Wikipédia

„Horst Wessel” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Bővítés - főként német nyelvű szócikk alapján
Bővítés - angol és német nyelvű szócikkek alapján
Címke: HTML-sortörés
4. sor:
|képméret=
|képaláírás=
|születési hely=[[Bielefeld]],<br />{{Német Birodalom}}
|születési dátum=[[1907]]. [[október 9.]]
|halál helye= [[Berlin]], {{zászló|német}} [[Weimari Köztársaság|Németország]]
|halál dátuma= [[1930]]. [[február 23.]] {{életkor-holt|1907|10|9|1930|2|23}}
|nemzetiség= [[németek|német]]
|házastárs=Erna Jaenicke<br />(jegyese, 1929)
|szakma= egyetemista,<br />taxisofőr<br />fizikai munkás<br />[[Sturmabteilung|SA-tiszt]] ''(Sturmführer)''
}}
 
'''Horst Ludwig Georg Erich Wessel'''<ref>Daniel Siemens: [https://books.google.de/books?id=KX4_zFFyJigC&pg=PT11&dq=horst+ludwig+georg+erich+wessel&hl=de&sa=X&ved=0ahUKEwixmcXR2t3lAhXNLFAKHSCsDrQQ6AEIKDAA#v=onepage&q=horst%20ludwig%20georg%20erich%20wessel&f=false Horst Wessel: Tod und Verklärung eines Nationalsozialisten], Siedler Verlag, 2010, 11. o.</ref> ([[1907]]. [[október 9.]] – [[1930]]. [[február 23.]])<ref>[http://www.content.landesarchiv-berlin.de/labsa/pdf/P_Rep_523_1116.pdf Landesarchiv Berlin: Digitalisiertes Namensverzeichnis des Sterberegister des Standesamtes Berlin VIII für das Jahr 1930, S141. 141o.: Sterberegisternummer 1930/414].</ref> német [[nemzetiszocializmus|nemzetiszocialista]] és a párt félkatonai szervezetének, a ''[[Sturmabteilung]]''nak a tagja. A [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]]ba 1926. december &nbsp;7-én lépett be, és ekkor lett tagja az SA-nak is.

1930-as brutális meggyilkolása után a párt egyik hőse, „a mozgalom vértanúja” lett. Az általa szerzett „[[Horst -Wessel-Lied|Die Fahne hoch]]” vers (magyarul: „Magasra a zászlót”; dalként ismertebb nevén [[Horst -Wessel-Lied]]) halála után nem sokkal a párt himnuszává vált, majd az 1933-as hatalomátvétel után a [[Harmadik Birodalom]] is [[de facto]] ebben a szerepben alkalmazta, második himnuszként a ''[[Német himnusz|Deutschlandlied]]'' mellett.
 
== Élete ==
19 ⟶ 21 sor:
[[Fájl: Wessel_1907.png|bélyegkép|jobbra|300px|A csecsemő Horst Wessel a szüleivel (1907)]]
[[Fájl:Horst Wessel als Berliner Normanne.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Wessel a [[Corps Normannia Berlin]] tagjaként, 1929 előtt]]
Horst Wessel egy[[Bielefeld]]ben paplakban nőtt fel,született Ludwig Wessel (1879–1922) evangélikus lelkész és Margarete Luise Berta Richter (1881–19701881 – 1970) fiakéntelső gyermekeként, akik 1906. május &nbsp;1-én házasodtak össze. Apja 1906 és 1908 között a bielefeldi Paulskirche templomban, ezt követően [[Mülheim an der Ruhr]]ban szolgált, 1913-tól pedig a történelmi jelentőséggel bíró berlini Nikolaikirche lelkésze volt. BerlinbenBerlinbe költözve a Jüdenstraßén laktak, a város középkor óta zsidók lakta részén.<ref>Siemens 24. o.</ref> Horst Wessel szülei az 1918 novemberi forradalom után is mindvégig császárhű gondolkodásúak maradtak. Horstnak két fiatalabb testvére volt: húga Ingeborg Paula Margarethe Wessel (1909–1993) és öccse Werner Wessel (1910–1929).
 
