„Czabán Samu” változatai közötti eltérés
[nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Emlékezete: Helyesírás Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
→Élete: Rövid kötőjel -> hosszú kötőjel Címkék: Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés |
||
45. sor:
==Élete==
Czabán Samu [[1878]]-ban látta meg a napvilágot a [[Rozsnyó|rozsnyói]] csizmadia kisiparos fiaként. [[1897]]-ben kapott tanítói oklevelet [[Eperjes (Szlovákia)|Eperjes]]en, majd megkapta első (segédtanítói) állását az [[Albertirsa|albertirsai]] nemzetiségi iskolában. Ezután több helyen is tanított ([[Miava]]: [[1902]]
{{idézet2|''Ez az ítélet nem csak nekem szól, hanem az igazi népkultúráért folyó bátor tanítói mozgalomnak is. De én nem csak a tanítói mozgalmakban vettem részt, hanem tanácsadója, védelmezője voltam a munkásembereknek is, azoknak, akik tudatlanságuk folytán kész prédái az éhes kis és nagy uzsorásoknak.|<small> Czabán elbocsátásáról írt cikkéből (1914.)</small> }}
Miután kitört az [[őszirózsás forradalom|1918-as októberi polgári demokratikus forradalom]], a Közoktatásügyi Minisztériumban nyert alkalmazást. A központi intéző bizottságnak tagja. A tizedik ülésen, [[1919]]. [[június 23]]-án felszólalt és javaslatot tett a [[Vörös Hadsereg]] és a közellátás ügyében. Itt arról beszélt, hogy a vidéki elvtársak minden nélkülözhető élelmiszert a központnak, [[Budapest]]nek, valamint a Vörös Hadsereg rendelkezésére bocsássák. A [[Magyarországi Tanácsköztársaság|Tanácsköztársaság]] (Kommün) alatt elnöke volt a [[budapest]]i [[III. kerület]]i (Pacsirtamező-u. 22b.) munkástanácsnak, tagja a [[Szövetséges Központi Intéző Bizottság]]nak, valamint osztályvezetője a Közoktatásügyi Népbiztosságon az elemi népiskolák személyi és pedagógiai ügyeinek. A kommunista rendszer bukása idején börtönbe került, majd [[1921]]-ben a [[Felvidék]]re, ([[Csehszlovákia|Csehszlovákiába]]) menekítették, ahol [[Beregszász]]on ([[Kárpátalja]]) telepedett le. A [[Csehszlovák Kommunista Párt]] munkájának aktív résztvevője volt. [[1933]]-ban ''Új Korszak'' címmel [[kommunista]] szellemű tanügyi lapot indított. Ennek főmunkatársa [[Ilku Pál]] lett. Szerkesztette továbbá a ''Jó Barátom Kis könyvtára'' című gyermeklapot Samu bácsi álnéven. [[1938]]-ban újfent elbocsátották állásából, nyugdíjazták. A [[Kárpátalja]] visszafoglalását követően fogságba került, a csendőrök megkínozták. Hosszas szenvedések közepette hunyt el [[1942]]-ben, cellájában.
|