„Hulita Vilmos” változatai közötti eltérés

1915-ben került Fülekre, két év múlva a gyár igazgatója lett. Az alapítók után Hulita Vilmosnak jutott a legfontosabb szerep a füleki gyár életében. Hulita igazgató, akit a fülekiek közszájon már az 1930-as évek közepétől csak „Öregnek“ neveztek, még az Osztrák-Magyar Monarchia idején foglalta el a posztját, melyet a gyár Vörös Hadsereg általi elfoglalásáig sikerrel meg is tartott. Az üzem élén eltöltött 27 év alatt a Monarchia felbomlását követően még két állam (a Csehszlovák Köztársaság és a Magyar Királyság) legmagasabb vezetőivel volt módja füleki gyárigazgatóként kapcsolatba kerülni. Hulita az üzemet megközelítőleg 400 fővel, felszámolás alatt vette át és Dél-Szlovákia egyedüli üzemeként átvészelve a nagy világgazdasági válságot 1944 végén 4.400 alkalmazottat foglalkoztató ipari gigászként adta át. Annak ellenére, hogy gazdasági sikerei vitathatatlanok, kortársai az impérium- és kurzusváltások nyomán ellentmondásosan értékelték, tevékenységét különböző politikai erők ideológiái alapján kritizálták. A polgári eszméket valló, mestereivel magyarul és németül beszélő bánsági örmény Hulitát bírálták a politikai jobb és bal oldalról egyaránt, fejéhez vágták csehbarát magatartását épp úgy, mint azt, hogy csehszlovák állampolgárként a Csehszlovák Köztársaság létezésének 20 éve alatt (1918-1938) sem tanult meg szlovákul még köszönni sem, az egyik oldalon dicsérték szinte amerikaias gyártási rendszerét, a másikon pedig szemére vetették „munkásnyúzói“ hajlamait. Jellemző, hogy az üzem megalapításának 75. évfordulója alkalmából kiadott jubileumi kötetben csak mint a helyi munkásság tőkés ellensége tűnik fel. Sajnálatos továbbá, hogy Hulita Vilmos kimaradt a város kétnyelvű monográfiájának helyi személyiségeket bemutató fejezetéből is.▼

1918-ban, az „őszirózsás forradalom“ győzelme után – amikor Hulita jó másfél éve látta el a gyárigazgatói teendőket – megválasztották a Magyar Nemzeti Tanács füleki Helyi Bizottságának elnökévé, tisztségét egészen a Tanácsköztársaság kikiáltásáig viselte. 1931-re Fülek lakossága megelégelte a községházán uralkodó kommunista irányzatot és a polgári kurzus felé fordult. A helyhatósági választások során a helyiek sztarosztává (bíróvá) az agrárpárt színeiben induló Hulita Vilmost választották. Čičmanec járásfőnök ekkor megtartott beszédében megállapította,hogy Füleken ezzel „sikerült megtalálni az utat kisebbségünk és a magyarok közeledéséhez“. Szavaira reagálva Hulita megjegyezte,hogy az együttműködés szükségességének gondolata [[Tomáš Garrigue Masaryk]] köztársasági elnök 1930-as füleki látogatása kapcsán fogalmazódott meg benne, amikor az elnök magyar nyelven szólt a fülekiekhez. Politikai hitvallása volt: „Nem adjuk el magyarságunkat, de loyális polgárai akarunk lenni a Csehszlovák államnak... Ebben a községben a szabadság tudata köti annak lakosságát nemzetiségre való tekintet nélkül szeretetben egymáshoz.... AjóA jó Istenhez fohászkodva kérjük, hogy tegye nekünk lehetővé, hogy a jövőben is megértésben, szeretetben, megbecsülésben egymás mellett megférhessünk“. Hulitát 1944. november 23-án a német [[Gestapo]] elfogta és elvitte, csak december 17-én tért vissza. Ekkor kiadta a jelszót: „A gyár leszerelését el kell szabotálni!“. A gépeket megbízható munkások leszerelték és elrejtették. A volt igazgatót később besúgták és a Gestapo újra elvitte, csak 1945. április végén jelent meg ismét Füleken. De a Vörös Hadsereg által 1944. december végén elfoglalt gyár élére kinevezett új vezetőség nem akarta őt az üzembe visszaengedni.Ezt követően családjával Magyarországra távozott és Budapesten telepedett le. Egy ideig az Iparügyi Minisztérium részére tett szolgálatokat az ismét határon túlra került Füleki Iparművek ügyében, majd nyugdíjazták. 1951 júniusában hunyt el.▼