Walter Simons

Walter Simons (Elberfeld, 1861. szeptember 24. - Potsdam, 1937. július 14.) német jogász és párton kívüli politikus. Miután külügyminiszterként részt vett a birodalmi kormányban, 1922-től 1929-ig a Reichsgericht, a német Birodalmi Törvényszék elnökeként szolgált. 1925-ben Friedrich Ebert halála után a birodalmi elnök funkcióját töltötte be ügyvezető államfőként.

Walter Simons, 1931. szeptember

Élete

Walter Simons Louis Simons (1831-1905) gyártulajdonos és neje Helene Kylmann (1842-?) fiaként született Elberfelden. Anyai ágról Gottlieb Kylmann üzletember és politikus unokája, Walter Kylmann építész unokaöccse. Apai ágról Friedrich Wilhelm Simons̠-Köhler (1802-1856) vállalkozó unokája, továbbá Ludwig Simons (1803-1870) igazságügyi miniszter rokona, Rudolf Sohm jogász tanítványa, hatással volt rá a humanizmus és a pietizmus.

Történelmi, filozófiai, jogi és közgazdaságtani tanulmányai után Straßburgban, Lipcsében és Bonnban kezdte meg jogi pályáját 1882-ben mint jogi gyakornok, és 1893-ban lett járásbíró Velbertben. A birodalmi igazságügyi hivatalban (1905), valamint a német külügyminisztériumban (1911) betöltött pozícióját követően Simons 1918. októberében a birodalmi kancellária vezetője volt. Mint olyan résztvett a bukaresti és a breszt-litowszki béke tárgyalásain. 1918. október 4.-én Miksa, badeni herceg megbizottjaként miniszteri igazgatóvá nevezte ki a birodalmi kancelláriában. Innen hirdette ki Simons 1918. november 9.-én II. Vilmos, német császár lemondását a trónról. Simons ezzel a kijelentésével akarta megelőzni a köztársaság kikiáltását, ami kudarccal végződött.

1919. decemberében a külügyminisztérium jogi részlegére került. Ezt követően a német versailles-i békedelegáció általános titkára, és visszalép, mivel elutasítja a versailles-i békét. 1919-ben és 1920-ban Simons a Német Ipari Szövetség vezetője.

1920, június 25.-től 1921. május 4.-ig Walter Simons a weimari köztársaság birodalmi külügyminisztere Fehrenbach kormányában, ami a Centrum Párt, DDP és DVP koalíciójaként alakult meg. Hans Mommsen történész a párton kívüli karrierjogász személyében azt a kísérletet látja, hogy a nehéz tárgyalásokat a győztes hatalmakkal belpolitikai szempontoktól távoltartsa. Ez csak részben sikerült. Simons Németországot képviselte a spa-i konferencián 1920. júniusában. Emellett ugyan a németeknek nem sikerült csökkenteni a győztes hatalmak jóvátételi követeléseit, de mindamellett javára írható, hogy a hozzá csatlakozó szakértő tanácsadóknak saját képviselője volt.

Művei

• Christentum und Verbrechen, Leipzig 1925.
• Religion und Recht (Vorlesungen gehalten an der Universität Uppsala), Berlin-Tempelhof 1936.
• Kirchenvolk und Staatsvolk, Leipzig 1937 (= Leipziger rechtswissenschaftliche Studien, 100).

Irodalom

• Hellmuth Auerbach: Simons, Walter, Richter. In: Wolfgang Benz und Hermann Graml (Hrsg.): Biographisches Lexikon zur Weimarer Republik. C.H. Beck Verlag, München 1988, S. 314 f.
• Horst Gründer: Walter Simons als Staatsmann, Jurist und Kirchenpolitiker. Schmidt, Neustadt an der Aisch 1975 (= Bergische Forschungen, 13).
• Ernst Rudolf Huber: Walter Simons 1861–1937. In: Wuppertaler Biographien. 9. Folge, Wuppertal 1970 (= Beiträge zur Geschichte und Heimatkunde des Wuppertals, 17), S. 61–79.