„Keszeg Vilmos” változatai közötti eltérés

Elemi iskolai tanulmányait szülőfalujában, az általános iskola felsőbb osztályait [[Aranyosgyéres]]en, a középiskolát a [[torda]]i Mihai Viteazul Elméleti Líceumban végezte. 1977–1981 között a kolozsvári [[Babeş–Bolyai Tudományegyetem]] Bölcsészettudományi karán tanult, 1981-ben szerzett magyar és francia nyelv és irodalom szakos oklevelet. 1981–1990 között a tordai Mihai Viteazul Líceum irodalom tanára. 1990 szeptemberétől a BBTE bölcsészettudományi karának oktatója, néprajz szakon. 1990–1997 között adjunktus, 1997–2001 között docens, 2001-től egyetemi tanár. 2003–2011 között a Magyar Néprajz és Antropológia Tanszék vezetője. 2003-tól doktori képzést irányít, a Hungarológia Doktori Iskola igazgatója. Oktatott tárgyak: Bevezetés az etnológiába, Kortárs mitológiák, A történetmondás antropológiája, Irásantropológia, Média és mindennapi élet, A Mezőség mítosz és realitás között (kutatásszemléletek).

1995-ben szerzett doktori címet. Disszertációja: ''A Mezőségi magyar hiedelmek rendszere'' (irányító [[Péntek János]]). 1992-ben másfél hónapot töltött a [[brüsszel]]i Université Libre szociológia tanszékén.

Évtizedeken keresztül az erdélyi [[Mezőség]] hiedelemrendszerének narratív struktúráit vizsgálta. Az 1990-as évek elején diákjaival ''A másik osztály'' címmel az arisztokrácia továbbélő emlékét regisztrálta. Kutatást kezdeményezett erdélyi kollektív és individuális életpályák és az autobiografikus történetek feltárására (protestáns lelkészek, szórványban élők, népi specialisták, asszonyok, néptanítók, mérnökök, orvosok életpályája és élettörténete). Alapkutatásokat végzett az írás populáris felhasználásával kapcsolatban, irányította más médiumok (fényképek, családi filmek) háziasításának kutatását. Az íráshasználati habitusok vizsgálata vezette el az emlékezés formáinak feltárásához (gombiratok, lokális történelmek). A történetek formái és funkciói alapján azonosította a homo narrans narratív viselkedését. Az utóbbi években médiumhasználati habitusokat vizsgál, biografikus és családtörténetek alapján értelmezi a 20. század történéseit. Oktatói és kutatói szemléletét a beszélés etnográfiája, a kontextuselmélet, a történetiség elve, az egyéniségkutatás határozta meg. Meghatározó szerepe volt a kolozsvári néprajzoktatás szemléletének és nyelvének kialakításában. Vendégtanárként oktatott [[Debrecen]]ben, [[Miskolc]]on, [[Pécs]]ett, [[Budapest]]en és [[Blagoevgrad]]ban.

* [http://hungarologia.net/ Nemzetközi Magyarságtudományi Társaság] ((2005–, választmányi tag: 2011–)

*Magyar népi kultúra. Tankönyv. Tankönyvkiadó, Kolozsvár. 256 p. 1999 (Szerzők: Demény István Pál, Gazda Klára, Pozsony Ferenc, Tánczos Vilmos) (második kiadás: 2008, Ábel)

*Specialisták. Életpályák és élettörténetek. I–II. Sciencia, Kolozsvár, 2006