„SMS Von der Tann” változatai közötti eltérés

Az 1906-os háztartási év keretében megépített előző nagycirkáló, a [[SMS Blücher (1908)|''Blücher'']] jelentős előrelépést képviselt az előző nagycirkálókhoz képest ([[Scharnhorst-osztály (1906)|''Scharnhorst''-osztály]]). A ''Blücher'' fő fegyverzetét 12&nbsp;darab 21&nbsp;cm-es ágyú alkotta, ami az [[Invincible-osztály (csatacirkálók)|''Invincible''-osztály]] nyolc 30,5&nbsp;cm-es lövegével szemben jelentősen kisebb tűzerőt jelentett és emiatt a Blüchert''Blücher''t utólag még csak a páncélos cirkálók közé sorolják.<ref group="m">A Császári Haditengerészetnél a {{szám|8000|t}} vízkiszorítás alatti cirkálók a kiscirkáló ''(Kleiner Kreuzer)'', az efelettiek a nagycirkáló ''(Großer Kreuzer)'' megjelölést kapták. A háború utáni irodalomban a brit csatacirkálókkal egyenértékű hajóikat előbb páncélos cirkálókként ''(Panzerkreuzer)'' sorolták, mely terminológiát addig nem használták és csak később honosodott meg az angol megnevezés tükörfordításaként a csatacirkáló ''(Schlachtkreuzer)''.</ref> Az új német nagycirkálónak egészen új tervek alapján kellett megépülnie, hogy harcértéke elérje a brit csatacirkálókét. A ''Kreuzerneubau&nbsp;F''<ref group="m">A Császári Haditengerészetnél amennyiben egy új hadihajót egy korábbi, hasonló feladatkörben szolgáló hajó pótlására szántak, akkor megrendelésekor ennek megfelelő átmeneti megjelöléssel látták el ''(Ersatz XY)''. Amennyiben a hajó megépítése a flotta állományának növekedésével járt, akkor megrendelésekor nevében a „Neubau” megjelölés szerepelt. A hajó valódi nevét a haditengerészet tradícióinak megfelelően a vízrebocsátásakor kapta meg.</ref> (illetve röviden: ''Kreuzer&nbsp;F'') megjelöléssel megrendelt cirkáló építésének 1906 augusztusában láttak hozzá. A követelmények szerint fő tüzérségének nyolc darab 28&nbsp;cm-es ágyúból és a másodlagos tüzérségének nyolc darab 15&nbsp;cm-es ágyúból kellett állnia, a sebességének pedig minimum 23&nbsp;csomónak kellett lennie. Az előzetesen benyújtott tervek között volt olyan, mely a másodlagos tüzérség lövegeit négy kétcsövű lövegtoronyban helyezte volna el és olyan is, mely kazamatákban a hajó középső részén. A konstrukciós részleg ''(Chef des Konstruktionsdepartements der Marine)'' Rudolf von Eickstedt vezetésével egy olyan tervet nyújtott be, melyben a hajó hat darab 28&nbsp;cm-es ágyút kapott volna 17&nbsp;cm-es lövegekből álló másodlagos tüzérséggel.{{sfn|Dodson|pp=77–78}}