„Vörös László (térképész)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Élete: Belső linkek, Typo |
a Belső hivatkozások hozzáadása/eltávolítása |
||
5. sor:
}}
'''Vörös László'''
== Élete ==
16. sor:
Az akkor még csak érettségivel rendelkező, de kiváló műszaki érzékkel megáldott Vöröst [[1822|1822-ben]] már a [[Körösök]] helyszíni felvételéhez osztják be, sőt 1822-23 telén már a térképezési munkálatokban is tevékenyen részt vesz. Nem kisebb mérnökök mellett, mint például [[Vásárhelyi Pál (vízépítő mérnök)|Vásárhelyi Pál]] és [[Lányi Sámuel]]. A Körösökön teljes vízrajzi felvételezést végez, pontos keresztszelvényekkel, vízsebesség valamint talajminőség adatokkal. Ez a precíz, minden tekintetben részletes munka a későbbiekben is jellemző az összes művére.
A [[Duna-mappáció]] [[1824|1824-es]] megkezdésekor Vöröst beosztottjával ([[Forberger Sámuel]]) a Duna [[Komárom (Magyarország)|komáromi]] szakaszára rendeli Huszár, de az [[Komáromi erődrendszer|erőd]] osztrák parancsnoka nem engedélyezte a vízrajzi felvételt. Így a nyári idénymunkák letelte után, kamarai állását otthagyva beiratkozott a pesti [[Institutum Geometricum|Institutum Geometricumba]], hogy végre hivatalosan is mérnök lehessen. Az ekkor már 34 éves Vörös egyetemi évei alatt litográfusként tartotta fenn magát, valamint a nyári szünidő idején a Duna felmérésén dolgozott. Mestere, valamint munkaadója az [[1795]] óta [[Rézmetszet|rézmetsző]] műhellyel rendelkező [[Karacs Ferenc]] (1770-1838). A már akkoriban is neves rézmetszőnél kapott munkája nem véletlen: Vay Miklós közbenjárása ebben az esetben is tetten érhető, valószínűsíthető. Amint azt Karacs Teréz (Karacs Ferenc leánya) leveleiből megtudhatjuk, 1824. folyamán Vay több esetben is vendégül látta a híres térképkiadót és feleségét. A mérnök-generális erősen érdeklődött a kizárólag térképek rézbe, illetve kőbe metszésével foglalkozó, akkoriban művésznek tekintett Karacs folyamszabályozási munkái iránt és mellesleg
Vörös [[1828|1828-ban]], 38 éves korában szerezte meg a mérnöki oklevelét, aminek eredményeképpen azonnal kinevezik kincstári mérnöknek a Duna-mappációhoz. A frissen kinevezett Vörös maga mellé veszi gyakornoknak a szintén mérnöknek készülő ifjabb Karacs Ferencet, akivel innentől kezdve együtt vesznek részt a Duna szabályozásában, valamint Pest-Buda felmérésében is.
Ebben az időben kezdődtek meg, még Huszár Mátyás és Vörös László közös vezetésével a diplomamunka témájául választott térkép előkészítési munkálatai. Vörös, miután szeretett főnökét, Huszár Mátyást 1829 májusában, számára érthetetlen okokból, erőszakosan eltávolítják a Duna-mappáció éléről (utódja Vásárhelyi Pál, egykori tanítványa), szűk egy évig marad még a szervezet kincstári mérnöke. [[1831|1831-ben]] már [[Heves megye|Heves megyében]] dolgozik, mint segédmérnök, miközben nagy műve kőbemetszésén és megjelentetésén fáradozott.
26. sor:
A Dráva folyószabályozása után a [[Zala (folyó)|Zala mente]] lecsapolásának tervét készítette el, majd [[Beszédes József|Beszédes Józseffel]] (1787-1852) együtt egy nagyszabású, a [[Balaton|Balatont]], a [[Kapos|Kapost]], a [[Sió|Siót]], a [[Sárvíz (folyó)|Sárvízet]], valamint a [[Duna]] egy részét is érintő szabályozási terven munkálkodtak. Ezen tevékenységei mellett községi úrbéri rendezéseket is vállalt, élete végére közel ötven település újrarendezése fűződik nevéhez.
[[1836|1836-ban]] a mérnök kamara megbízásából elkészíti a fél megye úthálózati tervét.
