|
== Nyelvjárási sajátosságok ==
{{Bővebben|Palóc nyelvjárás }}
Egy nép eredetének kutatásánál kétségtelenül egyik legfontosabb a nyelvet figyelembe venni. Nem kétséges, hogy a beköltöző [[magyarok]] egyik települési vonala a Sajó völgye, ahol tiszta magyarság lakik, sajátos nyelvelnyelvvel. A palócok sajátos beszédmódjukról azonnal felismerhetők. A nyelvtudósok hirdetik, hogy az ősmagyarok nyelvéből a Mátra körül elszigetelt palócok őrizték meg a legtöbb emléket. A palócok a hosszú á-ból alakult a-ról nem tudnak leszokni. A -val, -vel rag náluk változatlanul megmaradt, a szóvégi mássalhangzókhoz nem hasonul: ablakval, botval, kinval, késvel, menyemvel. Az á, é, ó, ő magánhangzókat így ejtik: uá, ié, üő: laó (ló), haó (hó), aólom (álom), vuáros (város), iédes (édes), üőrzöm (őrzöm), miérges (mérges), kiéreg (kéreg). A palócok híven őrzik az eredeti nyílt, hosszú e hangot: leven, tehen. A rövid a-t kevéssé nyitott szájjal ejtik ki. Nagyon érdekes, hogy az ű betű előtt a t betűt ty-re változtatják: tyükör, tyűz. A d helyett gy hangzik: gyisznuó (disznó), gyiuó (dió), gyiuák (diák). A ti helyett, tyi: szeretyi, Katyi, Petyit mond. Mondatszerkesztésüknek igen érdekes sajátossága, hogy kötőszó: és, hogy, stb. nélkül órákig képesek beszélgetni.<ref>Bakó Ferenc: A jelenkori palóckutatás szervezése és céljai</ref> A palóc falvakban sokszor zavarba lehet jönni, mert a kívülálló több szót nem is ért meg. Például az ácsik: gyermekállóka; bábakakas: kappan; bakkanó: zökkenős út; szátyva: szövőszék; kapacs: teknővájó vas szerszám; szap: kenceoldal; gyük: gyökér; gyükör v. tyükör: tükör<ref>Tóth Imre: Palóc tájszótár</ref> A -t végű igék múlt idejű alakját csak a palóc nyelv őrizte meg: kikötte, kifutta, megett, megitt, megsütte.<ref>Szabó Károly, 2000</ref>
== Valláskultúra ==
|
