„I. Károly magyar király” változatai közötti eltérés

'''I. Károly''' (a köznyelvben: ''Károly Róbert'', születési nevén: ''Caroberto'', magyarosan régebben: ''Róbert Károly''; [[Nápoly]], 1288 – [[Visegrád]], 1342. július 16.) [[Anjou-ház (vegyes házak)|Anjou-ház]]i [[Magyarország uralkodóinak listája|magyar király]] 1308-tól haláláig. Bár már 1301-től koronás, de csak az „Anjou-párt” részéről elismert uralkodó. Nagyanyja [[Árpád-házi Mária nápolyi királyné]] volt. Érvényesen (harmadszorra megkoronázva) [[1310]] és [[1342]] között uralkodott. A történelemtudomány [[1308]]-at, az őt érvényesen királlyá választó [[országgyűlés]] évét tekinti uralkodása kezdetének. Ő volt az [[Anjou-ház (vegyes házak)|Anjou-ház]] magyar ágának alapítója, [[Anjou Károly calabriai herceg (1271–1295)|Anjou Martell Károly]] és [[Habsburg Klemencia calabriai hercegné|Habsburg Klemencia]] elsőszülött gyermeke, [[V. István magyar király]] dédunokája. A [[Képes krónika]] szerint születésekor ''„elsőbben otthon Carobertónak, vagyis Károly Róbertnak neveztek, Magyarországon pedig elhagyván Róbertot, a magyarok Károlynak hívták.”''<ref>{{CitLib|aut=Jozsef Podhradczky|tit=Chronicon Budense|ann=1838|url=https://books.google.hu/books?id=3QdfAAAAcAAJ&pg=PA217&lpg=PA217&dq=karobertum+vocaverunt&source=bl&ots=0mxPkU5-VT&sig=7gM6-gCnpv762lRDNRSmHatfvM4&hl=hu&sa=X&ved=0ahUKEwiP8-b74ezVAhWDalAKHRtYAOsQ6AEIJzAA#v=onepage&q=karobertum%20vocaverunt&f=false|accd=2017-08-23}}</ref><ref name=":0">{{cite web |url=http://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm#90 |author=Geréb László |title= Képes krónika |publisher= Magyar Elektronikus Könyvtár |accessdate= 2017-08-23}}</ref>

III. András életében az ifjú trónkövetelő valóban nem tudta érdemben befolyásolni a magyar politikát. [[Petrus de Bonzano]] szerint a király „értesült ugyan Károly király unokájának érkezéséről, de nem törődött vele”. Jelentősen erősítette András pozícióit, hogy egyértelműen mellé állt Csák Máté, a [[Kőszegi család]]ot pedig egy ügyes házassággal kötötte magához — egy '''Turcho''' nevű rokona feleségül vette [[Kőszegi Henrik]] leányát.<ref>[https://tti.btk.mta.hu/images/kiadvanyok/online/csukovits.pdf{{CitLib |aut=Csukovits Enikő: |tit=Az Anjouk Magyarországon |subtit=I. rész: I. Károly és uralkodása (1301–1342) |ass=Fodor Pál |loc=Budapest |red=MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont Történettudományi Intézet |ann=2012 |isbn=978-963-9627-52-9 |url=https://tti.abtk.hu/images/kiadvanyok/online/csukovits.pdf |misc=[https://www.worldcat.org/oclc/862116729] |accd=2021-03-18}}</ref>

Amikor III. András [[1301]] januárjában váratlanul meghalt, támogatói gyorsan [[Esztergom]]ba vitték Károlyt, és ott Bicskei Gergely még május 13-a előtt megkoronázta egy alkalmi koronával. A pápa 1301. május 13-án kelt bullájával Károly Róbert támogatására Magyarországra küldte [[XI. Benedek pápa|Boccasini Miklóst]] (''Niccolò Boccasini''t, a későbbi XI. Benedek pápát).<ref name="Károly Róbert emlékezete:1">{{cite bookCitLib |authoraut= [[Kristó Gyula]], |aut2=[[Makk Ferenc]] |titletit= Károly Róbert emlékezete |chapterloc= Előszó.Budapest |publisherred= Európa Könyvkiadó Budapest |ann=1988 |isbn= 963-07-4394-9 |url=https://www.worldcat.org/oclc/20810011 |cap=Előszó |accd=2021-03-18}}</ref><ref>{{cite bookCitLib |authoraut= [[Geréb László (író)|Geréb László]] |titleaut2=[[Tarján Tamás]] |aut3=[[Mezey László (irodalomtörténész)|Mezey László]] |tit=Képes Krónika |subtit=A magyarok régi és legújabb tetteiről, eredetükről és növekedésükről, diadalaikról és bátorságukról |loc=Budapest |red=Magyar Hírlap, Maecenas Kiadó |ann=1993 |ser=Heti Klasszikusok |sernr=1216-7002 |isbn=963-8164-07-7 |url=http://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm#90 |publishercap=A Magyarmostani HírlapKároly ésKirályt Maecenasnémely Kiadóbárók még gyermekkorában behozzák Nápolyból Magyarországba |misc=[https://www.worldcat.org/oclc/908787963] |accd=20172021-0803-2318}}</ref>

