„Tólengés” változatai közötti eltérés

A vízfelszínre ható légköri viszonyok és a [[gravitációs erő]] okozzák, amik viszont nem váltanak ki olyan nagy hatást, és a tó [[termoklin réteg]]<nowiki/>ének hintaszerű mozgása jelentősebb vízálláskülönbség nélkül, gyorsan stabilizálódik. A vízfelszín dőlésszöge ellentétes a felszíni tólengésnél tapasztalhatóval, ami annak köszönhető, hogy a vízfelszín a tónak azon az oldalán, ahová feltorlódik, szinte lenyomja a termoklin réteget, ezáltal a mozgás amplitúdója nagyobb lesz. Természetesen ezt is igen komolyan befolyásolja a [[meder morfológiája]]. Jelentősége nagyobb, mert amikor a tápanyagdús, hipolimnetikus réteg, a víz felső része diszturbinanciajelleggel, lökésszerűen az epilimnionban juthat, jelentősen megváltoztathatja az ottani viszonyokat, ha tápanyaghiány áll fenn. Ezen jelenség megfigyelhető pl. a Kineret-tóban: a nyári rétegzettség során a belső seiche nagy hatással van a tó tápanyagforgalmára.

[[Fájl:Lake Erie water level.gif|thumb|right|300px|A vízszint különbségei, melyeket a tólengés idézett elő az [[Erie-tó|Erie-tavon]]: [[Buffalo (New York)|Buffalo]] ''(piros)'' és [[Toledo, (Ohio)|OhioToledo, ToledoOhio]] ''(kék)'' nyilvántartott adatai 2003. november 14-én]]

:''g'': nehézségi gyorsulás, m/s^-2

:''<math>D_h</math>'': a hipolimnetikus víz sűrűsége, g/cm^-3

:''<math>D_e</math>'': az epilimnetikus víz sűrűsége, g/cm^-3

A belső tólengést nemcsak a gravitációs erő generálhatja, hanem a [[földrengés]]<nowiki/>t okozó belső erő is létrehozhat egy tengerben effajta vízmozgási jelenséget, amelyet [[cunami|szökőár]]nak neveznek. Ekkor a belső tólengés kialakulása a tenger medréből induló, lökésszerű [[hullám]] következménye lesz, ami a part menti részeken feltorlasztja a tengervizet, ezáltal nagy hullámokat hozva létre.