„Henry W. Halleck” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Link hozzáadása egy könyvforráshoz az ellenőrizhetőségért (20210314)) #IABot (v2.0.8) (GreenC bot |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
46. sor:
{{idézet|Minden addigi lenyűgöző teljesítménye dacára Henry Halleckkel nem volt könnyű együtt dolgozni. Munkája természete és személyisége gyakran keltett ellenérzéseket, gyűlöletet, és megvetést. Halleck erőssége a szervezés, egyeztetés, tervezés és menedzselés volt. Javasolni és tanácsot adni szintén tudott, és néha utasítást adott alárendeltjeinek, hogy mit és mikor cselekedjenek, de soha nem mozgott otthonosan ezen a területen. Halleck mint körzeti parancsnok ritkán dolgozott mások jelenlétében; általában a főhadiszálláson tartózkodott, másoktól távol tartva magát. Nem tudott gyorsan dönteni és mások segítő véleménye sem érdekelte, hanem gondosan megtervező elemzéssel jutott következtetéseire. Hajlott az utálkozó gyűlölködésre és sosem értékelte a szoros barátságot. Mindent egybevetve sem magabiztosságot, sem tiszteletet nem árasztott és szeretetet sem tudott kelteni maga iránt.|Kendall D. Gott|Where the South Lost the War}}
Halleck viszonya későbbi utódával és főnökével, Grant dandártábornokkal nem volt zökkenőktől mentes. A harcias Grant ekkor éppen csak túl volt a véres, de léptékében nem túl jelentős [[Belmonti
Grant ezzel elérte az Unió első jelentősebb győzelmét a háborúban. Halleck előléptetést szerzett számára, így néhány más nyugati hadszíntéren működő tábornokkal együtt az önkéntes erők vezérőrnagya lett. Halleck ezt egyben arra használta fel, hogy a nyugati hadszíntér feletti teljes parancsnokságot kérje a maga számára, melyen addig [[Don Carlos Buell]] vezérőrnaggyal osztozott, de célját nem tudta elérni. Mikor Grant találkozott [[Nashville (Tennessee)|Nashville]]-ben ([[Tennessee]]) Buellal, fejére olvasta a megint alkoholizálásról terjengő híreket és rövid időre felmentette őt a Tennessee folyón felfelé tervezett művelet harctéri parancsnoksága alól. De hamarosan visszahelyezte beosztásába, valószínűleg mert Lincoln és háborús kabinetje ismét nyomást gyakorolt rá. Halleck úgy adta elő Grantnek visszahelyezését, mint egy rajta kívül álló korábbi igazságtalan döntés korrekcióját. Sok szerző elnöki beavatkozást lát Grant visszatérése mögött.<ref>Lásd például Gott pp. 267–68; Nevin p. 96.</ref> Azonban Smith azt állítja, hogy Halleck "visszahelyezési döntése egy nappal megelőzte azt a Washingtonból jövő főhadsegédi petárdát, mely az elnök és a hadügyminiszter jóvoltából az asztalán landolt."<ref>Smith, p. 176</ref> Mikor Grant arról panaszkodott Hallecknek, miszerint "Ön és énköztem biztos, hogy ott állnak ellenségeim" Halleck azt válaszolta: "Ön téved. Nincsenek ellenségei kettőnk között."<ref>Woodworth, p. 142.</ref>
Halleck [[Missouri (állam)|Missouri]] katonai körzete jó teljesítményt nyújtva 1862 elején kiszorította a Konföderációt Missouriból és benyomult [[Arkansas]]ba. Szintén kezükbe kaparintották Nyugat-Tennessee-t és Közép-Tennessee felét. Grant ekkor még nem volt tisztában az őt körülvevő politikai kötélhúzással és Halleckről úgy nyilatkozott, mint "korunk egyik legnagyobb formátumú embere".[[William Tecumseh Sherman|Sherman]] vezérőrnagy egyenesen az események "rendezői géniuszának" írta le, ki "rengeteget lendített" az Unió elakadt ügyén az elmúlt hónapokban.<ref>Hattaway és Jones, pp. 149–50.</ref> Eme teljesítmény tulajdonítható Halleck stratégiájának, szervezési képességeinek, erőforrásokkal való gazdálkodásának és alárendeltjei kiváló teljesítményének is; Grantnek, [[Samuel R. Curtis]] vezérőrnagynak a [[Pea Ridge-i ütközet]]ben, [[John Pope (tábornok)|John Pope]] vezérőrnagynak a [[Ütközet a 10-es
1862. március 11-én Halleck parancsnoksága alá került [[Ohio]] és [[Kansas]], valamint Buell [[Ohio hadsereg]]e a Mississippi katonai körzet név alatt.<ref>Eicher, p. 833.</ref> Grant [[Tennessee hadsereg]]ét április 6-án a Tennesse állambeli [[Pittsburg Landing]] mellett támadás érte. A kibontakozó [[Shiloh-i csata|Shiloh-i ütközetben]] Buell erősítéseinek köszönhetően április 7-én Grantnek sikerült visszavernie a veszélyes konföderációs támadást, de igen magas veszteségek mellett. Már korábban lefektetett tervének értelmében Halleck megérkezett, hogy első ízben személyesen vegye át a két egyesített sereg fölötti parancsnokságot. Grantet a nyilvánosság előtt megalázó támadások érték a Shiloh-i mészárlás miatt, és Halleck hadtestparancsnokság helyett a {{szám|100000}} fősre duzzadt hadsereg második számú emberének szerepkörére kárhoztatta, melyet Grant rabsághoz hasonlatosnak tekintett.<ref>Május 11-én Grant magánlevelet írt Hallecknek, melyben beosztását rendellenesnek, büntetésszerűnek és fogságba vetéstől nem sokban különbözőnek találta. ''Papers of Ulysses S. Grant'', 5:114; lásd Smith, p. 209; Schenker, "Ulysses in His Tent," több helyütt.</ref> Halleck folytatta a Beauregard hadserege elleni műveleteit [[Corinth (Mississippi)|Corinth]] elfoglalásának céljával, melyet [[Corinth ostroma|Corinth ostromának]] neveztek, mivel Halleck kétszeres létszámfölényben levő hadserege felettébb óvatosan araszolt célja felé és mindennap akkurátusan megállt és védműveket létesített. Beauregard végül mindenféle harc nélkül feladta Corinth-ot.<ref>Woodworth, pp. 141–211; Fredriksen, p. 909.</ref>
| |||