
||
34. sor:
A '''falklandi csata''' avagy '''falkland-szigeteki csata''' az [[első világháború]] elején, [[1914]]. [[December 8.|december 8-án]] lezajlott tengeri ütközet volt az Atlanti-óceán délnyugati részén lévő [[Falkland-szigetek]] közelében egy német és egy brit hajóraj között. A csatában a jelentős túlerőben lévő, [[Doveton Sturdee]] altengernagy vezette brit hajóraj győzelmet aratott [[Maximilian von Spee]] altengernagy [[Kelet-ázsiai Hajóraj]]a felett az öt német cirkálóból négyet elsüllyesztve.
A britek a november 1-ei [[Coronel-foki csata|coronel-foki csatában]] elszenvedett vereséget követően jelentős erősítést küldtek a brazil partokhoz visszarendelt dél-amerikai haderejük megerősítésére a német páncélos cirkálóknál jóval nagyobb sebességgel, páncélzattal és tűzerővel rendelkező két [[csatacirkáló]], az [[HMS Invincible (1907)|''Invincible'']] és az [[HMS Inflexible (csatacirkáló)|''Inflexible'']] révén, hogy felkutathassák és elpusztíthassák a győzedelmes németeket azok feltételezett tartózkodási helyén a chilei partoknál. Út közben szénvételezéshez a Falkland-szigeteken lévő [[Stanley (Falkland-szigetek)|Port Stanley]]-ben álltak meg. A Németországba visszatérni igyekvő Spee gróf öt cirkálójával ([[SMS Scharnhorst|''Scharnhorst'']] és [[SMS Gneisenau|''Gneisenau'']] páncélos cirkálók valamint [[SMS Nürnberg (1906)|''Nürnberg'']], [[SMS Leipzig (1905)|''Leipzig'']], [[SMS Dresden (1907)|''Dresden'']] könnyűcirkálók) és három szénszállítójával a britek érkezése utáni napon, december 8-án rajtaütést tervezett végrehajtani Port Stanley-n, de a kikötőben észlelt nagy számú ellenséges hadihajót észlelve elállt a szándékától, és keleti irányba hajózott el. A brit hajóraj – melyhez két csatacirkáló, három páncélos cirkáló, két könnyűcirkáló és egy segédcirkáló tartozott – kifutott a németek üldözésére. A gyorsabb és erősebb csatacirkálók elől, melyek jelenlétére nem számítottak,
A kibontakozó több órás küzdelemben Sturdee hajói nagy nehézségek árán, de végül elsüllyesztették Spee két páncélos cirkálóját, míg a három német könnyűcirkáló közül a többi brit hajó kettőt tudott elsüllyeszteni. A három német szénszállító közül ugyancsak kettő veszett oda. A német hajók közül csak a ''Dresden'' könnyűcirkáló és a ''Seydlitz'' tudott elmenekülni. Brit oldalon az emberveszteség a számos elszenvedett találat ellenére is csekély maradt, míg német oldalon a halálos áldozatok száma 1871 volt. Az elesettek között volt Spee tengernagy és négy hajóparancsnok.
A falklandi csata során aratott jelentős győzelem révén a britek lényegében megsemmisítették az egyetlen német külhoni köteléket, aminek révén elsősorban négy csatacirkálót szabadíthattak fel és irányíthattak át az északi-tengeri fő hadszíntérre. A megmenekülő ''Dresden'' miatt azonban a következő hónapok során is több hajórajt kellett a térségben tartani, és a chilei partok mentén erre az időre az antant kereskedelmi hajózása lényegében teljesen leállt, ami miatt a falklandi csata nem tekinthető teljes értékű brit stratégiai győzelemnek.
A brit győzelmet beárnyékolja továbbá a harc során felmutatott rendkívül gyenge tüzérségi teljesítmény, a rossz taktikai megoldások, a már harcképtelenné vált német hajók nagy emberáldozattal járó tűz alatt tartása, valamint az, hogy nem tettek kísérletet a német zászlóshajó hajótörötteinek kimentésére.
Habár a brit tüzérség hiányosságai – mint lényegében az összes ütközet során a háborúban – nyilvánvalóak voltak, annak hatékonyságának fokozására egészen a [[skagerraki csata]] utánig nem tettek kísérletet, a brit főerők ezt követően pedig már nem vállaltak fel újabb összecsapást a német [[Nyílt-tengeri Flotta|Nyílt-tengeri Flottával]].
| |||