19741973 előtt minden versenyző szabadon választott számmal nevezett be, melyet akár versenyek között is cserélhetett (a legnagyobb kiadott szám 136 volt, melyet [[Rudolf Krause]] használt egy 1954-es versenyen). Az 1973-as szezonban megindult egyfajta egységesítés, törekedtek arra, hogy a csapattársak egymást követő számokat kapjanak, a szezon ötödik futamától pedig állandósították is a rajtszámokat. 1974-től minden csapatnak két egymást követő, állandó számot osztottak ki, melyeket minden következő évre megtartottak – kivéve azt a csapatot, amelyiknél a regnáló világbajnok volt; ez a csapat az 1-es és 2-es rajtszámokat kapta meg az új évre (ha a bajnok elhagyta a Formula 1-et, az 1-es rajtszámot nem osztották ki – pl. ezért versenyzett 1994-ben [[Damon Hill]] 0-s rajtszámmal). 1996-tól módosítottak a szabályon: a csapatok minden évben új rajtszámokat kaptak az előző évi teljesítményüktől függően. Kivételt jelentett az 1-es és 2-es rajtszám, amely továbbra is a címvédő versenyzőnek és csapattársának járt, függetlenül attól, hogy hova szerződött. A 13-as számot nem osztották ki.<ref>{{cite web |url=http://f1ferrari.hu/szabalyok/rajtszamok |title=Rajtszámok |date=20100204 |accessdate=20201020 |author=Varga Viktória |publisher=f1ferrari.hu}}</ref>
