„Nicolas Sarkozy” változatai közötti eltérés

Nicolas Sarkozy 2007. évi elnökjelöltségét, majd választási kampányát hosszú felkészülés előzte meg. Figyelembe véve politikusi múltját, nem túlzás azt állítani, hogy szinte kamaszkorától készült az elnöki szerepre. Elnöki ambíciói a Jacques Chirac elnök [[1995]]. évi-ös megválasztását követő 2–3 év soránévben váltak egyértelművé – azzal együtt, hogy mind Sarkozy, mind támogatói nagy része számára is szinte nyilvánvaló volt, hogy a 2002. évi elnökválasztáson még nem fog indulni.

Az [[RPR]] – illetve jogutódja, a középjobb gyűjtőpártként 2002 tavaszán megalakult [[UMP]] – 2002-ben Chirac elnököt jelölte újra, aki a második fordulóban a szélsőjobboldali [[Jean-Marie Le Pen]]nel szemben több mint 80%-nyi szavazatot kapott. Az újraválasztás körülményei Chirac politikai hatalmának gyengülését eredményezték. Chirac azért kaphatott ennyi szavazatot, mert az első választási fordulónak példátlan megosztottsággal nekifutó baloldal jelöltjei közül mindegyikre kevesebben szavaztak, mint a [[Nemzeti Front (Franciaország)|Nemzeti Front]]ot ''(Front National)'' képviselő [[Jean-Marie Le Pen|Le Penre]], aki még az [[1997]] és [[2002]] között a miniszterelnöki posztot betöltő [[Lionel Jospin]]t is megelőzte. Mivel a második fordulóba az első fordulóban élen végzett két jelölt jut tovább, a baloldali szavazók jó része kénytelen-kelletlen Chiracra adta voksát.

Az elnökválasztásból, majd az azt követő, az [[UMP]] által megnyert nemzetgyűlési választásokból érdekes módon az új kormányfő, [[Jean-Pierre Raffarin]] első kabinetjében a belügyminiszteri posztot betöltő Nicolas Sarkozy profitált a legtöbbet. Világossá vált, hogy miközben a [[baloldal]] túlzottan megosztott, a [[szélsőjobboldal]] stabilan kb. 4–5 millió választóra számíthat. Sarkozy – akit mérvadó elemzők nem ok nélkül a legügyesebb médiapolitikusnak tartanak<ref name="autogenerated1">[http://www.monde-diplomatique.fr/2006/09/BENILDE/13928?var_recherche=Sarkozy M. Sarkozy déjà couronné par les oligarques des médias ?, par Marie Bénilde (Le Monde diplomatique)<!-- Robot generálta cím -->]</ref> –, jó érzékkel ismerte fel és használja ki a francia politika mezőnek ezt a sajátos megosztottságát. Szemben a [[jobbközép]] pártoknak a szélsőjobboldalt elszigetelni igyekvő gyakorlatával és retorikájával, Sarkozy kísérletet tett a Nemzeti Front választóinak a megnyerésére. Miközben a választott testületekben (önkormányzatok, regionális tanácsok stb.) az UMP továbbra sem működött együtt a szélsőjobboldallal, Sarkozy nyilatkozataiban megjelentek a korábban szinte kizárólag a Le Pen vezette párt által képviselthangoztatott szólamok. Ezek között kiemelt helyet foglal el a [[bevándorlás]]i politika, a [[köztörvényes bűnöző]]kkel szembeni határozottabb rendőri fellépés, a [[nemzeti identitás]] sajátos, a francia [[Franciaországi Republikánus Párt|republikánus]] hagyományokhoz képest újszerű (kritikusai szerint „kirekesztő”<ref>[http://www.communautarisme.net/xml/syndication.rss Observatoire du communautarisme | Információk a laicizmusról, a diszkriminációról és a rasszizmusról]</ref>) értelmezése.

Ezzel együtt Sarkozy nem helyezte át politikájának súlypontját a szélsőjobbra – hiszen ez saját ellehetetlenülésével járt volna. Sokkal inkább arra törekedett – főleg a [[2007-es franciaországi elnökválasztás|2007. évi elnökválasztás]] közeledtével –, hogy minél több társadalmi csoport számára fogalmazzon meg vonzó üzeneteket. Ennek érdekében tanácsadói professzionálisan használták a [[közvéleménykutatás]]okat (a francia közvéleménykutató intézetek közül például az [[Ipsos]] hagyományosan sok megrendelést kap Sarkozy és az UMP részéről<ref>[http://www.memoireonline.com/12/05/12/memoire-communication-sarkozy.html Memoire Online]</ref>), ügyesen aknázták ki a Sarkozynak egyes médiakonszernek tulajdonosivaltulajdonosaival és vezető menedzsereivelcsúcsvezetőivel több évtizede tartó baráti (ügyvédi irodája révén pedig üzleti) kapcsolataiban rejlő lehetőségeket, és a jelöltvalamint kétségtelen debattőri, szónoki képességeit. Szinte nincs olyan társadalmi réteg, amelyik számára Sarkozy ne fogalmazott meg vonzó ígéreteket. A külvárosokban szerény körülmények között élők számára a közbiztonság erősítését, az agresszív elemekkel való leszámolást, a „zéró toleranciát”<ref>[http://www.lefigaro.fr/magazine/20060623.MAG000000412_des_bons_resultats_critiques.html Le Figaro – Actualité en direct et informations en continu<!-- Robot generálta cím -->]</ref> hangsúlyozta. (Ezeket a diskurzusokat érdekes megvilágításba helyezi az a tény, hogy belügyminisztersége alatt a bűnözési mutatók nem javultak, sőt romlottak.)<ref name="autogenerated1" /> Az alacsony fizetésű munkás- illetve szolgáltatói rétegek számára magasabb jövedelmet ígért a szocialista kormány által [[1997]]-et követően bevezetett [[35 órás munkahét]] „adminisztratív akadályainak” lebontásával. A jelszó: „dolgozz többet, hogy többet keress”.<ref>[http://www.lefigaro.fr/election-presidentielle-2007/20070302.WWW000000295_travailler_plus_pour_gagner_plus_lidee_fait_son_chemin.html Le Figaro]</ref>

