„Valerius Maximus” változatai közötti eltérés

[[Tiberius római császár|Tiberius császár]] kortársaként szemléletmódja hasonló [[Velleius Paterculus]]éhoz: dicsőíti a stabilitást biztosító császárt, az általa felhozott példázatokban elítéli a korábbi római történelem forradalmi megmozdulásait és azok vezetőit. Művében egy helyen élesen kikel Tiberius megbukott minisztere [[Lucius Aelius Seianus|Seianus]] ellen. Illeszkedve a principátus látszólagos köztársaság-restaurálásához, melyet olyan szerző is népszerűsített, mint Livius, illetve a későbbi [[Lucius Annaeus Florus|Florus]], Valerius Maximus felfogása szerint is a római történelem az elkorcsosulás irányába haladt az évek folyamán; a múlt nagyjaihoz hasonlót manapság már nehéz találni – de hála Tiberius gondoskodásának, lehetőség van saját korában az erények ápolására.

 

 

Az ókorban és középkorban tankönyvként használták, emiatt számos kézirata ismert – idéz tőle [[Lucius Annaeus Florus|Florus]], [[Aulus Gellius|Gellius]], [[Lactantius]] és [[Orosius]]. Még a késő ókorban ''Liber de Praenominibus'' (Az előnevekről) címen egy tizedik könyvvel is kiegészítették. Középkori sikerét jelzik, hogy számos története bekerült a [[Gesta Romanorum]]ba, illetve, hogy ''Simon de Hesdin'' [[V. Károly francia király]] számára fordította. [[Galeotto Marzio]] pedig Maximus nyomán írta meg művét Mátyás király tetteiről és mondásairól.

* {{hely|Albrecht 2003-2004}} {{Albrecht1-2}}

 

* [[Sebestyén Károly (kritikus)|Sebestyén Károly]]ː ''A római irodalom története – szemelvényekkel magyar írók latin műfordításaiból'', Lampel Róbert (Wodianer F. és Fiai) Cs. és Kir. Udvari Könyvkereskedés Kiadása, 1902, 119. o.