„AS–201 (Apollo–2)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Typo |
→A Saturn IB rakéta fejlesztése: link jav |
||
66. sor:
Az USA rakétafejlesztései a különböző haderőnemeknél szétaprózva folytak, egészen addig, míg [[Dwight D. Eisenhower]] elnök össze nem vonta őket a [[NASA]] keretein belül. A rakétafejlesztések első számú szempontja a haderő ellátása volt különböző hatótávú ballisztikus rakétákkal, amelyekkel az USA atomhordozó kapacitását elégítették ki, ám az űralkalmazások felé is kacsingattak. Ilyen űralkalmazás volt a [[Juno–1]] rakéta, amelyet a [[Szputnyik–1]]-gyel elszenvedett vereség szépségtapaszaként indítottak Föld körüli pályára az [[Explorer–1]] műholddal és amelyet az addig csak afféle stratégiai tartaléknak tartogatott [[Wernher von Braun]] és német mérnökcsapata készített. Úgy a katonai, mint az űralkalmazások új, nagyobb teljesítményű eszközöket követeltek meg, ezért a Hadügyminisztérium formálisan is megalapította az [[DARPA|ARPA]]-t [[1958]]. [[Február 8.|február 8-án]], amely első feladatául a rakétafejlesztésekkel kapcsolatos követelmények kidolgozását és a rendelkezésre álló alternatívák összehasonlítását kapta feladatul.<ref>{{cite web|url=https://web.archive.org/web/20101027163454/http://eisenhowermemorial.org/onepage/IKE%20%26%20Science.Oct08.EN.FINAL%20%28v2%29.pdf|author=|title=Dwight D. Eisenhower and Science & Technology|language=angol|publisher=Dwight D. Eisenhower Memorial Commission |accessdate=2020-04-09}}</ref>
Az ARPA végül a rakétaprogramok közül szelektálva csak a legígéretesebbeknek adott zöld utat és fejlesztési kapacitást. Az akkoriban folyó fejlesztések közül a [[Jupiter hordozórakéta|Jupiter rakéták]] fejlesztése tartott a legelőrébb, ez mutatkozott egyedül megfelelőnek a 9–18 tonna közötti kiíráshoz. A kiírás alapján a Rocketdyne láthatott neki egy új rakétahajtómű, a
39-59 and 74-59|language=angol|publisher=US Archive|accessdate=2020-04-09}}</ref><ref>{{cite web|url=https://history.nasa.gov/SP-4404/ch12-4.htm|author=John L. Sloop és Abe Silverstein|title=LIQUID HYDROGEN AS A PROPULSION FUEL,1945-1959 – Transfer of Saturn and ABMA to NASA|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2020-04-09}}</ref>
Nem sokkal később megalakult a NASA és a rakétaprojekteket összevonták a szervezeten belül a hatékonyság növelése céljából. Az űrügynökségen belül a Saturn Vehicle Evaluate Committee, vagy ismertebb nevén a [[Silverstein-bizottság]] értékelte ki majd szelektálta ki a továbbfejlesztésre érdemes és nem érdemes projekteket. Tette ezt olyan mélységig, hogy az egyes projektek értékes elemeit is kiemelve, szinte [[LEGO|Lego]]-szerűen illesztette össze a rendelkezésre álló eszközökből a lehetségesen (és hatékonyan) fejleszthető rakétákat. Ilyen hatékonyan fejleszthető verzió volt az ARPA [[Saturn rakétacsalád|Saturn iniciatívája]] is, amely a Jupiter/Juno rakéták bázisán kifejleszthető új nehézrakéta osztály volt. A rakétacsalád különböző méretű és teljesítményű hordozóeszközökből állt fel. Ezek legkisebbje a C–1 jelű fejlesztési program volt, amelyhez két rakétafokozatot terveztek: egy nyolc darab, fejlesztési fázisban levő [[
A C–1 projekt később a [[Saturn I]] nevet kapta hivatalosan és 1961-65 között összesen 10 repülésen tökéletesítették ki. A továbbfejlesztés nem állt meg és [[1966]]. [[május 12.|május 12]]-én a NASA bemutatta az ún. továbbfejlesztett Saturn I-et, a Saturn IB-t. Ebben tovább tökéletesítették a H–1 hajtóműveket, további kb. 15%-kal nagyobb tolóerőt kinyerve belőle, valamint az S–IV fokozat RL10-eseit egyetlen vadonatúj J–2-esre cserélve (a fokozatot pedig [[S-IVB]]-re átnevezve) és a tolóerőt közel megduplázva a feljuttatható tömeget {{szám|15000}} kg-ra növelték (ami még később {{szám|19000}} kg-ra növekedett és ezzel vagy az Apollo űrhajó, vagy a holdkomp könnyedén feljuttatható lett. Az új rakéta első startját az Apollo program első hivatalos startjaként, mint AS–201 [[1966]]. [[február 26.|február 26]]-ra írták ki.
| |||