„Richard S. Ewell” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
Nincs szerkesztési összefoglaló
51. sor:
A család anyagi lehetőségeit megterhelve összes fiúgyermekének mind szakmát kellett tanulnia. 1828-ban anyja Benjamint a [[West Point]] katonai akadémiára, Pault pedig főiskolára küldte, de Paul 1831-ben meghalt, valószínűleg tífuszban. Tomot tennessebeli rokonokhoz küldték jogot tanulni.{{refhely|Pfanz2|3. o.}} Richard ekkor 14 éves volt, és a család legidősebb férfigyermekeként a farmon maradt. A gazdaságban dolgozva nem volt ideje iskolába járni, ezért a rokonok tanították, és csak egy évig járt iskolába. 1834-ben az anyja elkezdte keresni a módját, hogy Richardot is felvegyék a West Pointra. Testvére férje, [[George W. Campbell]] szenátor segítségével bemutatta Richardot [[Andrew Jackson]] elnöknek, aki beajánlotta az ifjút a [[Lewis Cass]] hadügyminiszternél. A miniszter [[Joseph Chinn]] kongresszusi képviselőtől kért ajánlást a West Pointra, és 1835-ben is megkapták. A felvételi eljárást azonban a West Pointon már lezárták, és Richardot csak 1836-ban vették fel. 19 évesen Benjamin bátyját követve katonai pályára lépett.{{refhely|Pfanz|5-14. o.}}{{refhely|Pfanz2|4-5. o.}}{{jegyzet*|Ewellt formailag Andrew Jackson ajánlotta be a West Pointra, nagyapja függetlenségi háborúban szerzett érdemeire tekintettel. Cass már kimerítette az ajánlási a lehetőségét. George Washington Campbell (1769–1848) nyilvánvalóan arra sarkallta barátját, Andrew Jacksont, hogy megszegje a szabályokat és Benjamin után Richardot is ajánlja. Campbell Tennessee állam legfelsőbb bíróságának bírája volt, az USA szenátora, pénzügyminiszter és orosz nagykövet, Amerika talán legbefolyásosabb és legvagyonosabb polgára. {{refhely|Pfanz2|4. o.}}}}
 
Ezekben az években Richard közel került Elizabeth (Lizinka) Campbellhez, George W. Campbell lányához. Lizinka 1820-ban született [[Szentpétervár]]on, amikor apja az Egyesült Államok oroszországi nagykövete volt, és [[Badeni Jelizaveta Alekszejevna orosz cárné|Erzsébet cárnéról]] nevezték el, aki a Campbell család közeli barátja volt. Lizinka családja 1832 óta élt Washingtonban, gyakran látogatott Stony Lonesome házba, és romantikus kapcsolatba került Richarddal. 1836-ban azonban azonban a szerelem megszakadt, amikor Richard elutazott a West Point-ra.{{refhely|Pfanz|83-84. o.}} Későbbi életében valahány nővel találkozott, az vagy nem nyűgözte le szépségével, vagy túl fiatalnak találta magához. A West Pointon fogadalmat is tett, hogy sosem fog megnősülni.{{refhely|Pfanz|Bevezető, XXVI. o.}} 1839-ben Lizinkát feleségül vette James Percy Brown. Ettől fogva Ewellnek már nem volt komoly kapcsolata más nőkkel.{{refhely|Pfanz|275. o.}} {{jegyzet*|Brown, akárcsak Campbell rendkívül vagyonos családot mondhatott magáénak. Mellette a szegény rokon, Richard, akit már a West Point felvételéhez is segíteni kellett, egyszerűen nem rúghatott labdába. Ámde Lizinka házassága tragikusra sikerült, férje eleve sem szerette, s állandó hűtlenség után 1844-ben öngyilkos lett, miután egy másik asszonyt teherbe ejtett. Eddigre Lizinkának már három gyermeke született tőle és a férje végakaratában sehol nem volt megemlítve. A {{szám|35000}} dolláros birtok rabszolgáit felszabadította, s gyermekeit mind önálló szakmák tanulására instruálta, illetve kizárta örökségükből, amennyiben rabszolgák birtokosai lesznek.{{refhely|Wolfe}} Megözvegyülve Lizinka visszament apja házába Nashville-be, hogy segítséget kapjon a gyermekek felnevelésében.{{refhely|Walsh}} Amikor 18471848-ben LIzinkaLizinka apja meghalt, Nashville-ben óriási házat hagyott rá.{{refhely|Pfanz|508. o.|Pfanz2|103. o.}} Így saját családja révén is anyagi biztonságba került, nem csak a Brown család révén. Vagyona révén arisztokrata birtokossá vált és déli kötődés alakult ki benne.}}
 