=== Iskolái és jobboldali szervezetei ===
Wessel Berlinben négy különböző iskolába járt: 1914 és 1922 között a ''Köllnisches Gymnasium'' tanulója volt a 10. &nbsp;osztályig, majd rövid ideig volt a ''Königstädtisches Gymnasium'' és az evangélikus ''Gymnasium zum Grauen Kloster'' tanulója. Középiskolai tanulmányainak utolsó két és fél évét a szintén berlini ''Luisenstädtisches Gymnasium''ban töltötte és 1926-ban itt érettségizett le.<ref>Daniel Siemens: ''Horst Wessel. Tod und Verklärung eines Nationalsozialisten.'' Siedler, München 2009, 46., 51. o.</ref> 1922 és 1925 között a ''Bismarckjugend''nek, a jobboldali konzervatív Német Nemzeti Néppárt ''([[Deutschnationale Volkspartei|DNVP]])'' ifjúsági szervezetének tagja volt.<ref>Siemens 47, 50. o.</ref> Ez a párt voltszámított ekkor a legbefolyásosabb jobboldali pártpártnak.<ref>Friedrich 2012 121-122. o.</ref> Wessel már a ''Bismarckjugend''ben egy olyan közösséghez tartozott, mely ''Rollkommando &nbsp;Friedrichshain'' névvel kommunista és szociáldemokrata fiatalkora „vadászott”.<ref>Siemens, 52, 55. o.</ref> Wessel hamarosan látogatni kezdte a kisemberek kocsmáit és közösségi szállásokon aludt.,{{sfn|Mitcham|1996|p=140}} Saját ifjúságimegalapította csoportota saját ifjúsági alapítottcsoportját ''Knappschaft'' néven, melynek a célja ''„fiaink igazi német férfivá nevelése”'' volt.{{sfn|Siemens|2013|pp=34–35}} 1924 tavaszán a ''Schwarze Reichswehr'' többhetes kiképzőtanfolyamán vett részt és ezt követően két félkatonai szervezetnek lett a tagja: az ismert ''Freikorps''-vezető [[Hermann Ehrhardt]] alapította ''Wikingbund''nak, majd az ''Olympia Sportverein''nek (teljes nevén: ''([[Deutscher Verein für Leibesübungen Olympia]])'').<ref>Siemens, 52, 55. o.</ref><ref group="m">Az angol nyelvű szócikk szerint már 1923 végén belépett a ''Wikingbund''ba. Ellenőrizendő részlet.</ref> A ''Wikingbund'' megfogalmazott célja volt a ''„Németország felélesztése nemzeti és etnikai alapon, tagjainak a spirituális oktatása révén”''.{{sfn|Friedrich|2012|pp=61, 69}}{{sfn|Siemens|2013|pp=35–39}} Wessel magavisszaemlékezésében a ''Wikingbund''otról úgyazt írtajegyezte lefel, hogy annak ''„végső célja (…) egy nemzeti diktatúra létrehozása”'' volt.{{sfn|Friedrich|2012|pp=121–22}} Hamarosan az egyik helyi vezetője lett a szervezetnek és az SPD ([[Német Szociáldemokrata Párt]]) és KPD ([[Németország Kommunista Pártja]]) rivális szervezeteivel folytatott utcai harcokban vett részt.{{sfn|Siemens|2013|pp=34–35}} Az ''Olympia Sportverein'' egy erős félkatonai szervezet volt, mely a betiltott Reinhard-ezred utódjakéntutódaként jött létre.{{sfn|Siemens|2013|p=38}} Mindkét szervezetet betiltották 1926 májusában, miután puccskísérlet előkészítésével vádolták meg őket. Bár októberben ismét engedélyezték működésüket, a tagságuk nagy része a nyár folyamán más jobboldali félkatonai szervezetekhez, a ''Stahlhelm''hez vagy az SA-hoz csatlakozott.
Mindkét szervezetet betiltották 1926 májusában, miután puccskísérlet előkészítésével vádolták meg őket. Bár októberben ismét engedélyezték működésüket, a tagságuk nagy része a nyár folyamán a ''Stahlhelm''hez vagy az SA-hoz csatlakozott.
 
