„Gemini–5” változatai közötti eltérés

A NASA a Gemini IV-gyel kettős feladatot célzott meg: választ adni egy újabb szovjet elsőségre és teljesíteni a holdprogrammal kapcsolatos új eljárások egyikét. Eredetileg az űrhajó berepülését követő első tudományos repülést hét naposra tervezték, egy űrrandevúval a csúcspontján. Ezt azonban több oldalról átírták a körülmények. Egyrészről az űrhajó energiaellátásához szükséges üzemanyagcella fejlesztése nem állt a megfelelő fázisban, ezért akkumulátorokkal kellett helyettesíteni, ám azok kapacitása csak négy napos működésre volt elegendő, így a repülési idő kényszerűen lerövidült. A másik ok nem technikai volt, hanem a Voszhod–2 sikeres, vagy legalábbis sikeresnek hirdetett útja, amelyen Alekszej Leonov dokumentáltan elvégezte a világ első űrsétáját. Ezt az amerikai közvélemény ismét vereségként fogta fel, ezért fontos volt mihamarabb legalább választ adni rá. A Gemini–program során csak jóval későbbre tervezték az űrséta megvalósítását, ám ez több mint egy évre tágította volna az időbeli rést a két ország között, ezért a NASA vezetése úgy döntött, az első lehetséges repülésre előrehozzák az amerikai űrsétát. Ez a kísérlet volt a Gemini–4.<ref name="OTSoT_ch11_1">{{cite web|url=https://www.hq.nasa.gov/office/pao/History/SP-4203/ch11-1.htm|title=Az elfeledett program:On the Shoulders of Titans: A History of Project Gemini - Maneuvers of Molly Brown|author=Barton C. Hacker és James M. Grimwood|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2018-08-13}}</ref>

 

 

A repülés második feladata az [[űrséta]] végrehajtása volt, amelyre [[Edward White|Ed White]] volt kijelölve. White előbb elvégezte az űrséta előkészítő tevékenységeit (összeszerelt egy, a manőverezéshez szükséges sűrített levegős pisztolyt, illetve csatlakoztatta az űrruhájához a létfenntartó rendszer csatlakozóit, a [[köldökzsinór]]t, stb.), majd kihermetizálták a kabint, némi nehézség árán kinyitották a kabinajtót és az űrhajós kilebegett az űrbe. A manőverező pisztoly segítségével különböző irányú mozgásokat próbált ki, amelynek során az űrbeli mozgás semmiféle nehézséget nem okozott és nem merült fel egyéb zavaró körülmény, (pl. rosszullét) sem. Harminchat perc elteltével White az irányítás határozott utasítására visszatért a kabinba parancsnoka, [[James McDivitt|Jim McDivitt]] mellé, amellyel az első amerikai űrsétát sikerrel teljesítettnek minősíthették.<ref name="OTSoT_ch11_2"/>

[[File:S65-46627 (26086756284).jpg|bélyegkép|balra|250px|Egy békaember kezdi a tengerre szállt Gemini V mentését]]

[[File:Gemini-5 Gordon Cooper recovery.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|Gordo Coopert emelik be éppen a helikopterbe mentés közben a Gemini V leszállása után]]

 

A fékező manővert, aminek a hatására a légkör sűrűbb rétegeibe süllyedt a Gemini V, [[Hawaii]] felett éjszakai sötétségben kezdte meg Cooper parancsnok, amelynek az volt a hatása, hogy csupán a műszerekre hagyatkozhattak, a vizuális tájékozódás (pl. a horizont, mint referencia használata) teljesen kizárt volt. A sötét zóna egészen az amerikai kontinensig tartott, amikor kb. a [[Mississippi (folyó)|Mississippi-folyó]] felett léptek át a világos félgömb fölé. A fékezőrakéták közül a negyedik csak kisebb késéssel indult be a többihez képest. A leereszkedés során alkalmazhatták az újfajta leszállási profilt. Az űrhajó alakja lehetővé tette, hogy bizonyos állásszögön [[felhajtóerő]] képződjön rajta, így az ereszkedés során hol meredekebben, hol kevésbé meredeken zuhant az űrhajó, amivel lassítani lehetett az ereszkedést az egyes fázisokban, kissé csökkentve a hőterhelést a hőpajzson. Cooper kb. 120000 méter magasságban kezdett el manőverezni, amikor a légerők már jelentkeztek. Ekkor látva, hogy túl magasan vannak a tervezetthez képest (legfőképpen a késlekedő negyedik fékezőrakéta miatt) és emiatt valószínűleg elvétik a leszállási pontot, Cooper eltért a repülési tervtől. A tervezett 53 fokos bedöntés helyett 90 fokos manőverre késztette az űrhajót, miközben a rájuk ható nehézségi erő 2,5 g-ról 7,5 g-ra nőtt.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>