„Szerkesztő:Seba/Temp/Edmund Hillary” változatai közötti eltérés
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Seba (vitalap | szerkesztései) |
Seba (vitalap | szerkesztései) |
||
167. sor:
Miután a szükséges készleteket felszállították a nyolcas táborba, 1953. május 26-án kezdetét vette az expedíció végső, csúcstámadási szakasza. A csomagokkal megpakolt Hunt és Da Namgjal serpa kora reggel elindultak a délkeleti gerinc felé. Bourdillon és Evans az egyik oxigénkészülék meghibásodása miatt csak egy órával a tervezett indulás után tudott útnak indulni. A könnyebb felszereléssel hamarosan megelőzték társaikat és gyors iramban haladtak felfelé. Végül 13 órakor elérték az Everest {{szám|8760|méter}} magas déli csúcsát, amely egyben rekordot is jelentett. Előttük még senkinek sem sikerült ilyen közel jutnia a csúcshoz és magasabban voltak, mint bármely más nyolcezres hegy csúcsa. Mivel ekkorra Evansnek már komoly gondjai voltak a légzőkészülékével, amelyet Bourdillonnak nem sikerült megjavítania, végül a visszafordulás mellett döntöttek.{{refhely|Mantovani|81. oldal|azonos=MA-81}}{{refhely|Hunt|211–221. oldal|azonos=HU-211-221}}
Eközben Hunt és Da Namgjal – a kilences tábor felszerelésével megrakodva – lassan haladt felfelé a Délkeleti-nyergen. Azt remélték, hogy sikerül elérniük a Déli-csúcs alatt, {{szám|8500|méteren}} lévő hópárkányt, azonban megállásra kényszerültek nem sokkal a felett a sátor felett, amelyet egy évvel korábban állított [[Raymond Lambert|Lambert]] és
A visszaút Bourdillonék számára rémálommá vált. Evans alig kapott levegőt, Bourdillon pedig hasztalan igyekezett megjavítani társa oxigénkészülékét. A fáradtság miatt Evans megcsúszott és magával rántotta a Bourdillont is; kis híja volt, hogy mindkét hegymászó a szakadékba zuhanjon. Végül teljesen kimerülve jutottak vissza a Déli-nyergen felállított nyolcas táborba.{{refhely|Mantovani|82. oldal|azonos=MA-82}}{{refhely|Hunt|221. oldal|azonos=HU-221}}
Másnap – a tervekkel ellentétben – az erős szél miatt Hillary és
=== A világ tetején ===
| |||