„Rocketdyne J–2” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→‎Szelepek: részletek
94. sor:
 
A hajtómű központi részegysége az '''égéstér''' volt, ez szolgált a többi részegység „tartóállványaként” is. Részegységei a következők voltak: maga a harang alakú égéstérpalást, az injektor és a felső kupola, a sugáreltérítő csapágyháza és egy szikráztató berendezés. Magát az égésteret 0,30 milliméteres falvastagságú [[rozsdamentes acél]] csövekből építették fel, amelyeket függőleges kévékbe rendeztek és összeforrasztottak, hogy egy egységet képezzenek. Maga a kamra harang alakú volt és 27,5-szeres gáztágulásnak tudott teret biztosítani és a hűtéséről a szuperhideg hajtóanyag gondoskodott. A hajtóanyag egy csőrendszeren keresztül jutott be az égéstérbe, nagyjából a kamra közepe táján, kb. 900 kPa nyomáson, ahonnan először 180 csövön keresztül a kamra felének megfelelő úton előbb lefelé haladt, majd 180 fokos fordulattal, immár 360 csövön át feljutott egészen az injektorig. Amint a hajtóanyag bejutott az injektorba, egy szikráztató berendezéssel begyújtották, amelynek révén a robbanásszerűen táguló gázok hajtóerőt kezdtek termelni.<ref name="J-2_FS">{{cite web|url=https://www.nasa.gov/centers/marshall/pdf/499245main_J2_Engine_fs.pdf|title=Saturn V Newa Reference – J–2 Engine Fact Sheet|author=|language=angol|publisher=NASA|accessdate=2021-04-11}}</ref>
 
 
A hajtóanyag először az '''injektorba''' jutott, amelynek az volt a feladata, hogy megfelelő módon szétoszlassa a csöveken érkező gázt a legoptimálisabb égés elősegítésére. Ehhez 614 oxidáló vájatot képeztek rajta, amelyek integráns módon kapcsolódtak az üzemanyag befecskendezőkhöz, amelyeket átfűzték és a kimenetüket pontosan a koncentrikus körökben elhelyezett oxidáló posztok felett helyeztek el. Az injektor felülete lyukacsos volt és rétegelt rozsdamentes fémhálóból alakították ki, amelyet az injektor testéhez forrasztottak. Az oxidálóanyag a felső kupolaszerkezet csövezéséből érkezett és keresztül injektálták az oxidáló posztokon, egészen az égéstérig, míg a hidrogén hajtóanyag is felülről érkezett a csöveken megtett útját követően és tüzelőanyag nyílásokba injektálták, amelyek az oxidáló posztokhoz hasonlóan, azokkal párhuzamosan szintén koncentrikus körökben voltak kiképezve. Itt végbement a két anyag keverése. Mindezek a részegységek a hajtómű legtetején kaptak helyet egy felső, lezáró kupola alatt, amely helyet biztosított mind a gázszállító csöveknek, mind pedig a rakéta irányításáért felelős vektoráló rendszer csapágyazásának, mind pedig az összekevert gázokat begyújtó szikráztatónak.<ref name="J-2_FS"/>