„I. Pietro Orseolo” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
31. sor:
Pietro körülbelül [[928]]-ban született az igen tehetős velencei kereskedőcsaládban, Rivoalto szigetén. Feleségül vette Malpierói Felicitát, ''Malpiero'' [[gróf]]jának leányát, akit a krónikák elbeszélése szerint rokoni szálak fűztek a több generáción át uralkodó Badoer (Participazio) családhoz. Tőle két gyermeke született. Egy fiú, aki [[II. Pietro Orseolo]] néven később dózse lett, és egy leány, akit a város egyik legtehetősebb és legbefolyásosabb nemese vett el.
 
[[976]]. [[augusztus 12.|augusztus 12-én]] az Olivolo-szigeten álló ''San Pietro di Castello'' templomban választotta meg a [[velencei népgyűlés|népgyűlés]] dózsénak. A nép szemében igen sokat számított származása és az a tény is, hogy részt vett a zsarnok [[IV. Pietro Candiano]] elűzésében is. Az első Orseolo egy félig lerombolt várost vett át. Az előző dózse ellen fellázadó nép romba döntötte a [[Dózse-palotaDózsepalota (Velence)|dózse palotáját]], porig égette a [[Szent Márk-székesegyház (Velence)|Szent Márk-székesegyház]]at és a környező városrészeket is elpusztították. Pietro igen erős [[Kereszténység|keresztény]] neveltetésben részesült, ezért első feladatának tekintette rendbehozni a feldúlt várost. Saját költségén újjáépítette a palotát és [[Szent Márk]] templomát. [[Konstantinápoly]]ból ebben az időben érkezett meg a bazilika első aranyozott oltára, a ''Pala d'oro''.
 
Magánvagyonából nemcsak az állami épületeket hozta rendbe. A nagylelkű dózse ezer [[Font (súlymérték)|fontnyi]] pénzt adott azoknak, akik megsérültek, vagy elvesztették mindenüket a háború során. Sőt, még a városi szegényeknek is adományokat juttatott. Nem is csoda, hogy népszerűsége hamarosan hatalmasra nőtt. A jámbornak mutatkozó dózse csak annyit foglalkozott a politikával, amennyire fontosnak tartotta azt kegyes uralkodásához. Épp ezért felújította az [[isztria]]i kalózokkal kötött egykori békemegállapodást, hogy nyugodtan be tudja fejezni a város újjáépítését. A bosszút is el akarta kerülni, ezért elődjének özvegyét, Waldradát és [[Vitale Candiano|Vitale]] nevű gyermekét, aki nem azonos [[Grado (Olaszország)|Grado]] [[pátriárka|pátriárkájal]], hatalmas pénzösszeggel engesztelte ki. A [[Német-római Birodalom|német-római]] császári udvarba menekült Waldrada örömmel fogadta a dózse nagylelkűségét.