Ebben az időszakban azonban az erős kezű [[VIII. Bonifác pápa]] pápa támogatása még inkább hátrányára volt Károlynak — a [[Képes Krónika]] szerint az ország szabadjai féltek, hogy az egyház adta királyt elfogadva elveszítik szabadságukat.<ref>Kristó 1978,name=":2" 15. o.</ref> A többségben lévő ellenpárt az alkalmi koronára hivatkozva a koronázást nem fogadta el érvényesnek (a közjogi akadállyal maga Károly is tisztában volt, ezért később még kétszer megkoronázták, és csak a harmadik lett végre érvényes). Ők a koronát gyakorlatilag (ha formálisan nem is) [[II. Vencel cseh király|II. Vencelnek]], Cseh- és Lengyelország királyának, IV. Béla dédunokájának ajánlották fel. Vencelhez több nagyúr, illetve egyházi méltóság ment delegációba. Hogy ténylegesen kik is, azt a források ellentmondásosan közlik:

* a [[Kronika Zbraslavská]] szerint [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Máté]], [[Aba Amadé]], [[Balassa Demeter]], [[Balassa Werner]], valamint a [[Petermann budai bíró|budai bíró]].<ref>Kristó 1978,name=":2" p. 15</ref>

Hasonképpen ellentmondásos a tárgyalások leírása. Az egyik változatban II. Vencel elhárította a felkérést és maga helyett azonos nevű 12 éves fiát – III. András leánya, Erzsébet jegyesét – ajánlotta. A másik változat<ref name=":2">{{CitLib |aut=Gyula [[Kristó Gyula]] |tit=A rozgonyi csata |ann=1978 |isbn=963-05-1461-3 |url=https://www.worldcat.org/oclc/6733282 |pag=1615-20, 52-60 |accd=2021-03-18}}</ref> szerint a magyar urak eleve az ifjabb Vencelt kérték fel Magyarország királyának, mert úgy vélték, hogy a gyermek uralkodó kevéssé lesz képes elhatározásaikat keresztezni. Annyi biztos, hogy a megegyezés értelmében az [[Vencel magyar király|ifjabb Vencel]] lett a királyjelölt. Behívásának előkészítésére [[Kőszegi Iván]] 1301 augusztusában megtámadta Esztergomot, ahonnan Károly Róbertnek és [[Bicskei Gergely]]nek menekülnie kellett. [[1301]]. [[augusztus 27.|augusztus 27-én]], [[Székesfehérvár|Fehérvárott]] a [[Szent Korona|Szent Koronával]], tíz püspök és hívei jelenlétében [[Hont-Pázmány János|János kalocsai érsek]] királlyá koronázta [[Vencel magyar király|Vencelt]] — tehát a főurak nagy többségének akarata ellenére ez a koronázás se volt érvényes, mert a magyar szokásjog szerint a királyt az esztergomi érseknek kellett felkennie.

A Délvidékre visszatérve Károly a tartományurak hatalmi körzeteitől távol eső és egyúttal jól védhető [[Temesvár]]ott rendezte be udvarát. Kora általános szokásától eltérően és érett diplomáciai érzékkel udvartartásának tagjait az egy [[Drugeth Fülöp]] kivételével nem a magával hozott francia és olasz nemesek közül válogatta, hanem magyar urakat nevezett ki a fontosabb tisztségekre. Természetes szövetségesei voltak azok a királyi területekhez közel birtokos nemes családok, amelyek nem tagozódtak be a [[tartományúr|tartományurak]] [[familiaritás|famíliáiba]], és ezért különösen megszenvedték azok hatalmaskodásait. Különösen sokan voltak ilyenek [[Szlavónia|Szlavóniában]], a [[Duna–Tisza köze|Duna–Tisza-közén]] és a [[Maros]] mentén.<ref name=":3">{{CitLib |aut=[[Hóman- Bálint]] |aut2=[[Szekfű:Magyar történetGyula]] |fejezettit=A 2.2rendiség kialakulásának kora |vol=II. kötet |urledi=1928 |elérésloc=Budapest ideje|loc2=Budapest }}|red=Királyi 56–57Magyar Egyetemi Nyomda |red2=Arcanum Adatbázis Kft. old|ann=2002 |ser=A magyar nemzet története |isbn=963-9374-26-1 |url=http://mek.oszk.hu/00900/00940/html/ |cap=Küzdelem a trónért és hatalomért |misc=[https://www.worldcat.org/oclc/1014896739] |accd=2021-03-18}}</ref> Fontosabb képviselőik:

'''[[1302]]''': A pápa az illetéktelen koronázás miatt hivatalvesztés terhe mellett a Szentszék elé idézte [[Hont-Pázmány János|János]] kalocsai érseket, ő azonban még az idézés kézhez vétele előtt elhunyt.<ref name="A magyar nemzet története">{{cite book |authorauthorlink= [[Szilágyi Sándor (történész) |author=Szilágyi Sándor |others=[[Pór Antal]], [[Schönherr Gyula]] |title= A magyar nemzet története |chaptersubtitle= 3. kötet. |accessdate=2021-03-18 [[Pór|year=1895 Antal]],|publisher=Atheneum [[SchönherrIrodalmi és Nyomdai Részvénytársulat Gyula]]|location=Budapest |chapter=Az Anjouk kora az Anjou ház és örökösei (1301–1439)|publisher= Atheneum Irodalmi és Nyomdai Részvénytársulat; Budapest, 1895}}</ref> Ez érzékenyen érintette a Vencel-pártot, mert a helyére kinevezett [[II. István kalocsai érsek|István]] Károly Róbert elkötelezett híve volt (Kristó 1978, 16.<ref o.).name=":2" /> Ezután a pápa 1302. június 10-én megbízta Boccasinit, hogy a két Vencelt és Károly Róbertet idézze a Szentszék elé. Boccasini az év közepén tért vissza Rómába – magyarországi tevékenysége megerősítette az Anjou-pártot<ref name="A magyar nemzet története" /><ref name="A magyar nemzet hadtörténelme:4">{{cite bookCitLib |authoraut= [[Bánlaky József]] |titletit=Harcok és küzdelmek az Árpádház kihalta után a trón birtokáért és a királyi hatalom helyreállításáért |subtit=Vencel, Ottó, Károly Róbert korszaka (1301–1342) |vol=VII. kötet |edi=1928–1942 |loc=Budapest |loc2=Budapest |red=Grill Károly Könyvkiadó Vállalat |red2=Arcanum |ann=2001 |ser=[[A magyar nemzet hadtörténelme]] |chapterisbn= 963-86118-7.-1 kötet|url=http://mek.oszk.hu/09400/09477/html/0007/499.html |publishermisc=[https://www.worldcat.org/oclc/756358649] Budapest, 1928–1942|accd=2021-03-18}}</ref> (bár a [[Képes Krónika]] azt állítja, hogy nem ért el semmit, és dolga végezetlen tért haza<ref —name=":2" Kristó 1978, 16. o./>). Az országból távozni készülő Boccasini Miklós [[egyházi tilalom]] ''(interdictum)'' alá helyezte a Vencel-párti budaiakat. Válaszul a budaiak [[Petermann budai bíró|Petermann bíró]] és ''Tót Márton'' esküdt kezdeményezésére '''Lajos pap''' vezetésével megszegték a tilalmat:

* kiközösítették a pápát, valamint Magyarország érsekeit és Károlyhoz húzó püspökeit.<ref name="Károly:1" Róbert emlékezete"/><ref name="A:4" magyar nemzet hadtörténelme"/>

[[II. Vencel cseh király|II. Vencel, Cseh- és Lengyelország királya]] fia érdekében és a Habsburgok ellen [[IV. Fülöp francia király|IV. Fülöp]] francia királlyal lépett szövetségre. A francia királyt 1303. április 13-án kiátkozó pápát IV. Fülöp emberei [[Anagni]] városában szeptember 7-én megtámadták. Megölték a pápa kíséretének több tagját, köztük a Károlyt megkoronázó [[Bicskei Gergely]] esztergomi érseket is. A pápa fél évvel később, október 11-én halt bele a támadás során szerzett bántalmaiba. Utóda [[XI. Benedek pápa|XI. Benedek]] néven bizalmasa, Boccasini került, és ő [[Bői Mihály|Mihály zágrábi püspököt]], Károly elkötelezett hívét nevezte ki esztergomi érsekké<ref name="Károly:1" Róbert emlékezete"/><ref name="A magyar nemzet története"/><ref name="A:4" magyar nemzet hadtörténelme"/> — ő azonban egy év múlva meghalt.

'''[[1304]]'''-ben Károly Róbert Galíciába ment, hogy eljegyezze [[I. Leó halicsi fejedelem|Lev halicsi fejedelem]] [[Halicsi Mária magyar királyné|lányát]].<ref name="Károly:1" Róbert emlékezete"/> Az év közepén [[II. Vencel cseh király|II. Vencel]] sereggel jött Magyarországra. Elfoglalta [[Esztergom]]ot, ahonnan elűzte az [[Bői Mihály|érseket]]. Ezután bevonult Budára, de be kellett látnia, hogy de nem tud elég szövetségest fia mellé állítani. Ezért augusztus elején fiával és a koronázási jelvényekkel visszatért Csehországba. Esztergom várát hűséges híveire, a [[Kőszegi család|Kőszegiekre]] bízta (Kristó 1978, 17. o.).

* Csák Máté híveié.<ref name="Károly:1" Róbert emlékezete"/><ref name="A magyar nemzet története" /><ref name="A magyar nemzet hadtörténelme:4" />

[[1305]]-ben fiatalon elhunyt Mária, Károly első felesége (egyes történészek vitatják, hogy élt-e egyáltalán) [[II. Károly nápolyi király]] unokájának támogatására újabb kölcsönt vett fel a firenzei bankároktól, és fogadta Nápolyban a délvidéki magyar főurak követeit.<ref name="Károly:1" Róbert emlékezete"/>

A katonai vereség hatására a Balassák átálltak Károly Róbert oldalára, és a továbbiakban mindvégig kitartottak mellette<ref (Kristóname=":2" 1978, 21. o.)./>

'''[[1307]]''' tavaszán Ottó Erdélybe utazott — egyrészt hogy biztosítsa jóindulatáról az őt támogató szászokat, másrészt hogy maga felé hajlítsa az ingadozó [[Kán László]]t. Először a besztercei szászokat kereste fel, majd Kán Lászlóhoz indult, hogy együttműködő szándéka komolyságának jeleként feleségül kérje annak lányát. Az [[erdélyi vajda]] azonban elfogta Ottót. Elkobozta tőle a koronázó jelvényeket, magát az ellenkirályt pedig [[Szeged]]en átadta [[Csák Ugrin (országbíró)|Csák Ugrinnak]]. Néhány hónap fogság után Ottónak vissza kellett térnie [[Bajorország]]ba, a koronázó jelvények pedig a vajdánál maradtak. Ettől fogva Károly Róbertnak vele már nem kellett számolnia, bár a magyar királyi címet formálisan egészen haláláig ([[1312]]-ig) viselte.<ref name="Károly:1" Róbert emlékezete"/><ref name="A magyar nemzet története"/><ref name="A:4" magyar nemzet hadtörténelme"/>

Ottó balsikerű útjával párhuzamosan 1307 májusára Károly tartományi [[zsinat]]ot hívott össze [[Udvard]]ra. A zsinaton az Anjou-párti egyházfők mindenkit arra intettek, hogy térjenek Károly hűségére, ismerjék el őt Magyarország királyának, biztosítsák neki a királyi jogokat és teljesítsék a szolgálatokat.<ref (Kristóname=":2" 1978, 21. o.)./> A Vencel fogságából kiszabadult [[Werner (budai rektor)|Werner fia László]] budai bíró [[Csák nembeli János]] támogatásával visszafoglalta és Károly Róbert hűségére térítette Budát. Ellenfeleit: a Vencelhez hű bírót, az esküdteket és az ilyen polgárokat megfutamította, megölte, illetve megkínozta; birtokaikat elkobozta. Megbüntette a pápát kiközösítő „hitszegő” papokat is. Maga Károly Róbert az év második felében felvidéki hadjáratra indult, és bevette [[szepesi vár|Szepes]] várát, amit még Vencel hívei szálltak meg.

[[október 10.|Október 10-én]] Károly Róbertet a hívei által összehívott rákosi országgyűlés királlyá választotta. Több történész (például [[Hóman Bálint]],<ref Hóman,name=":3" p. 58./>) ettől a naptól tekinti Károlyt legitim magyar királynak. A nagyurak közül jelen volt többek között:

A megjelentek elfogadták Károlyt és utódait Magyarország királyának. Nem voltak jelen a leghatalmasabb tartományurak: Csák Máté, Kán László és a Kőszegiek, és több jelenlévő érdeke sem a királyi hatalom erősítése volt.<ref name="Károly:1" Róbert emlékezete"/> Mindezek ellenére a gyűlés kimondta, hogy a király iránt hűtleneket a két érseknek és a püspököknek ki kell közösíteniük, és hogy az ilyen hűtelenek vagyona a királyra száll.

Az 1300-as évek elején három olyan tartományúr, illetve család volt, akinek/amelynek már sikerült gyakorlatilag önálló és a „hivatalos” Magyar Királysággal dacolni képes államszervezetet kiépítenie:<ref>Hóman, p.name=":3" 58.</ref>

Legelső támogatóinak egyike [[Aba Amadé]] volt; Károly olyankor, amikor kimozdult temesvári udvarából, többnyire az ő váraiban vendégeskedett.<ref>Kristó 1978,name=":2" 20. o.</ref> 1307-ben szövetséget kötött a többi tiszavidéki oligarchával:

Ezek a szövetségesek lehetővé tették, hogy ellensúlyozza [[Kán László]] hatalmát, de a [[Kőszegi család|Kőszegiekkel]], illetve [[Csák Máté (trencséni tartományúr)|Csák Mátéval]] nem mérkőzhettek.<ref>Hóman, p.name=":3" 58.</ref> A Kőszegi családot két, gyorsan egymás után következő esemény gyöngítette meg:

* maga Máté kezdetben Károly Róbertet támogatta<ref>Kristó 1978,name=":2" 52. o.</ref>

Gentilis és Csák Máté az akkor még '''Kékes'''nek hívott [[Pilisszentlászló]]n, az azóta elpusztult [[pálos rend|pálos]] kolostorban<ref>[{{Cite web |title=A környék bemutatása |url=https://pilisszentlaszlo.hu/a-kornyek-bemutatasa/ |work=Pilisszentlászló.hu: a|accessdate=2021-03-18 környék bemutatása]|language=hu}}</ref> egyezett meg [[1308]]. [[november 10.|november 10]]-én. Máté felesküdött Károlyra, cserébe ő lett a [[tárnokmester]]. A tekintélyes, jól jövedelmező tisztség és a már birtokába került királyi birtokok nagy részének megtartása fejében megígérte, hogy a további, idegen kézre került egyházi és királyi birtokokat akár fegyveres erővel is visszafoglalja, majd azokat az egyháznak, illetve a királynak visszaszolgáltatja (Hóman).

1308. [[november 27.|november 27-én]] Gentilis Budán országos gyűlést tartott, ahol a Kőszegiek közül többen maguk is megjelentek, Kán László és Csák Máté pedig követet küldött. Úgy tűnt, kialakult a bárók egységfrontja Károly mögött. [[1309]]. [[június 4.|június 4-én]] [[Kőszegi Henrik]] egész családja nevében hűségesküt tett a királyra Gentilis előtt. [[1309]]. [[június 15.|június 15-én]] immár másodszor is megkoronázták Károlyt — bár ezúttal is az [[Tamás esztergomi érsek|esztergomi érsek]], de nem Székesfehérvárott, hanem Budán, a [[Mátyás-templom|Nagyboldogasszony-templomban]] és továbbra sem a [[Szent Korona|Szent Koronával]], hanem egy Gentilis által készíttetettel. A Szent Korona ugyanis még mindig [[Kán László]]nál volt, aki a koronázásra még csak követet se küldött. Jogilag tehát ez a koronázás is érvénytelen volt,<ref name="Károly:1" Róbert emlékezete"/> a többség mégis e naptól tekinti Károlyt az ország törvényes királyának. Ezután Gentilis [[Pozsony]]ba ment, és hosszabb ideig ott is maradt, még Károly harmadik koronázására se ment el.<ref>[{{Cite web |title=Pozsony város története III. Mellékletek Pozsony 1300–1526. évi történetéhez. (Pozsony, 1894.) {{!}} Könyvtár {{!}} Hungaricana |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/KozMagyOkmanytarak_Pozsony_tortenete_3_kotet/?pg=88&layout=s&query=Borsa%20%20Tam%C3%A1s Pozsony város története III|work=library., 76hungaricana.hu old.]|accessdate=2021-03-18}}</ref>

Csák Máté látszólag a szerződés értelmében tüstént nekilátott a szomszédai kezére került királyi javak elfoglalásának, az így megszerzett birtokokat azonban nemhogy visszaadta volna a királynak, de magának tartotta meg. Az egyházi javakat még látszólag, formálisan se készült visszaszolgáltatni. Amikor a király és a bíboros a szerződés be nem tartása miatt megintette, nyíltan szembefordult velük (Hóman).<ref name=":3" />

Kán László végül '''[[1310]]'''. [[április 8.|április 8-án]], [[Szeged]]en fogadta el Károlyt törvényes urának úgy, hogy a [[Tamás esztergomi érsek]] kezében tartott keresztre esküdött. A vajda által visszaadott Szent Koronával Fehérvárott [[1310]]. [[augusztus 27.|augusztus 27-én]] az esztergomi érsek harmadszorra, immár minden szempontból érvényesen is Magyarország királyává koronázta Károly Róbertet.<ref name="Károly Róbert emlékezete:1" /> [[1310]] táján a királyválasztásban mértékadó nemesek már pontosan látták, hogy Károly és a tartományurak között kell választaniuk, és reális esély a király mellé állni. Széles egységfront alakult ki. Sok későbbi nagy család ekkor alapozta meg hatalmát azzal, hogy a király pártjára állt, akár rokonai ellenében is. Így tett például:

A tartományurak erőszakos visszaélései, különadói és a szabad költözködés gátlása miatt a [[jobbágy]]ok és a városok is a királyi hatalom megerősödését kívánták.<ref name="Károly:1" Róbert emlékezete"/>