== A West Pointon és az hadseregben szolgálva ==
70. sor:
A győzelem után Scott újabb három hétig egyezkedett Santa Annával, aki ismét az állásait fejlesztette ezalatt. Ez a fegyverszünet megsértése volt, így Scott felmondta azt.{{refhely|Pfanz2|73. o.}} Nem maradt más hátra, mint megostromolni a fővárost. Scott első célpontja Molino del Rey kövekből épült települése volt. Szeptember 8-án az amerikai csapatok nagy veszteségek árán pürroszi győzelmet arattak a [[Molino de Rey-i ütközet]]ben.{{refhely|Pfanz2|71. o.}} Ezután már elég közel voltak hozzá, hogy megostromolják a fővárost védő [[Chapultepec ostroma|Chapultepec erődöt]]. Az erőd ágyúzása szeptember 11-én kezdődött és 12-én folytatódott. A szeptember 13-i rohamban elesett unokatestvére, Levi Gantt, aki ugyan a 7th mounted infantrynél (dragonyosoknál) szolgált, de a rohamcsapathoz lett beosztva és mellbe lőtték.{{refhely|Pfanz2|71-73. o.}} Az erőd bevétele után Mexikóváros megszállás alá került és Santa Anna letette a fegyvert. 1848 januárjában Ewell egysége birtokba vette [[Toluca de Lerdo]] városát, a fővárostól kb. hatvan kilométerre nyugatra.{{refhely|Pfanz2|62. o.}}
 
== A határvidékkeleti unalmábanpart városaiban ==
1848-ban Mexikóból hazatérve Ewell Jefferson Barracksban jelentkezett szolgálattételre. Augusztusban egészségügyi eltávozásra ment otthonába. Annak véget értekorAzután, októberben a [[pennsylvania]]i [[Carlisle Barracks]]ba, a [[maryland]]i [[Baltimore]]-ba és a virginiai [[Richmond (Virginia)|Richmondba]] kellett mennie, toborzókörútra.{{refhely|Pfanz2|83. o.}} A ranglétrán való kapaszkodásban fontos volt, hogy ne engedjen a hadsereg kötelékébe visszatérni egy jómagát rangban megelőző főhadnagyot, a korábban leszerelt James W. Schaumburghot. 1849 márciusában Ewell az ezred tisztjeinek véleményével Washingtonba ment Schaumburgh visszatérését opponálni. A sikeres könyöklési akciót nem tudta megismételni [[Lucius B. Northrop]] főhadnagy esetében. Northrop saját maga 1843-as térden lövése után leszerelt és a gyógyászat iránt kezdett érdeklődni. Orvosi karrierje azonban nem vezetett sehova és 1848-ban korábbi rangja visszakapását kérelmezte. [[Jefferson Davis]] szenátor közeli barátja volt, aki befolyását latba vetette érte és Northrop visszatért az 1. dragonyosezredbe. Mivel a rangot szenioritás alapján osztották, 1848. augusztus 12-én Ewellt megelőzve előléptették századossá. A kudarc után Ewellnek még egy évig, 1849. augusztus 4-ig kellett várnia saját századosi kivezésére.{{refhely|Pfanz2|83-84. o.}}
 
== A határvidék unalmában ==
1850-ben októberében a toborzókörút véget ért és az új-mexikói Fort Defiance-ben kellett határvidéki szolgálatra jelentkeznie.{{refhely|Cullum}} Ewell számáraátvette a dragonyosok G századának irányítását, s néha ő volt az egyetlen tiszt a helyőrségben, így a kiképzés és a csapatok feladatai mellett a papírmunka is rá hárult. Fenntartotta a fegyelmet, igazságot szolgáltatott és haditörvényszéki üléseken vett részt.{{refhely|Pfanz2|107. o.}} A napok szakadatlan egyformaságú rutinból álltak. Hogy ennek unalmát megtörje, kertet gondozott, szőlőt művelt, madarakat lőtt és horgászott. Másokat is erre biztatott, bátyjának elmondta: “Hacsak nem iszunk, vagy szerencsejátékot űzünk, az abszolút unalmat távoltartandó szükséges valamivel élénken tartani az érdeklődésünket. ... valami triviális semmiségre van szükség, ami leköti figyelmünket és nem hagyja felfedezni, hogy csak egy triviális semmiség.” Az unaloműzés másik módja a társasági összejövetel, beszélgetés volt. A határvidéki tisztektől elvárták, hogy mindenféle utazóknak menedéket, szállást nyújtsanak. ''„Egy hete már egy francia papot szállásoltam és inkább jöjjön rám a hét évig tartó viszketés mint hogy viszontlássam,”'' panaszkodott Lizzienek írt levelében. ''„A házam tiszta fogadó és teljesen kivagyok ezeknek az embereknek a szégyentelen és mérhetetlen tolakodásától.”''{{refhely|Pfanz|Bevezető, XXVIII. o.}} „Egészen elsőrendű elképzelésem van a fogadósok mindennemű zargatásától, leszámítva a vacsora kilátását. Már hat hónapja szerencséltetnek megszakítás nélkül. Ma egy mexikói alkalmatlankodott hosszú órákon keresztül, vagy egy zsidó hollandus kereskedő, és végül egy ír ács. Mindezen dolgok közbeszólnak egy hosszú levél megírásában.” - vázolta Ben bátyjának egy más alkalommal.{{refhely|Pfanz2|111-112. o.}}
 
