„Falklandi csata” változatai közötti eltérés

A ''Gneisenau'' megfigyelése szerint a brit csatacirkálók a ''Scharnhorst'' közeledésére előbb erős kitérő manőverbe kezdtek még 16:17 előtt, majd tovább növelték az időközben {{szám|9000|}} méteresre csökkent távolságot a már csak 16 csomóval haladó, és korábbi útirányát tartó ''Gneisenau''tól. (lásd [http://www.naval-history.net/WW1Book-RN1-424.jpg Ábra]) A britek csak {{szám|13000|m}} távolságból manővereztek újra a harc felvételéhez.

Az ettől eltérő brit verzió szerint a csatacirkálóik manőverei nem voltak összhangban. Míg az ''Invincible'' a németek nyugati irányvonalát keresztező déli irányt tartotta, tovább közeledve a már láthatóan megpecsételt sorsú ''Scharnhorst'' felé, addig az ''Inflexible'' megpróbált a ''Gneisenau'' mögött elhaladva annak a szélvédett oldalára kerülni, és így kedvezőbb pozícióba jutni. 16:30-kor fel kellett hagynia a kísérlettel, mivel a zászlóshajója a várakozások ellenére nem járt el hasonlóképp, hanem az ''Inflexible''-nek és az időközben felzárkózó ''Carnarvon''nak a ''„Nyomvonal”'' jelzést adta le, mire előbbi 16:44-kor visszatért testvérhajója mögé. Néhány perc eltelte után, 16:50-kor az ''Inflexible'' bal felé ismét kivált az alakzatból, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy önállóan cselekedve úrrá legyen a füst okozta gondokon, melyen Sturdee eddigi manőverei nem tudtak segíteni. Corbett ezt a következőképpen írta le:

Míg az ''Invincible'' a ''Gneisenau''val párhuzamosan haladt, és folyamatosan közeledett hozzá, addig a délkeleti irányba haladó ''Inflexible'' a jobb oldali tüzérségét is harcba vethette, és 17:00 körül a zászlóshajója felé kanyarodott, amivel a ''Gneisenau''t ismét a bal oldalára vette.<ref name="Raeder 288. o"/> Ekkorra a ''Carnarvon'' is elég közel került a láthatólag már lassabban haladó ''Gneisenau''hoz ahhoz, hogy tüzet nyithasson rá, így egyszerre három különböző irányból lőtték a német cirkálót, de az továbbra is ellenállt. Pochhammer korvettkapitány, a ''Gneisenau'' első tisztje és, a csata rangidős német túlélője a hajója utolsó perceire a következőképpen emlékezik vissza:

:''16:45-kor az Inflexible nagy ívben hátulról megkerülte a Gneisenaut azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy közrefogjanak minket. Míg az Invincible-re való kilátás a saját hajónk füstje, a lőporfüst és a röviden érkező lövedékek vízoszlopai miatt korlátozott volt, a Gneisenau, melynek a kormányművénéltkormányművénél a Carnarvonról vagy már korábban az Inflexible-ről érkező tűz problémákat okozott, alacsony sebesség mellett 10°-kal jobbra kezdett kanyarodni és így [megfordulva] a bal oldala került harcba. 17:10-kor megpróbálkoztunk a tüzérség kaliber szerinti megosztásával – a 21 cm-es ágyúkkal az Inflexible-t, a 15 cm-esekkel a CarnorvantCarnarvont – mindkét hajót célba venni. A 15 cm-es üteg azonban már olyan mértékben károsodott, hogy a parancsot nem tudta végrehajtani. Három-négy a Carnarvonra leadott sortűz leadása után, melyek révén sikerült találatot elérni a páncélos cirkálón, a baloldali kazamatákban elhelyezett 21 cm-es lövegek is használhatatlanná váltak. A hátulsó torony egy ideje már 90°-os helyzetben elakadva állt. Egyedül már csak az elülső 21 cm-es lövegtorony volt harcképes állapotban. Mivel azonban az összes lőszerét ellőtte és a kazamatáktól kellett lövedékeket előre hozni, szünetet kellett tartania a tüzelésben. Az Inflexible abban a hitben, hogy a Gneisenau már le lett győzve, beszüntette a tüzelést, és ahogy később a parancsnoka elmondta nekem, igyekezett felhívni az angol tengernagy figyelmét a mi állapotunkra. Amikor azonban az elülső torony a következő utastást kapta: „Önállóan az Inflexible-re tüzelni” és ismét lőni kezdett, az Inflexible is újra tüzet nyitott. A Gneisenau többek között az oldalába kapott egy telitalálatot az elülső kötözhelynélkötözőhelynél, mely a hátsó lövegtorony kiesése után sebesültekkel volt tele. A hatás a hajó közepén lévő lőszerfelvonóban is érződött és a tartalék muníció elülső toronyhoz való szállítását is megszakította. Mikor a lövegtorony a munícióutánpótlás elmaradását, a vezető mérnök a hajtóművek gőz nélkül maradását, az első tiszt pedig a szivattyúzás hatástalanságát jelentette, 17:20-kor a parancsnok kiadta a következő parancsot: „A hajót elsüllyesztéshez felkészíteni” – „Gőzt gyűjteni a hátramenethez”, utóbbit azzal a szándékkal, hogy a hajó elhagyását megkönnyítse a személyzet számára. A legénységet a fedélzetre rendelték és utasításba adták, hogy függőágyakat és más úszóképes tárgyakat vegyenek magukhoz. 17:25-kor a jobb oldali torpedóvető csőből kilőttek egy torpedót és a csövet a helyiség elöntéséhez nyitva hagyták. 17:35-kor a parancsnok a következő parancsokat adta ki: „Robbantás”, majd „Lassú menetben hátra”. Nem hiszem, hogy az utóbbit már végre lehetett volna hajtani. A hajó, mely már 10°-kal meg volt dőlve jobbra, előbb lassan, majd egy rövid rántással jobbra dőlt és leszámítva az előárbóc ellőtt lobogóját, teljes lobogózattal átfordult és 17:45-kor elsüllyedt, miután a parancsnok háromszoros hurrát kiáltatott Őfelségének a császárnak. („Drei Hurras für Seine Majestät den Kaiser”)''<ref name="Raeder 290-292. o">Raeder 290-292. o.</ref><ref group="m">A ''Carnarvon''t Pochhammer állításával szemben nem érte találat.</ref>

Sturdee tengernagy értesülve a ''Gneisenau'' első tisztjének, Pochhammer korvettkapitánynak a megmeneküléséről, az őt kimentő ''Inflexible''-nek a következő rádióüzenetet küldte: