„Meidzsi-restauráció” változatai közötti eltérés

országok viszonyait, törvényeit, gazdaságát, politikai életét. Külföldi szakértőket hívtak [[Japán]]ba, és japán diákok rajzottak ki [[Európa]] egyetemeire. A nyugati eszmék leginkább az értelmiség és a felsőbb rétegek életére voltak hatással, de a nyugatosodás valójában csak a mindennapi élet külsőségeire vonatkozott, a személyes kapcsolatokat, a családi életet nem érintette. Míg a városokban egyre jobban terjedt a nyugati életstílus, vidéken ennek alig volt jele. A felhalmozott tudásanyagot rögtön a gyakorlatba ültették át. 1872-ben megalkották a közoktatási reformot, s ezzel magas oktatási és kulturális színvonalat teremtettek. A századfordulóra Japán lakosságának 95%-a tudott írni-olvasni, és minden tanköteles korú japán gyermek járt iskolába. A közoktatás fontossága nem csak a műveltség terjesztésében rejlett. Az 1890-es „Császári leirat az oktatásról” (amelyet minden elemistának meg kellett tanulnia!) a [[Konfucianizmus|konfuciánus etikára]] építve a hagyományos japán erényeket nevezte meg a legfontosabb alapelveknek: alattvalói hűség, fiúi tisztelet, harmóniára való törekvés, szerény és mértékletes magaviselet, szorgalmas tanulás és munkavégzés, erkölcsös élet, a törvények tisztelete, a haza iránti önfeláldozó szeretet. Egységes és államilag ellenőrzött, racionalizált és szekularizált oktatás folyt mindenütt, központilag jóváhagyott tankönyvekből, egységes tanterv alapján, egységesen képzett és fegyelemre nevelő tanítókkal.