Horst Wessel 1926-ban felvételt nyert a Frigyes Vilmos Egyetem (a mai [[Humboldt Egyetem]]) jogi karára és négy szemeszteren át jogot hallgatott. 1928-ban tagja lett a ''[[Corps Normannia Berlin|Normannia Berlin]]'' és az ''[[Corps Alemannia Wien zu Linz|Alemannia Wien]]''-diákszervezetekneknek.<ref>[[Kösener Corpslisten]] 1930, '''7''', 461a; '''131''', 187</ref> Ugyanebben az évben felhagyott egyetemi tanulmányaival, ehelyett taxisofőrként és a metróépítésen fizikai munkásként dolgozott (lapátolt).
 
=== AzA berlini SA egyik vezető alakjaként ===
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 147-0503, Nürnberg, Horst Wessel mit SA-Sturm.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Wessel az SA-csapata élén (Nürnberg, 1929)]]
[[Fájl: Bundesarchiv_Bild_183-1988-0727-507,_Berlin,_Horst_Wessel_mit_34._SA-Sturm.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Wessel (középen állva, lapos sapkával) a 34. SA-Sturm társaságában (Berlin, 1929)]]
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 119-0025B, Horst Wessel.jpg|bélyegkép|jobb|150px|Wessel 1929-ben]]
Felismerve, hogy a ''Wikingbund'' nem fogja tudni elérni a kitűzött célját és abba az irányba mozdult el, hogy elismerje a parlamentáris politikai rendszert, Wessel 1926. november 23-án, 19 évesen kilépett a szervezetből.{{sfn|Friedrich|2012|pp=121–22}}{{sfn|Siemens|2013|p=39}} Két héttel később, december 7-én csatlakozott a ''[[Sturmabteilung]]'' (SA) félkatonai szervezethez, Adolf Hitler Nemzetiszocialista Német Munkáspártjának (NSDAP; „náci párt”) a félkatonai szervezetéhez.{{sfn|Siemens|2013|p=41}} Később úgy emlékezett vissza, hogy eddigre már a ''Wikingbund''-beli társainak kétharmada eddigre már csatlakozott az SA-hoz és az NSDAP-hez.{{sfn|Friedrich|2012|pp=121–22}}
 
A ''Wikingbund'' és az ''Olympia Sportverein'' be lett tiltva Poroszországban 1926 májusában, miután kiderült, hogy [[puccs]]ot terveznek a kormányzat ellen. A tiltást az év októberében visszavonták a szervezetekre. Felismerve, hogy a ''Wikingbund'' nem fogja tudni elérni a kitűzött célját és abba az irányba mozdult el, hogy elismerje a parlamentáris politikai rendszert, Wessel 1926. november&nbsp;23-án, 19 évesen kilépett a szervezetből.{{sfn|Friedrich|2012|pp=121–22}}{{sfn|Siemens|2013|p=39}} Két héttel később, december&nbsp;7-én csatlakozott a ''[[Sturmabteilung]]'' (SA) félkatonai szervezethez, Adolf Hitler [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]]jának (NSDAP; „náci párt”) a félkatonai szervezetéhez.{{sfn|Siemens|2013|p=41}} Később úgy emlékezett vissza, hogy eddigre már a ''Wikingbund''-beli társainak kétharmada csatlakozott az SA-hoz és az NSDAP-hez.{{sfn|Friedrich|2012|pp=121–22}} AZ NSDAP-ben a tagsági száma 48434 volt. 1928-ra a berlini SA egyik vezető alakja lett. Egy ideig a ''Sturm &nbsp;2'' volt az alakulata, mely a Prenzlauer Berg kerület egysége volt, majd 1929 tavaszán átvette a Berlin egyik munkáskörzetének és a Németországi Kommunista Párt (KPD) egyik fellegvárának számító Friedrichshain kerület ''Sturm &nbsp;5'' jelű alakulatának irányítását.
 
