„Hungarus-tudat” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Története: nem kell vessző |
a →Története: tárgy |
||
8. sor:
A [[magyarok]] államalapításakor az ország hivatalosan is [[Királyság|királysággá]] vált. Az intézményrendszerei nem csak nyugati mintára jöttek létre, hanem a keleti örökség részei is beleolvadtak. Ilyen a hungarus-tudat is. A keleti népekre (például: [[Hunok|hunokra]] és [[Mongol Birodalom|mongolokra]]) jellemző toleranciát ([[Vallás|vallási]] és [[Nemzetiség|nemzetiségi]] szempontból) a magyarok [[Honfoglalás|nyugatabbra vándorlásukkor]] is megőrizték. A Magyar Királyság fennállása alatt a magyarok többször is betelepítettek különböző [[Etnikum|népeket]] a [[Kárpát-medence|Kárpát-medencébe]], ilyen nép például a [[Kunok|kun]], aminek egy részét [[IV. Béla magyar király|IV. Béla]] király telepítetette le [[1239]]-ben.
Ezeket a népeket sikeresen integrálták, és egészen a nacionalizmus megjelenéséig zavartalanul éltek a királyság területén. Néhány, például a kun teljesen [[Asszimiláció (szociológia)|asszimilálódott]]. Ez a fajta integrálás a hungarus-tudat megléte miatt sikerülhetett, mert a nemzetiségek nem különálló egységként, hanem az ország szerves részeként, teljes jogú lakóiként voltak kezelve és emiatt ők is így gondoltak magukra. Emellett meg tudták őrizni saját
A modern nacionalizmus megjelenése után a nemzetiségek újra elkezdtek különálló egységként tekinteni magukra és nagyobb [[Autonómia (szociológia)|autonómiát]] követeltek. Ez a széthúzás is vezetett aztán az ország feldarabolásához a [[Trianoni békeszerződés|trianoni békében]], mert az egyes nemzetiségek saját országokat akartak létrehozni és a már meglévő országok a Magyarországon élő etnikumuk területét akarták maguknak megszerezni.
| |||