A formailag a királyt támogató [[Aba Amadé]] szerette volna megszerezni [[Kassa|Kassát]]. [[1311]]. szeptember elején a városba érkezett kíséretével. A feszült helyzetben kitört tömegverekedésben Amadét és kíséretének több tagja is életét vesztette. Ezután – másokkal együtt – a kassai börtönbe zárták Amadé két fiát,– másokkal együtt '''János'''t és '''Demeter'''t.<ref name="Bertényi:Anjouk:tartományúr megtörése">{{cite book |author= [[Bertényi Iván (történész, 1939)|Bertényi Iván]] |chapter=A tartományúri hatalom megtörése |title= Magyarország az Anjouk korában |year= 1987|url= https://archive.org/details/magyarorszagazan0000bert|publisher= Gondolat, Budapest 1987 |isbn= 963-281-776-1}}</ref> A király a konfliktusban Amadé fiaival szemben a város mellé állt, és a fiak [[október 3.|október 3-án]] szerződésben kötelezték magukat, hogy nem háborgatják Kassát és visszaadják az elfoglalt királyi javakat, egyebek között Abaúj és Zemplén vármegyét. Kiszabadulásuk után viszont, katonai segítség fejében hűbéruruknak fogadták el Csák Mátét. A tartományurak egyesített seregét [[1312]]. [[június 15.|június 15-én]] Károly Kassa mellett, a [[rozgonyi csata|rozgonyi csatában]] legyőzte, de az Abák területét csak [[1315]]-re tudta szilárdan ellenőrzése alá vonni.<ref name="Károly Róbert emlékezete">{{cite book |authorlink=Kristó Gyula |coauthors=[[Makk Ferenc]] |author=Kristó Gyula |title=Károly Róbert emlékezete |year=1988 |publisher=Európa Könyvkiadó |location=Budapest |isbn=963-07-4394-9 |chapter=Előszó}}</ref>

Zólyom, Liptó és Árva vármegye 1315 körül került vissza a királyhoz, amelyek élén eddig a kényszerből a Csák Máté-familiáris Balassa [[Doncs]] állt, de ekkor visszatért a királyhoz. Ekkoriban halhatott meg [[Kán László]] erdélyi vajda, akinek helyére a már királyhű [[Pok Miklós]] került. [[1316]]-ban a király megszerezte [[Ákos István (nádor)|Ákos István]] fiaitól [[Diósgyőri vár|Diósgyőrt]], a Kőszegiektől pedig a baranyai [[Kiskőszeg|Kőszeg]] várat. [[1317]]-ben az Amadé-fiak újra fellázadtak Ung vármegyében, de a király ottani váraikat is sorban megvívta. [[Debreceni Dózsa]] vezetésével a király erői a debreceni csatában legyőzték a Borsákat, szétzúzva ezzel [[Borsa Kopasz]] tartományát.<ref name="Károly:1" Róbert emlékezete"/>

Csák Máté hatalma a rozgonyi csata után meggyengült, de még így is elég erős maradt ahhoz, hogy a király óvatos legyen vele. [[1316]]-ban elvette tőle [[Visegrád]]ot, majd [[1318]]-ban [[Komárom (Szlovákia)|Komáromot]], de a Felvidék nagyobb része csak a nagyúr [[1321]]-es halála után került Károly Róbert ellenőrzése alá. Végül [[1323]] első felében az addig kényszerűségből [[Temesvár]]on tartott királyi székhely is átkerült Visegrádra.<ref name="Károly:1" Róbert emlékezete"/>

[[1323]] után Károly Róbert [[tárnokmester]]e, [[Nekcsei Demeter]] segítségével fokozatosan nagy léptékű gazdasági reformokat hajtott végre.<ref name="Károly:1" Róbert emlékezete"/>

Károly Róbert reformjainak véghezvitelét az általa létrehozott új nagyúri bázisra alapozta. Ez az új arisztokrácia hivatalát, hatalmát és birtokait Károly Róbertnek köszönhette, az ebben az időszakban hatalmi pozícióba kerülő családok jelentős része befolyását még a következő évszázadban is megőrizte.<ref>{{CitLib |aut=Engel Pál–Kristó Gyula–Kubinyi András:Pál |tit=Magyarország története 1301–1526, Osiris1301-1526 |ass=Kristó Gyula |ass2=Kubinyi András |ann=2019 Kiadó|isbn=978-Budapest,963-276-330-9 1998|url=https://www.worldcat.org/oclc/1108112646 |accd=2021-03-18}}</ref>