Wessel számára az NSDAP-t [[Joseph Goebbels]] személye tette vonzóvá, aki a párt újonnan kinevezett berlini Gauleitere (regionális vezetője) volt. Róla később így nyilatkozott:
A "Sturm 5" kimondottan „brutális verőcsapatnak” számított,<ref>Siemens 94. o.</ref> azonban –ekkor még csak 30 taggal rendelkezve – a kerület utcáinak többségébe nem merészkedett be.<ref>Siemens 91. o.</ref> Wessel többször feltűnést keltett azzal, hogy SA-egyenruhában – civilruhás SA-tagok kíséretében – járta be a fő utcákat kerékpárral. Az egységének provokatív felvonulásai rendőri kíséretet kaptak.<ref>Siemens 88. o.</ref> Támogatójától, [[Joseph Goebbels]]től kivételes engedélyt kapott, hogy zenekart "(Schalmeienkapelle)" állítson fel, habár ez addig tisztán kommunista szokásnak számított. A zenekarának feltűnése zavart keltett.<ref>Heinz Knobloch: Der arme Epstein, sowie [http://www.sueddeutsche.de/politik/der-phaenotypische-nazi-horst-wessel-schalmeien-und-der-kampf-um-kiez-kneipen-1.25694 Der phänotypische Nazi: Horst Wessel Schalmeien und der Kampf um Kiez-Kneipen] von Johannes Willms [[Süddeutsche Zeitung]] 17. Mai 2010</ref>
:''„Nem volt olyan, amit [Goebbels] ne tudott volna kezelni. A párttagok nagy odaadással viseltek iránta. Az SA darabokra vágatta volna magát érte. Goebbels – olyan volt mint maga Hitler. Goebbels – a 'mi Goebbelsünk' volt.”''{{sfn|Reuth|1993|p=82}}
 
Wessel két naplót írt, egyikben a politikai életének történéseit jegyezte fel, a másikban egyéb dolgokat.{{sfn|Siemens|2013|pp=19–21}} Wessel így jellemezte a korábbi szervezeteket, melyeknek tagja volt és így írta le az NSDAP-be való belépésének okait.
Wessel egyik költeménye, a ''Die Fahne hoch, die Reihen dicht!'' (később módosítva: ''fest geschlossen'') 1929-ben jelent meg a ''Der Angriff'' című nemzetiszocialista lapban, amit később egy tengerészdal dallamára énekeltek és ''Horst-Wessel-Lied'' néven vált ismertté.
 
<blockquote>A Bismarckjugend, öröm volt és élvezet, a Wikingbund kaland volt, a puccs atmoszférája, katonásdit játszva, jóllehet nem minden veszély nélküli háttérrel. De az NSDAP maga volt a politikai tudatra ébredés. … A mozgalom centrifugális ereje óriási volt. … Az egyik gyűlés a másikat érte. … Az utcai demonstrációk, toborzási hirdetések az újságokban, vidéki propaganda utak az aktivitás atmoszféráját és nagy politikai feszültséget keltették, ami csak segíthetett a mozgalomnak.{{sfn|Friedrich|2012|pp=121–22}}</blockquote>
 
Ezt az atmoszférát Goebbels keltette, ami a jobboldali érzelmű fiatalságot rá tudta venni arra, hogy elhagyják azokat a szervezeteket, melyek nem elégítették ki az elvárásaikat és helyettük az NSDAP kínálta, jól kivehető aktivitás izgalmát választották.{{sfn|Friedrich|2012|pp=121–22}}
 
Néhány évig Wessel kettős életet élt. Egyszerre volt egy középosztálybeli joghallgató és a főként munkásosztálybeliekből álló NSDAP tagja, de e két út bizonyos értelemben ideológiailag összefonódott. Az egyetemen csatlakozott egy kardvívó egyesülethez, mely a „fizikai és morális erőnlét megacélozását” szolgálta a személyes küzdelem által, míg egy „jó kis utcai harcban” mindig érdekelt SA-ban elmerült a kor szélsőjobboldali félkatonai kultúráira jellemző antiszemita környezetben.
 
