„Adolf von Baeyer” változatai közötti eltérés

Adolf von Baeyer 1835. október 31-én született Berlinben Johann Jakob Baeyer és Eugenie Hitzig öt gyermeke közül a negyedikként. Apja alapította meg az európai földmérési rendszert, vezette a Porosz Királyi Geodéziai Intézetet és a porosz hadseregben altábornagyagaltábornagy lett. Anyja a zsidó származású neves író, [[Julius Eduard Hitzig]] lánya volt, aki házassága előtt áttért az evangélikus hitre és korán elhunyt, 1839-ben hatodik gyermeke érkezésekor belehalt a szülésbe. Adolf kíváncsi, kísérletező kedvű gyerek volt. Nyolcévesen datolyamagvakat ültetett és tejjel, borral, illetve tintával öntözte őket. Ez a kísérlete nem sikerült, de tizenkét éves korában felfedezte a [[réz]] egy addig ismeretlen kettős sóját, a réz-dinátrium-karbonátot. A középiskolát a berlini Friedrich-Wilhelms Gymnasiumban végezte. 1853-ban a [[Humboldt Egyetem]]en kezdett el hallgatni [[Matematika|matematikát]] és [[Fizika|fizikát]]. Három szemeszter után letöltötte egyéves kötelező katonai szolgálatát és eközben rájött, hogy a kémia az élete. Visszatérte után [[Heidelbergi Egyetem|Heidelbergben]] folytatta tanulmányait [[Robert Wilhelm Bunsen|Robert Bunsen]] tanítványaként. Emellett [[August Kekulé]] laboratóriumában is dolgozott és 1858-ban a Humboldt Egyetemen megvédte doktori disszertációját, amelyet a [[Klórmetán|metil-klorid]] és az [[Arzén (elem)|arzén]] reakciótermékeiről írt.

1875-től a müncheni [[Lajos–Miksa Egyetem|Lajos-Miksa Egyetemnek]] volt a kémiaprofesszora és itt is maradt egészen haláláig. Felépített egy kiváló laboratóriumot és ismét az indigóra koncentrált, melynek eredményeképpen 1882-ben közölte a vegyület Baeyer–Drewson-féle előállítási módját, a következő évben pedig teljes mértékben meghatározta a szerkezeti képletét. Baeyer csak az indigó laboratóriumbeli előállításásra törekedett -– amely viszonylag egyszerű eljárásnak bizonyult -– de munkája nyomán kidolgozták az ipari gyártás módszerét, amellyel 1897-től nagy mennyiségben lehetett előállítani ezt a festékanyagot. Emellett dolgozott az [[acetilén]]nel és a poliacetilénnel, ebből a munkájából következtette a széngyűrűkre vonatkozó Baeyer-féle feszülési elméletet. A későbbiekben kutatta a [[benzol]] szerkezetét, valamint a ciklikus [[Terpenoidok|terpéneket]]. 1899-ben publikálta a ciklikus ketonokra vonatkozó Baeyer-Villiger oxidációs elméletet. Feltűnést keltett a szerves peroxidokara és az [[Oxóniumion|oxóniumvegyületekre]] vonatkozó munkája.

* [https://www.nobelprize.org/prizes/chemistry/1905/baeyer/biographical/ Adolf von Baeyer -– Biographical] ''Nobelprize.org''

* G. Nagendrappa: [https://www.ias.ac.in/article/fulltext/reso/019/06/0489-0522 Johann Friedrich Wilhelm Adolf von Baeyer -– A Pioneer of Synthetic Organic Chemistry] ''Resonance'' 2014 június