„S-Video” változatai közötti eltérés

A videojel átvitelére többféle megoldás létezik a kezdetek óta. A legkézenfekvőbb megoldás a keletkező három színjel (R, G és B, mint [[piros]], [[zöld]] és [[kék]]) gammával korrigált (a [[képcső]] hibáinak kiküszöbölésére) jelének eltárolása lett volna, ezt azonban nem alkalmazzák, mert ehhez három teljes sávszélességű ([[PAL]] jeleknél 5,5[[Hertz|MHz]], [[NTSC]] jeleknél 4,5MHz) csatorna kellene, valamint külön kellene továbítani a horizontális és vetikális szinkronjeleket (un. [[RGBHV jel]]). Így készült el az [[YUV jel]], mely egy világosság (Y) jelet (mely tartalmazza a szinkronjeleket is), egy U=B-Y és egy V=R-Y tartalmaz. Ez az RGBHV jelből egyszerű összeadással és kivonással előállítható, ráadásul az Y mint [[fekete]]-[[fehér]] kompatibilis jel is szerepel. Ráadásul a két színjel sávszélességét -– a [[szem]] rossz színfelbontóképességét kihasználva -– felére lehetett csökkenteni. Tulajdonképpen ez a lépés alapozta meg a [[Betacam]] és S-VHS magnók, és velük együtt az S-Video csatlakozó kialakulását.<br>Az YUV (vagy Y Pb Pr) a mai napig a professzionális átviteli forma. Csatlakozásához három [[BNC]], vagy újabban három [[RCA]] csatlakozót használnak. RGBHV jelet továbbít a [[számítógép]] [[monitor]]a (DB15 csatlakozón), és adott esetben a [[Scart]] csatlakozó is. Főleg az YUV csatlakozást nevezik [[Komponens csatlakozás]]nak is.