A jogtudományi tanulmányaira azon meggyőződésén keresztül tekintett, hogy a jog alkalmazása legfőképp az erő eszköze volt. Saját meggyőződésére, amit már ekkor jellemzett a zsidóellenesség, nagy hatással volt a Pjotr Nikolajevics Krasznov kozák tábornok ''„A kétfejű sastól a vörös zászlóig”'' című műve, amit 1922-ben adtak ki Németországban. Az antiszemita Krasznov tényként fogadta el ''[[A Cion bölcseinek jegyzőkönyvei]]'' című művet (koholmányt), amit azzal a céllal hoztak létre, hogy feltárják a „nemzetközi zsidóság” világuralomra szőtt terveit. Wessel húga szerint Krasznov könyve hatalmas hatással volt a bátyjára.{{sfn|Siemens|2013|pp=42–44}}
 
=== Ténykedése ===
1927 augusztusában Wessel egy ötven fős SA-csoport tagjaként utazott a nürnbergi pártnapokra, amit így írt le: ''„Zászlók, lelkesedés, Hitler, egész Nürnberg a barna hadsereg táborává lett. Hatalmas benyomást keltett.”''{{sfn|Ullrich|2017|p=209}} A Berlinből érkezett SA-egységek összesen 400 főt tettek ki és Goebbels vezette őket. Ekkoriban az SA be volt tiltva Berlinben, így amikor visszatértek a fővárosba letartóztatták őket.{{sfn|Reuth|1993|p=93}}
 
Wessel hamarosan felkeltette Goebbels figyelmét és 1928 januárjában – mikor a berlini hatóságok az utcai politikai erőszak mérséklése érdekében (ismét?) betiltották az SA-t – a Gauleiter Bécsbe küldte az ottani Nemzetiszocialista Ifjúsági Csoport valamint az osztrák Nemzetiszocialista Párt szervezeti felépítésének és taktikai eljárásainak tanulmányozására.{{sfn|Jewish Virtual Library 2015}}{{sfn|Reuth|1993|p=101}} Bécsből 1928 júliusában tért vissza Berlinbe ahol fiatalok toborzásába kezdett és segített végrehajtani a berlini NSDAP átszervezésének keresztülvitelét egy cella(sejt)-felépítésűvé, hasonlóan a KPD-nél alkalmazott szerveződéshez. Wessel annak ellenére tett így, hogy az SA szabályzata tiltotta az NSDAP-nek való munkavégzést.{{sfn|Reuth|1993|p=101}}
 
1929-ben Wessel lett az Alexanderplatz „rohamszekció” cellavezetője (több háztömbből álló sejt irányítója – ''Zellenleiter'').{{sfn|Reuth|1993|p=101}}
 