[[1840|1840-ben]] más szabályozási feladatai mellett, megkezdte a végül tíz évvel később, 1850-ben megjelent, „Rajzképe SOMOGY MEGYE VII. járásra felosztott területének” című térképének, térképgyűjteményének munkálatait. Ez a hazai viszonylatban egyedi és mindenképpen úttörő vállalkozása a megye egész területét 1:144 000-es méretarányban ábrázolta, az akkori korban szinte példátlan részletességgel. A mű a létező birtoktérképekből, valamint a hiányzó részek saját felméréseiből állt össze és a közigazgatási tematikán felül statisztikai adatokat is nagy számban tartalmazott, sőt egy táblázatos kimutatás is része volt a munkának.
Vörös erősen szimpatizált az [[1848–49-es forradalom és szabadságharc|1848-as Szabadságharc]] eszményével, azonban koránál fogva a harcokban már nem vett részt, de fiait (Vince és László) biztatja, hogy álljanak be [[Kossuth Lajos|Kossuth]] zászlaja alá. A Szabadságharc bukása után a [[Bach-korszak|Bach-kormány]] [[1850]] és 52 között még igénybe veszi a nagytudású mérnök szolgálatait Somogy megye útjainak végleges megtervezéséhez, azonban ezután már semmi többet nem várnak az akkor 62 éves Vöröstől.
Közösség elleni izgatás, valamint [[Kossuth-bankó|Kossuth-bankók]] rejtegetése miatt, előbb főispáni dorgálásban részesült, majd katonai törvényszék elé került. Büntetése két napi (!) börtön, valamint hivatalából való azonnali, nyugdíj és végkielégítés nélküli elbocsátása. Fellebbezett, de természetesen teljesen eredménytelenül. Az ilyen módon kisemmizett, hivatalától megfosztott Vörös a következő években úrbéri rendezésekből, valamint felhalmozott tartalékaiból tartotta fenn magát. Ráadásul [[1854|1854-ben]] kényszerítik, hogy elhagyja kaposfői házát, így feleségével [[Buda (történelmi település)|Budára]], majd [[Pest (történelmi település)|Pestre]] költözött.
Vejével, [[Sziládi Lajos|Szilády Lajossal]] közös városfelmérési és birtokrendező irodát nyitnak. Vállalkozásuk teljes kudarcba fulladt, mert – bár [[Kiskunhalas|Kiskunhalason]], [[Szolnok|Szolnokon]], [[Biatorbágy|Bián]] valamint [[Vác|Vácon]] is próbáltak felmérési munkát szerezni – Vörös László neve és nemkívánatos személye miatt – bár szakmailag megfelelőek volnának –, végül mégis mindenhol elutasították őket. Ilyen körülmények között [[1859|1859-ben]], végső szorultságában vállalja el Vörös életének utolsó munkáját, [[Lakócsa|Lakócsa község]] rendezését. Ezt az utolsó felmérését és annak dokumentálását már alig tudta befejezni hirtelen rátörő betegsége miatt.
Az elkövetkező években a szinte ágyhoz kötött beteg Vörös és felesége teljesen felélték még megmaradt vagyonukat, így teljesen elszegényedtek, szinte nyomorogtak. Pesti lakásuk magas lakbérét sem tudták fizetni, így visszaköltöztek Somogy megyébe, Kaposvárra. [[1862|1862-ben]] a Bach-kormány bukása után a nagybeteg Vörös felkeresi a Somogy megyei főispánt, aki mintegy kárpótlásul és jutalmul a 40 év szolgálatáért egy évi fizetést utalt ki neki, de a nyugdíját nem állította vissza. Az egyre betegebb és gyengébb Vörös még közel egy évtizedig él kaposvári lakásában ágyhoz láncolva, végül [[1870]] július 7-én váltja meg szenvedéseitől a halál.<ref>{{Cite book |author=Fodor Ferenc |title=Magyar vízimérnökök |accessdate=2021-03-15 |origyear=1957 |location=Budapest}}</ref><ref>{{Cite journal|title=Vörös László (1790-1870)|author=Bendefy László|year=1968|journal=Hidrológiai Tájékoztató|pages=5-7|month=június}}</ref><ref>{{Cite book |author=Bendefy László |title=Somogy megye múltjából |subtitle=Levéltári évkönyv 5. kötet |accessdate=2021-03-15 |year=1974 |page=85-112 |chapter=Vörös László emlékezete}}</ref>
== Jegyzetek ==
| |||