Ewell nagy erőfeszítéssel és sok ideje rááldozásával hajszolta a pénzt. Szegénységben nőtt fel, így nagy jelentőséget tulajdonított a pénzügyi biztonságnak. Függetlenségét megteremtendő birkát és marhát tenyésztett, részvényekbe fektetett és olyan vállalkozások hasznán tűnődött, mint igáslovakat Kaliforniába hajtani és eladni az aranyásók számára. Legígéretesebb vállalkozása egy ezüstbánya volt. ''„A Patagónia bánya (így hívják, ahova befektettem) gyorsan mélyül a Föld középpontja felé,”'' írta Lizinkának. ''„A legsötétebb és lehangolóbb látványú járat, amit csak el tudsz képzelni - 50 láb mély, jó hozam ígéretével - már 1000 dollárt ígértek a részemért, amelybe akkor kb. 100$ fektettem, szóval ha bukás lesz a vége, a károgók nem mondhatják, hogy kezdettől fogva abszurd spekuláció volt.”''{{refhely|Pfanz|Bevezető, XXVIII. o.}} Néha testvéreivel, vagy unokatestvéreivel összeállva hajtott végre jövedelmező üzleti ügyleteket. Mottója szerint „inkább egy rossz spekuláció, mint egyáltalán semmilyen”.{{refhely|Pfanz2|108. o.}} 1854 januárjában kelt levelében azt írja nővérének, Rebeccának, hogy Lizinka birtokát félmillió dollárra becsülik és hogy bátyja 1853-as halála óta nem írt neki.{{jegyzet*|Lizinka Tennessee leggazdagabb nője lehetett. 7285 hektáros birtokot örökölt férjétől, 1848-ban meghalt apjától, 1849-ben anyjától és 1853-ban bátyjától, George Campbell Jr.-tól, aki házastárs és örökös nélkül halt meg.}} 1855-ben Lizinka ajánlatot tett Richardnak, hogy hagyjon fel a katonaélettel és szegődjön hozzá birtoka igazgatójául. Richard Spring Hillbe látogatott az eltávozásán, de testvére, Rebecca és unokatestvére, Tasker Gantt szerint is hosszan hezitált, mielőtt elutasította volna.{{refhely|Pfanz2|115-116. o.}}
 
A háború után Ewell [[Benjamin Bonneville]] ezredes mellett [[Új-Mexikó]]ban feltérképezte a [[Gadsden-vétel]]ben vásárolt földet. 1859-ben egy apacsokkal vívott összecsapásban megsebesült.{{refhely|Eicher&Eicher|229. o.}} 1860-ban az [[Arizona|arizonai]] [[Fort Buchanan]] erődjének irányítása közben megbetegedett és kénytelen volt hazatérni a vadnyugatról Virginiába, hogy felépüljön.{{refhely|Fredricksen|664. o.}} Saját állapotát később így jellemezte: ''„nagyon beteg voltam, szédültem, rosszul voltam és most nagyban tehetetlen vagyok, és néha a láz hidegrázása jön rám.”''{{refhely|Pfanz|119. o.}} A betegség és sebesülések az eljövendő polgárháborús időkben is nem kevés gondot okoztak neki.
104 ⟶ 105 sor:
* {{hely|Warner}}{{cite book| last=Warner| first=Ezra J| title=Generals in Gray: Lives of the Confederate Commanders| location=Baton Rouge| publisher=Louisiana State University Press| year=1959| isbn=978-0-8071-0823-9| languag=angol}}
* {{hely|Wolfe}}{{cite web| last=Wolfe| first=Brendan| url=https://evblog.virginiahumanities.org/2011/05/young-widow-free-at-last/ |title=Young Widow (Free at Last)| date=2011-05-16| accessdate=2021-06-04| publisher=Encyclopedia Virginia| language=angol}}
* {{hely|Cullum}}{{cite web| url=https://penelope.uchicago.edu/Thayer/E/Gazetteer/Places/America/United_States/Army/USMA/Cullums_Register/1029*.html| title=RICHARD S. EWELL​| accessdate=2021-06-12| date=2020-05-03| author=Bill Thayer| publisher=Cullum's Register| language=angol}}
* {{hely|Walsh}}{{cite web| url=https://www.williamsonhomepage.com/community/willco_history/spring-hill-s-ewell-farm-steeped-in-romance-history/article_9c8d01e8-7e70-5ba3-a876-6b45466c9b76.html| title=Spring Hill’s Ewell Farm steeped in romance, history| author=David Walsh| date=2015-03-08| accessdate=2021-06-11| langauge=angol}}
 
== Fordítás ==