Májusban a lakóhelyéül szolgáló{{sfn|Siemens|2013|p=73}} Friedrichshain kerület SA-''Sturm&nbsp;5''{{sfn|Siemens|2013|p=xiii}} alakulatának élére nevezték ki ''Sturmführer'' rangban.{{sfn|Burleigh|2000|pp=116–120}} 1929 októberében Wessel otthagyta az egyetemet, hogy teljes mértékben a mozgalomnak szentelhesse magát.{{sfn|Quinn|2009|p=89}} Ugyanebben az évben megírta azt a verset, ami később ''[[Horst-Wessel-Lied]]" néven vált ismertté.{{sfn|Siemens|2013|p=3}} Wessel írt dalokat az SA számára, szándékosan olyanokat, hogy hasonlítsanak a kommunista félkatonai szervezet, a Vörös Frontharcos Szövetség dalaira. Az ismertté vált dalának is a zenéjét egy kommunista énekkönyvből{{sfn|Mitcham|1996|p=140}} vette át, hogy ezzel is kiprovokálja a csapata elleni támadást és fenntartsa az emberei morálját.{{sfn|Burleigh|2000|pp=116–120}}<ref group="m">Ez az angol szócikkben szereplő állítás nem felel meg a valóságnak. A dallam valószínűleg népzenei eredetű, a Császári Haditengerészetnél egy tengerész változata létezett 1915-ben ''(Königsberg-Lied)'', amit a ''Freikorps'' és a ''Wikingbund'' soraiban is énekeltek. Wessel minden bizonnyal innen ismerte a dallamot.</ref> Goebbels felismerte Wesselben a hatásos szónokot,{{sfn|Mitcham|1996|p=140}} aki 1929 első 11 hónapjában az NSDAP nem kevesebb mint 56 különböző rendezvényén tartott beszédet.{{sfn|Friedrich|2012|p=162}}
 
Wessel friedrichshaini ''Sturm 5'' egysége „martalócok bandájaként, brutális csoportként” volt ismert. Az egyik tagja így írta le, miként küzdöttek a kommunisták ellen:
 
<blockquote>''Horst magáévá tette Adolf Hitler elveit: a terrort csak ellenterrorral lehet elpusztítani … A KPD találkozóhelyeit gyakran csak egy maréknyi lojális támogató látogatta, és az álláspontunk teljesen világossá lett téve a hely tulajdonosa és a jelenlévők számára. Berlin keleti felén Horst Wessel utat tört, melyen a barna áradat szűnni nem akaróan bezúdult és centiméterről centiméterre meghódította a területet.''{{sfn|Friedrich|2012|p=166}}</blockquote>
 
1929–30-ra az NSDAP és a többi szélsőjobboldali csoportosulás utcai harcai a Kommunista Párt és egyéb baloldali pártok ellen valóságos polgárháborúvá vált, amit a porosz rendőrségnek már nem volt ereje kontrollálni.{{sfn|Siemens|2013|pp=73–74}} A fizikai erőszakot szorgalmazta Goebbels, Berlin Gauleitere, aki Hitlertől azt a nehéz feladatot kapta, hogy szervezze újjá az NSDAP jelenlétét a „vörös Berlinben”, a szociáldemokraták és kommunisták felé húzó városban, mely a párt müncheni székhelyének szoros ellenőrzése alatt kellett álljon, nem pedig a párt északi szárnyát kontrolláló, szocialista elhajlást mutató Strasser-testvéreké alatt. Goebbels erőszakos megközelítését Wessel is támogatta, hivatalos megerősítésének tekintve mindannak, amit a ''Bismarckjugend'' és a ''Wikingbund'' tagjaként megtapasztalt.{{sfn|Siemens|2013|p=60}}{{sfn|Reuth|1993|p=75}}
 
Wessel két naplót vezetett, az egyiket a politikai élete számára. Egyikben sem tesz említést az utcai harcokban való személyes részvételéről, folyamatosan többes szám első személyben fogalmaz. Egyes feltételezések szerint ennek az lehetett az oka, hogy az egyik karja deformálódott, miután iskolás korában elszenvedett lovasbalesetben több helyen is eltört és ezért állandó felmentést is kapott a testnevelésoktatás alól. Ennek ellenére bokszolt és a ''Wikingbund''ban töltött ideje alatt harcművészetekkel ismerkedett. Egy újságcikkben megemlítette, hogy elsajátította a [[dzsúdzsucu]]t (jiu-jitsu), egy főként defenzív harcművészetet, amire szüksége lehet a kisebb fizikai erejének kompenzálására. A fizikai adottságai megakadályozhatták abban, hogy az utcai harcokban az ideológiájának megfelelően teljes mellbedobással részt vegyen és talán ezért inkább a retorikai képességeit fejlesztette.{{sfn|Siemens|2013|pp=54–56}}
 