Mivel ez a megközelítés a megélhetési problémák jó részét a „kreatív energiákat gúzsba kötő” állami túlszabályozás rovására írja,<ref>[http://www.lefigaro.fr/election-presidentielle-2007/20070426.WWW000000467_il_n_y_a_pas_de_troisieme_choix.html Le Figaro]</ref> a Sarkozy által használt formula az őt támogató nagyvállalati vezetőknek sem volt ellenére. Szintén a szociálisan hátrányos helyzetűek számára volthelyzetűeknek sulykolt üzenet volt, hogy megválasztása esetén öt éven belül 5%-ra fogja leszorítani a munkanélküliséget.<ref>[http://www.latribune.fr/info/Sarkozy-promet-de-ramener-le-chomage-a-5--en-cinq-ans-~-ID75C116F73BCA9C94C12572B10033C3BB-$Db=Tribune/Articles.nsf Sarkozy promet de ramener le chômage à 5% en cinq ans - La Tribune.fr<!-- Robot generálta cím -->]</ref> A [[rendpárt]]i nosztalgiákra fogékony csoportok számára 2007. [[április 29.|április 29-én]] a [[párizs]]i [[Bercy]] sportcsarnokban megtartott nagygyűlésén „[[1968]] májusa örökségének eltörlését” ígérte<ref>[http://www.liberation.fr/actualite/politiques/elections2007/250822.FR.php Libération]</ref>. – egybenAzonban nem minden kockázat nélküli szónokszónoki fordulattalfordulat a mai francia társadalom legfőbb gondjaiért a '68 májusi [[diákmozgalmak|diáklázadás]] szellemét okolvaokolni. Végül a [[2002]]-t követő évek következetlen szocialista párti politikája miatt elbizonytalanodott mérsékelt baloldali szavazóknak a [[Jean Jaurès|Jaurès]] és [[Léon Blum|Blum]] által képviselt „nemes baloldali hagyományok” gondozásátmegtartását ígérte.<ref>[http://www.lemonde.fr/web/article/0,1-0@2-823448,36-895615,0.html kampány]</ref>

Sarkozy addigi stratégiájának sikerét jelezi, hogy az [[2007-es franciaországi elnökválasztás|elnökválasztás]] 2007. [[április 22.|április 22-én]] megtartott első fordulójában a legtöbb (kb. 31%-nyi) szavazatot ő kapta, kiugróan magas (84%-os) részvétel mellett. A [[május 6.|május 6-án]] esedékes második fordulóban a szocialista párti [[Ségolène Royal]] lett az ellenfele. Az előzmények alapján Sarkozynak valamivel több esélye lehetett a választás megnyerésére, ugyanakkor sok tényező, ha nem is hatott Sarkozy támogatottsága ellen, de fokozta a bizonytalanságot. Az első fordulóban harmadik helyezett, a [[centrista]] UDF-et képviselő, és a korábbi hónapokban az egykori szövetséges párttól és személy szerint Sarkozytól magát mindinkább elhatároló [[François Bayrou]]ra szavazó kb. 18%-nyi (több mint 6 millió) választó preferenciáinak alakulása lett a döntő.<ref>[http://www.liberation.fr/actualite/evenement/evenement1/250077.FR.php?rss=true Libération]</ref> Szintén sokat számíthatott, hogy az első fordulóban Jean-Marie Le Pent támogató szavazók nem fogadták meg Le Pennek a Nemzeti Front hagyományos [[A munka ünnepe|május 1-jei]] felvonulásán elhangzott felhívását, és nem tartózkodtak a szavazástól.<ref>[http://www.liberation.fr/actualite/politiques/elections2007/251002.FR.php Libération]</ref>

A 2007. [[május 2.|május 2-án]] este több mint két órán keresztül folytatott televíziós elnökjelölti vitában Sarkozy tömören és közérthetően vette sorra elnökjelölti kampányának főbb pontjait. A kampányban korábban nyújtott teljesítménye alapján riválisa, Ségolène Royal a vita előtt könnyű ellenfélnek tűnhetett – ehhez képest a vártnál jobban szerepelt. Sarkozy rutinjához és könnyedségéhez azonban nem férhetett kétség.

[[Május 6.|Május 6-án]] dőlt el, hogy Nicolas Sarkozy lett a francia köztársaság 23. elnöke, miután a szocialista Ségolène Royalt a [[2007-es franciaországi elnökválasztás|választások]] második fordulójában legyőzte. A választás végeredménye: 53,06%-46,94%.