„Fonás” változatai közötti eltérés

Kézi fonásnál a fonáshoz felhasznált szálhalmazt egy farúdra illetve fa lapra kötik – ez a ''[[guzsaly]]'', amit a fonó nő a bal hóna alá szorítva tart. Talpas guzsaly esetén a farúd alsó, földig érő T vagy L alakú talpát a lábfejjel szorítja le a fonó. Egyik keze ujjaival megpörgeti a kézben tartott orsót, amelyen a végéhez rögzített szálak ezáltal összesodródnak. Sodrás közben a [[Guzsaly|guzsalyra]] kötött szálhalmazból másik keze ujjaival folyamatosan újabb szálakat húz ki, miközben a sodratot is fokozatosan alakítja: nyújtja, vékonyítja.<ref group=megj>Ezt a folyamatot jól szemlélteti a {{CitWeb| url=http://www.joyofhandspinning.com/| cím=Joy of Handspinning | elér=2014-10-22}} címen bekapcsolható video.</ref> A szálakat munka közben állandóan nedvesítették, mert így hajlékonyabbak, jobban sodorhatók voltak. Az utóbbi időkben a vizet ehhez egy apró, bögre alakú fületlen de hasas üvegcsészéből vették, mely csésze egy madzagra volt a kezük ügyében felfüggesztve. Mihelyt az orsó leért a földre, az elkészült fonalat feltekercselte az orsó pálcájára. Az ily módon egymás után készülő fonalszakaszok összefüggő, hosszú fonalat alkottak. Ezt a munkát az asszonyok az úton haladva guzsaly nélkül is végezhették.