„Ostffy Lajos” változatai közötti eltérés

Az [[Evangélikus kereszténység|evangélikus]] kisnemesi [[Ostffy család]]ba született [[Ostffy István]] (1830–1910) országgyűlési képviselő és Perlaky Jolán (1846–1913) gyermekeként. Középiskoláit [[Sopron]]ban végezte, azután a [[SZE Mezőgazdaság- és Élelmiszertudományi Kar|Magyaróvári Királyi Gazdasági Akadémia]] hallgatója lett, itt [[1899]]-ben végzett. [[Mosonmagyaróvár]] után egyetemre került, ahol jog- és államtudományokat hallgatott [[Budapest]]en és [[Kolozsvár]]on, majd doktorált. Gazdasági tanulmányait főiskolán folytatta [[Stuttgart|Hohenheim]]ben, [[Bonn]]ban és [[Berlin]]ben, majd egy éves tanulmányutat tett [[Európa]] különböző országaiban. Anyanyelvén kívül beszélt [[német nyelv|németül]], [[francia nyelv|franciául]] és [[angol nyelv|angolul]] is, sőt, a gyorsírást is elsajátította.

 

 

Országgyűlési képviselői mandátumáról [[1917]]-ben lemondott, mert ekkor [[Vas vármegye]] főispánjává nevezték ki. Az [[őszirózsás forradalom]] után lemondott, visszavonult [[ostffyasszonyfa]]i birtokára. [[1932]]-ben azonban ismét vármegyéje főispánjának tették meg, hivatalát [[1937]] végéig töltötte be. Folyamatosan részt vett a Rábaszabályozó Társulat munkájában, mint annak elnökhelyettese. Ostffy irodalmi téren is működött, harminc éven keresztül jelentek meg közgazdasági és politikai cikkei. Egyháza életébe is bekapcsolódott, a kemenesaljai egyházmegye és több egyházközség (Alsóság, Csönge, Ostffyasszonyfa) felügyelője volt, [[1934]] és [[1937]] között pedig választott tagja volt az evangélikus zsinatnak. Főispáni hivatalából való másodszori leköszönése után sem maradt távol a közügyektől, [[1938]]-ban a vármegye választott [[felsőház]]i tagja lett. Későbbi hosszas betegeskedése, de talán a [[második világháború]] eseményei is hozzájárulhattak ahhoz, hogy végül 68 éves korában fejbe lőtte magát, halálával egyúttal az [[Ostffy család]] is kihalt.