Az ellentét alapvető oka az volt, hogy míg Dragutin István katolizált, addig Uroš István (Milutin) az ortodox hitet követte, ezért Károly Róbert és Uroš István viszonya kezdettől ellenséges volt.<ref name="Pór:Nagy Lajos">{{cite web |url=http://mek.oszk.hu/05800/05827/html/03.htm |author=Pór Antal |title=NAGY LAJOS, 1326–1382 |accessdate=2011-07-24 |work=Harmadik könyv. I. Lengyelország állapota |language=magyar |publisher=Magyar Elektronikus Könyvtár}}</ref> Eleinte Uroš István volt a sikeresebb: elfoglalta [[Belgrád|Nándorfehérvárt]] és a [[macsói bánság]]ot; foglyul ejtette [[Dragutin László]]t. A Kőszegiek leverése után Károly Róbert személyesen vezetett hadjáratot: visszafoglalta Nándorfehérvárt és a macsói bánságot, de nem sikerült a szerb trónra ültetnie jelöltjét, aki csak II. Dragutin István halála (1321) után szabadult ki.<ref name="Bertényi:Anjouk:Első külpolitikája">{{cite book |author= [[Bertényi Iván (történész, 1939)|Bertényi Iván]] |chapter=Első Anjou királyunk külpolitikája |title= Magyarország az Anjouk korában |year= 1987|url= https://archive.org/details/magyarorszagazan0000bert|publisher= Gondolat, Budapest 1987 |isbn= 963-281-776-1}}</ref>

[[1330]]-ban Károly Róbert hadjáratot indított Havasalföld ellen, mert Basarab elfoglalta a [[szörényi bánság]]ot. A magyarok kihasználták, hogy ugyanennek az évnek a nyarán a hódítani akaró vajda a bolgár cárral és a bizánci császárral szövetségben súlyos vereséget szenvedett a szerb királytól. Károly szeptemberben visszafoglalta [[Szörényvár]]t és a szörényi bánságot, majd októberben meghódította a vajda székhelyét is, [[Curtea de Argeș|Argyasudvarhelyt]]. Miután az ellenállással napokon át nem találkozó királyi sereg előrehatolt a hegyek, ill. havasok között - s eközben mind a katonák, mind pedig a lovak egyre súlyosabb hiányt szenvedtek a táplálékban fegyverszünetben állapodtak meg Basarab [[havasalföld]]i vajdával, aki engedelmességet fogadott a királynak, és megígérte, hogy haderejével együtt biztonságos visszatérést enged számára. Azonban november 9-én, hazafelé tartva, egy szűk hegyszorosban a vajda csapatai (''a Bozorad népéhez tartozó vlach harcosok''<ref>[{{Cite web |title=Anjou–kori Oklevéltár. XIV. 1330. (Budapest–Szeged, 2004.) {{!}} Könyvtár {{!}} Hungaricana |url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/KozMagyOkmanytarak_anjou_uj_14/?pg=348&layout=s&query=vlach Almási Tibor–Kőfalvi Tamás: Anjou–kori Oklevéltár|work=library. XIVhungaricana.hu 1330. (Budapest–Szeged, 2004.)]|accessdate=2021-03-18}}</ref>) megtámadták ([[Posadai csata]]), és a sereg felét megölték, Károly király a [[Hédervári Dezső|Dénes fia Dezsővel]] kicserélt páncéljában, maga is alig szabadult meg. Ez volt Károly Róbert legsúlyosabb katonai veresége.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/>

[[II. Károly nápolyi király|Sánta Károly]] nápolyi király elsőszülött fia – [[Anjou Károly calabriainápolyi királyi herceg|Martell Károly]] calabriai herceg – egyetlen fiaként igényt tartott a nápolyi trónra, és ezért címei között szerepeltette a [[Salernói Hercegség|salernói herceg]] titulust. [[1328]]-ban meghalt nagybátyjának, Bölcs [[Róbert nápolyi király]]nak a fia, a trón hivatalos örököse, Károly calabriai herceg. [[1329]]-ben megkezdődtek a tárgyalások a magyar és a nápolyi király között a trón öröklése ügyében. Károly király második fiának, [[András calabriai herceg|Andrásnak]] akarta biztosítani a trónt. A [[Pápa (egyházfő)|pápa]] – a [[Nápolyi Királyság]] hűbérura – közvetítésével tartott megbeszélések eredményre vezettek, és [[1333]] nyarán Károly király a hatéves Andrással együtt Nápolyba hajózott. Andrást eljegyezték Róbert király hétéves unokájával, [[I. Johanna nápolyi királynő|Johannával]], megkapta a calabriai hercegi címet, és a nápolyi trón hivatalos örököse lett. A megállapodást a pápa jóváhagyta, Károly [[1334]] elejére visszaérkezett Magyarországra.<ref name="Károly Róbert emlékezete"/>

