„Genetikai kód” változatai közötti eltérés

Miután [[James D. Watson|Watson]] és [[Francis Crick|Crick]] felfedezte a DNS szerkezetét, a következő lépés a sejtek működésének megértésben az volt, hogy a nukleinsavak nukleotid- vagy bázissorrendje hogyan fordítódik le a fehérjék aminosavsorrendjére. Mivel négyfajta nukleotidnak ([[adenin]], [[guanin]], [[citozin]], [[timin]] – illetve az RNS-ben timin helyett [[uracil]]; rövidítve A, G, C, T és U) 20 aminosavat kell kódolnia, a kód nem állhatott két nukleotidból, mert az csak 16 különböző variációt tesz lehetővé. Feltételezték, hogy egy aminosavat legalább három bázis kódol, amelyek 64-féleképpen tudnak kapcsolódni egymás után. 1958-ban Crick megalkotta [[a molekuláris biológia centrális dogmája|a molekuláris biológia centrális dogmáját]], a DNS, az RNS és a fehérjék közötti információáramlás teóriáját, amely leírja a genetikai információ áramlását a DNS-től az RNS-ig és a fehérjéig.<ref>{{Cite web |url=https://www.nature.com/articles/227561a0 |title=Central Dogma of Molecular Biology |accessdate=2021-01-23}}</ref>

1961-ben Crick és munkatársai bebizonyították, hogy a kódkodon három bázisból áll. Ugyanebben az évben [[Marshall Warren Nirenberg|Marshall Nirenberg]] és Heinrich J. Matthaei sejtmentes transzlációs rendszerben kimutatta, hogy a poliuracilról (melynek szekvenciája UUUUU...) csak [[fenil-alanin]]t tartalmazó peptidlánc íródik át, vagyis a fenil-alanin kódja UUU. Ezután [[Severo Ochoa]] laboratóriumában hasonló módszerrel kiderítették, hogy az AAA [[lizin]]t kódol, a CCC pedig [[prolin]]t. A kód többi részét [[Har Gobind Khorana]] fejtette meg többféle bázist tartalmazó (pl. ACACAC...) nukleotidláncok segítségével. Tőle függetlenül Nirenberg is sok kódot meghatározott a tRNSek aminosavkötőképességének segítségével. [[Robert W. Holley]] a transzfer RNS szerkezetét határozta meg, amely megköti az aminosavakat és az mRNS megfelelő kodonjához kapcsolódik. A három kutató 1968-ban [[Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj|fiziológiai Nobel-díjban]] részesült.