Wikipédia

„V–2 (motor)” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Pontosítás, bővítés.
Nincs szerkesztési összefoglaló
1. sor:
[[Fájl:Diesel model V-2 of a T-34 tank -01.jpg|thumb|250px|V–2 dízelmotor múzeumban kiállítva]]
A '''V–2''' ([[orosz ábécé|oroszul]]: ''В–2)'' [[Szovjetunió|szovjet]] gyártmányú, V12 hengerelrendezésű, 60°-os hengerszögű, 38800 cm³ lökettérfogatú, száraz olajteknős kenésű, folyadékhűtésű négyütemű [[dízelmotor]], melyet a [[Malisev Gépgyár|Harkovi Mozdonygyárban]] fejlesztettek ki [[Konsztantyin Fjodorovics Cselpan|Konsztantyin Cselpan]] vezetésével az [[1930-as évek]] második felében. Ez volt az első harckocsiba épített dízelmotor. Először a [[BT–7|BT–7M]] ’ugró’ harckocsiban alkalmazták. Legnagyobb mennyiségben a [[T–34]]-es harckocsiba építették., Eztezt a motormotort használták a KV és az ISZ sorozat egyes modelljeiben is. A motor továbbfejlesztett változatait használták a szovjet-orosz harckocsik többségénél a [[T–90]]-ig bezárólag. Módosított változatait hajókon és mozdonyokon is alkalmazták. A motor modernModern leszármazottjait még napjainkban is gyártják.
 
A tervezés kezdeti szakaszában repülőgépipari alkalmazás is felmerült lehetőségként. A motor kompakt, 60°-os hengerszögű forgattyúsház-hengerfej egysége, dugattyúi alumíniumötvözetből készültek, hengerenként 4 szeleppel és közvetlen üzemanyag befecskendezéssel. Nagyszériás dízelmotorokon a 2000-es évektől terjedtek el hasonló megoldások (a II. világháború idején könnyűfémhiány miatt öntöttvas kartert voltak kénytelenek alkalmazni). A két hengersor eltérő lökethosszal működött, a dupla vezérműtengelyes DOHC vezérlést királytengely, a segédberendezéseket fogaskerekek és –lehetőség szerint könnyűfém– tengelyek hajtották, száraz olajteknős kenésrendszert alkalmaztak. Az eredeti V-2 elnevezést csak az 1950-es évekig használták, de a később különböző típusjelzésekkel készült számtalan variáns alapkoncepciója napjainkig az ős ''V-2''-t idézi. Az erőforrás tömege 950kg, 1800-as fordulaton 500 lóerőt adott le, több évtizedes folyamatos fejlesztésének köszönhetően a karbantartások közötti 300-350 órás üzemidő megháromszorozódott, a teljesítmény 800LE fölé növekedett. A 90-es évekre elkészült W-93 típusvariáns turbófeltöltővel 1100LE felett teljesít.
 
 
== Története ==
A motort 1931–1939 között fejlesztették ki a Harkovi Mozdonygyárban. A tervezést kezdetben [[Konsztantyin Fjodorovics Cselpan|Konsztantyin Cselpan]] irányította, aki a mozdonygyár dízelmotorokat fejlesztő tervezőirodáját vezette. A motor alapkoncepcióját 1931-ben dolgozta ki Cselpan és helyettese, [[Jakov Jefomovics Vihman|Jakov Vihman]]. A fejlesztésben a harkivi gyárral szorosan együttműködött a [[Központi Repülőgépmotor Intézet]] (CIAM) és az Ukrán Repülőgép-dízelmotor Kutatóintézet (UNIADI).
 
Az első, ''BD–2'' típusjellel ellátott kísérleti motor  1933 áprilisában készült el. Még az év novemberében a motort egy [[BT–5]] harckocsiba építve is tesztelték. 
[[Kategória:Motorok]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/V–2_(motor)”