„Sárréti csata” változatai közötti eltérés

A 15[[tizenöt éves háború]] részeként, Mercoeur[[Lotaringiai hercegFülöp Emánuel]] Mercœur hercege keresztény (egyesített) serege 1601 szeptember 20-án elfoglalta Székesfehérvárt. A csapatokat a zord időjárás és a katonák betegségei miatt 25-én a Csókakői vár alatti táborba irányították. Terveik között szerepelt, hogy az időközben megindult kanizsai ostromsereghez csatlakoznak, de híre érkezett a török felmentő had érkezésének. Ezért a keresztény tábor [[II. Mátyás magyar király|Mátyás főherceg]] vezetésével október 033-án átköltözött a  Fehérvárhoz közelebbi   Fehérvárcsurgó mellett lévő és - a Gaja és a Móri-víz mocsaraitól - jobban védhető helyre.

A korábbi nagyvezér Ibrahim halála miatt [[Jemiscsi Haszán]] lett a vezérpasa, aki a választás miatt csak augusztus elején indulhatott el seregével Magyarországra. Október 088-án Adonyba érkeztek, és Mankirkus Mehmed budai  pasa fogadta a segítségül küldött csapatokkal együtt. Tanácskoztak s az lett az elhatározásuk, hogy először az ellenség tábora ellen mennek, azután Fehérvár elfoglalásához kezdenek.

Október 9-én érkeztek Fehérvárhoz, és annak északi részén - a Gaja és a Móri -víz összefolyása mellett - letáboroztak.  Az 50-70. 000 fős oszmán hadnak  Mátyás főherceg  seregével kellett előbb megküzdenie. A keresztény had nagyjából harmadát (15. 000 fő) tette ki Hasszánénak.

A keresztény sereg Fehérvártól északnyugatra rendezkedett be tartós védelemre  a Bakony hegyeivel körülvett Fehérvárcsurgói táborban, de igyekezett fenntartani a kapcsolatot  Fehérvár védőivel is. Így a törökök fő célja az összeköttetés -és a keresztény tábor felszámolása volt. 10-én indított először nagy erejű támadást a szerdár a két sereg közötti Móri-viz mocsarán át Igar- puszta magasságában. A keresztény lovasság ugyan visszavonulásra kényszerítette a török lovasságot, de üldözés közben Magyaralmástól délre a janicsárok puska és ágyu tüze károkat okozott soraikban. A táborból érkezett segítséggel a  küzdelem estig elhúzódott és a keresztény erők sikerével ért véget, a két fél  éjszakára visszatért a táborába. Az ütközetben a törökök 800 , a keresztények 200 katonát  vesztettek.

A következő két napi viszonylagos nyugalom idején MercouerMercœur herceg megerősítette táborát, és Csurgótól délre a Tatár-kő nevű dombon egy előretolt állást telepített.

Mátyás főherceg és MercoeurMercœur elhatározta Csór nyugat 2 km (Palota)  felé való elmozdulást, egy még jobban védhető helyre és Fehérvárral való szorosabb kapcsolat fenntartása érdekében. A törökök a vonuló sereget megtámadták, ezért 14-én is csatározások folytak, így a menetet megszakítva, a keresztények az éjszakát is fegyverben töltötték a felsőkincsesi ideiglenes táborban

15-én kora hajnalban indultak tovább a keresztény csapatok. Ekkor felvették a nyílt küzdelmet a támadó oszmánokkal az Iszkaszentgyörgyi mezőn. A török jobbszárny Mehmed kethüda, a budai és a boszniai pasa vezetésével visszaszorította a magyar balszárnyat, de a válságos pillanatban MercoeurMercœur kürasszírjai visszaverték, és bekerítették a szpáhi lovasságot. Elesett Mehmed kethüda, akinek fejét egy német lovas levágta. A csatatéren maradt a budai pasa is. A török balszárny és centrum kevésbé intenzíven vett részt a csatában. Az esti órákban a török csapatok vesztesen hagyták el a szentgyörgyi csatateret és visszavonultak táborukba. A keresztények elfoglalták Csór és Inota között kijelölt táborukat. Az ütközetben a keresztények 500-1000 főt, a törökök 2000-5000 főt vesztettek.

Másnap reggelre a keresztények erődített sáncot építettek, Iszkai- szölő hegy és a sárréti mocsár között, amit az oszmánok már nem mertek megtámadni. Próbálkoztak ugyan Fehérvár bevételével is, de sikertelenül. 25-én a szerdár hazaindult, Lala Mehmed ruméliai pasát Budára, a lovasság egy részét a végvárakba küldte. Bár elindult Kanizsa felmentésére, de a téliesre forduló időjárás miatt fellázadó janicsárok Szigetvárnál visszafordulásra kényszerítették.. A töröknek sem Fehérvárt nem sikerült visszavennie, sem Kanizsának nem tudtak segítséget vinni

A Móri- árokban megvívott. Fehérvár körüli ütközetekben,  Mohács  után   75  évvel,  lehetőség  nyílt  a Jemiscsi Haszán nagyvezér vezette  török  sereg  legyőzésére. A fegyelmezettebb, jobban, korszerűbben felszerelt keresztény csapatok visszaverték a török rohamokat, megtartották állásaikat.