„I. Haakon norvég király” változatai közötti eltérés

[[I. Harald norvég király|I. (Széphajú) Harald]] legfiatalabb fiaként született.<ref name=uralkodok>'''Uralkodók és dinasztiák''' (kivonat az Encyclopædia Britannicából), Magyar Világ Kiadó, 2001, szerkesztette: A. Fodor Ágnes – Gergely István – Nádori Attila – Sótyné Mercs Erzsébet – Széky János, {{ISBN|963-9075-12-4}}, 233. oldal</ref> Azután született, hogy apja felosztotta az országot utódai között. Angliában [[Athelstan wessexi király]] udvarában élt és ott vette fel a kereszténységet.<ref name=land/> Apja halálakor, [[934]]-ben tért vissza Norvégiába, elűzte féltestvérét, [[I. Erik norvég király|I. Eriket]],<ref name=revai>'''Révai nagy lexikona, IX. kötet''' (Gréc–Herold), Révai Testvérek Irodalmi Intézet Részvénytársaság, Budapest, 1913, 259. oldal</ref> és királlyá választatta magát. Országa javára uralkodott.<ref name=revai /> A keresztény Angliából hittérítőket hozott magával, valamint templomokat építtetett, de térítési erőfeszítései megbuktak a norvég nemzetségfők ellenállásán<ref name=uralkodok/> és egyes krónikák szerint maga is visszatért pogány hitéhez.<ref name=land/> Nagyobb sikerrel járt az a kezdeményezése, hogy valamennyi partvidéki tartomány adjon hadihajókat a flottájához,<ref name=uralkodok/> illetve hogy a három nagy jogi-közigazgatási egység dolgozza ki a törvénykönyvét,<ref name=uralkodok/>, valamint legyőzte a dánokat, akik rendszeresen betörtek [[Jütland]]ba.<ref name=land/> Ám az elűzött [[I. Erik norvég király|Véresbárdú Erik]] fiai, akik valamennyien Dániában kerestek menedéket, dán segítséggel támadásokat indítottak Haakon ellen,<ref name=uralkodok/> és a délnyugat-norvégiai [[Fitjar]] szigetén megölték a királyt.<ref name=uralkodok/> Utóda – fia nem lévén – Véresbárdú Erik egyik fia, [[II. Harald norvég király|Szürkeköppenyes Harald]] lett.