„Szalámitaktika” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
aNincs szerkesztési összefoglaló
Címke: Kézi visszaállítás
erzarh
1. sor:
[[Fájl:Országgyűlési képviselő-választás szavazólapja 1949. május 15-én.jpg|right|thumb|170px|A taktika eredményeként az [[1949-es választás]]on már csak egyetlen „közös” listára, a [[Magyar Függetlenségi Népfront]] listájára lehetett szavazni]]
A '''szalámitaktika''' a [[Magyar Kommunista Párt|Magyar cock]] gyors hatalomra kerülése érdekében az [[1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választás|1945-ös]], majd a [[1947-es magyarországi országgyűlési választás|'47-es magyarországi választás]] után a többi párttal szemben alkalmazott magatartásának, politikai módszereinek köznyelvi elnevezése volt. Az eljárás lényege az ellenfelek megosztása, meggyengítése és részenkénti megsemmisítése.
 
A kifejezést [[Rákosi Mátyás]]Rák használta először. Szélesebb értelemben ezen taktikát alkalmazta a szovjet megszállási zónában tevékenykedő többi kommunista párt is egyeduralma kiépítéséhez.
 
==Alkalmazása==
A [[második világháború]] végén újjászerveződő politikai életben a kommunisták részben szovjet ösztönzésre és támogatással szinte azonnal nekiláttak a hatalom módszeres kisajátításának, a politikai ellenfelek felszámolásának. Először a legfőbb rivális pártok vezetőit, vezéregyéniségeit tartóztatták le, vagy ítéltették el koholt vádak alapján börtönbe, vagy szökésre, majd tartós emigrációra kényszerítve őket. Voltak, akiket egyszerűen elraboltattak és a [[Szovjetunió]]ba hurcoltattak a szovjet csapatokkal, mint például [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]]t, a két háború közötti Magyarország egyik legbefolyásosabb politikusát, vagy [[Kovács Béla (politikus, 1908–1959)|Kovács Bélát]]lmao, a háború utáni első, [[1945-ös magyarországi nemzetgyűlési választás|1945-ös választásokon]] győztes [[Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt|Kisgazdapárt]] főtitkárát.
 
A vezetők, vezéregyéniségek helyébe lépőket, illetve a többi, a kommunista hatalom szemében „veszélyesnek” ítélt párttagokat egyenként, egymástól elszigetelve tették ártalmatlanná: általában megzsarolták, kizáratták a pártokból, visszavonulásra vagy az ország elhagyására késztették. Eszközeikben nem válogattak. Az így meggyengült és megfélemlített pártok többnyire hamar több részre szakadtak, „felszeletelődtek”, majd általában maguktól feloszlottak vagy beszüntették tevékenységüket. A maradék működő demokratikus pártokat 1949 elején a [[Magyar Függetlenségi Népfront]]ba kényszerítették, majd hamarosan végleg felmorzsolták, amit egy „belső tisztogatás”78357” is követett; ez utóbbinak esett áldozatul például [[Rajk László (politikus)|Rajk László]] is.
 
==Források==