„Műtét” változatai közötti eltérés

A műtét általában '''műtőhelyiségben''' zajlik. Ez a külvilágtól jól elszigetelt, állandó hőmérsékletű és páratartalmú, fertőtlenítőszerekkel[[fertőtlenítőszerek]]kel jól kezelhető helyiség. Az elszigetelés zsilipeléssel megoldható, azaz a dolgozók ''átöltöző helyiségen'' keresztül mennek be, a beteg műtéti előkészítése pedig ''átfektető helyiség''ben történik, így a betegosztályon használt ruházat, ágynemű nem kerülhet be a műtőhelyiségbe. A műtőhelyiséghez kiegészítő helyiségek tartozhatnak: bemosakodó, munkaszobák, műszertárolók. A különösen kényes műtéteket steril levegővel átáramoltatott helyiségben végzik, szkafanderben.

Dr. Taussig tervezte meg és dr. Blalock vezette le az első „kék csecsemő” operációt, amely egy korábban operálhatatlan szívrendellenességgel ''(Fallot-tetralógia)'' született gyermek megmentését célozta. Az eljárásban a [[szív]]ből kilépő [[artéria|artériát]] a [[tüdő]]be vezető artéiával kötik össze, hogy a [[vér]]nek még egy lehetősége legyen [[oxigén]]felvételre. A kapcsolatot ''(anastomosis)'' a [[kulcscsont]] alatti artéria és a pulmonáris artéria között hozták létre. Ez volt az első kékbabás műtét, és emiatt kapta a ''Blalock-Taussig söntölés'' (shunt) nevet. A műtét, melyre [[1944]]. [[november 29.|november 29-én]] került sor a híres [[Baltimore (Maryland)|baltimore]]-i ''Johns Hopkins'' kórházban, jelentős állomás volt a gyermekszívsebészet történetében.

A sebészet újabban igyekszik elkerülni az idegen vér használatát ([[vérátömlesztés]]t vagy transzfúziót), sőt magának a testnek a felnyitását is, ez utóbbit [[vér nélküli sebészet]]nek vagy minimális invazív sebészetnek nevezik.