Károly Róbert korából való az [[1334]]-es eredetű, első ismert káptalani szabályzat, a zágrábi káptalan statútuma. Itt készült a [[Zágrábi krónika]], korábbi magyar krónikák alapján a magyar történelem összefoglalása a [[14. század]]ig. Budán a [[Kézai Simon]]nal korábban megszakadt krónikás hagyományt a budai ferences [[minoriták]] folytatták az [[1330-as évek]] végéig. Ezek alapján, valószínűleg [[Kálti Márk]] szerkesztésében készült el a [[Képes krónika]],<ref name="Károly Róbert emlékezete"/> amelyik [[Záh Felicián]] merényletének elbeszélését követően, az 1330-as havasalföldi hadjárat, valamint az 1330. november 9-én kezdődött [[posadai csata]] leírásával és Károly halálát megemlítő sorokkal hirtelen megszakad, s a mondat közepén a »''quatenus''« szóval végződik.<ref>[http://mek.oszk.hu/10600/10642/10642.htm#104 Képes Krónika A MAGYAROK RÉGI ÉS LEGÚJABB TETTEIRŐL, EREDETÜKRŐL ÉS NÖVEKEDÉSÜKRŐL, DIADALAIKRÓL ÉS BÁTORSÁGUKRÓL Fordítottaname=":GERÉB0" LÁSZLÓ]</ref><ref>[http://epa.oszk.hu/00900/00979/00421/pdf/EPA00979_erdelyi_muzeum_1915_1-3_037-063.pdf A Bécsi Képes Krónika]</ref><ref>[http://misc.bibl.u-szeged.hu/24722/1/012_001_001-088.pdf Domanovszky, Sándor: A dubniczi krónika : forrástanulmány. Kolligátum. pp. 1-88. (1899)]</ref><ref>[{{Cite web |title=Történelmi Szemle 59. évf. 1. sz. (2017.) - EPA |url=http://epa.oszk.hu/00600/00617/00005/pdf/ Csákó Judit: Kancellária és történetírás a 14|work=epa. századi Magyarországon in Történelmi Szemle 59oszk.hu évf. 1. sz. (2017.)]|accessdate=2021-03-18}}</ref>

A külkereskedelem a tartományurakkal folytatott háború idején erősen lehanyatlott. Fellendítése érdekében Károly [[1316]]-ban általános menlevelet adott ki a délről érkező kereskedők számára. A két fő nemzetközi kereskedelmi útvonal közül az egyik ekkor délre, [[Dalmácia|Dalmácián]] keresztül Itáliába, a másik [[Bécs]]en keresztül nyugatra vezetett. Az addigi belső vámok helyett – amelyek elajándékozás révén zömmel magánkézbe jutottak – egy új külkereskedelmi vámra, a [[harmincadvám]]ra alapozta a vámbevételeket. Ezt a fő kereskedelmi utak mentén a nagyobb városokban szedték. Mértéke kezdetben a kivitt és behozott áruk értékének 1%-a volt. Idővel magába olvasztotta a régi nyolcvanad határvámot is. Bécs árumegállító joga komoly akadálya volt a külkereskedelem fejlődésének, ezért [[1335]] őszén [[III. Kázmér lengyel király|III. Kázmér]] lengyel és [[I. János cseh király|Luxemburgi János]] cseh királlyal [[Visegrádi királytalálkozó|Visegrádon királytalálkozót]] szervezett. Ezen kibékítette a lengyel és a cseh uralkodót, és új kereskedelmi utak létrehozásáról állapodott meg velük Csehország és Lengyelország irányába, hogy kikerüljék a bécsi vámot. A [[Buda (történelmi település)|Buda]]–[[Brünn]] útvonal főbb állomásai [[Esztergom]], [[Nagyszombat (település)|Nagyszombat]] és [[Holics]] voltak. Buda és Brünn teljes [[árumegállító jog]]ot kaptak. A lengyel-orosz kereskedelem magyarországi központja [[Kassa]] lett,<ref name="Károly Róbert emlékezete"/> Vezettek innen utak [[Krakkó]]ba, keletre Oroszország, valamint a kun-román-tatár területeken keresztül [[Genova]] [[Fekete-tenger]] melléki birtokai felé.<ref name="Bertényi:Anjouk:polgazd">{{cite book |author= [[Bertényi Iván (történész, 1939)|Bertényi Iván]] |chapter=Magyarország politikai és gazdasági rendszerének újraszervezése|title= Magyarország az Anjouk korában |year= 1987|url= https://archive.org/details/magyarorszagazan0000bert|publisher= Gondolat, Budapest 1987 |isbn= 963-281-776-1}}</ref>

* [[Kálmán győri püspök|Kálmán]] (1317/18–1375), győri püspök [[1337]]-től [[1375]]-ig.<ref>[http{{Cite web |title=Címerhatározó/Győri egyházmegye címere – Wikikönyvek |url=https://hu.wikibooks.org/wiki/C%C3%ADmerhat%C3%A1roz%C3%B3/Gy%C5%91ri_egyh%C3%A1zmegye_c%C3%ADmere Címerhatározó|work=hu.wikibooks.org A|accessdate=2021-03-18 Győri egyházmegye címere]|language=hu}}</ref>