Wessel jól ismert alakká vált a kommunisták körében miután – Goebbels utasítására{{sfn|Reuth|1993|pp=107–108}} – SA-egységével többször behatolt Berlin Fischerkiez nevű, kimondottan szegény körzetébe, ahol a kommunisták alvilági alakokkal vegyültek el. Ezen agitációk nagy része csak kisebb perlekedés-civódás volt, de az egyikre a helyi KPD főhadiszállásának számító kocsma előtt került sor. A verekedésben öt kommunista sérült meg, négyük súlyosan. A kommunisták lapja azzal vádolta a rendőrséget, hogy emberei szökni hagyták a rohamosztagosokat, miközben a sérült kommunistákat letartóztatták. Ezzel szemben a nemzetiszocialisták lapja azt állította, hogy Wessel beszédet próbált tartani, mikor kétes alakok bukkantak fel és verekedésbe kezdtek.{{sfn|Reuth|1993|pp=107–108}} A KPD halálra ítélte Wesselt, amit utcai plakátokon tettek közhírré az arcképével, feltűntetve rajta a lakcímét.{{sfn|Burleigh|2000|pp=116–120}} A KPD és a Vörös Frontharcos Szövetség jelszava ezután a következő lett: ''„Csapjatok le a fasisztákra, bárhol is találtok rájuk.”''{{sfn|Reuth|1993|pp=107–108}}
 
=== Erna Jänicke ===
1929 szeptemberében Wessel egy az Alexanderplatz közelében lévő kocsmában találkozott a korábban prostituáltként tevékenykedő Erna Jänickével.{{sfn|Burleigh|2012|p=138}}{{sfn|Jewish Virtual Library 2015}}{{sfn|Mann 1938}}{{sfn|Mitcham|1996|page=140}} Egyes források állítása szerint Wessel pénzt keresett Jänicke futtatójaként.{{sfn|Jewish Virtual Library 2015}}{{sfn|Mann 1938}} November&nbsp;1-én Erna Horsthoz költözött a Große Frankfurter Straße&nbsp;62<ref group="m">A mai Karl-Marx-Allee.</ref> harmadik emeletére,{{sfn|Reuth|1993|pp=111–113}} ahol a férfi egy 29 éves özvegyasszonytól, Elisabeth Salmtól bérelt egy szobát.{{sfn|Siemens|2013|pp=4–7}} Salm elhunyt férje a Kommunista Frontharcos Szövetség aktív tagja volt, de az asszony később (a gyilkossági per során) apolitikusként jellemezte magát.{{sfn|Jewish Virtual Library 2015}}{{sfn|Burleigh|2012|p=138}}{{sfn|Siemens|2013|pp=4–7}} Pár hónap elteltével Salm és Wessel között vita alakult ki egy ki nem fizetett részlet miatt és a nő azt állította, hogy Wessel megfenyegette őt.{{sfn|Evans|2003|p=266}} Elmondása szerint tartott attól, ha Jänickéről – akiről azt feltételezte, hogy aktív prostituált – kiderül, hogy ott lakik,{{sfn|Evans|2003|p=266}} akkor elveszítheti a ki nem fizetett összegeket. Ezért el szerette volna érni, hogy a lány hagyja el a lakást, ő azonban erre nem volt hajlandó. Ezután 1930. január&nbsp;14-én Elisabeth Salm felkereste férjének volt kommunista barátait és segítséget kért tőlük.{{sfn|Burleigh|2012|p=138}}{{sfn|Jewish Virtual Library 2015}}{{sfn|Siemens|2013|pp=4–7}} A kommunisták először nem mutattak hajlandóságot Salm megsegítésére, mivel nem kedvelték amiatt, hogy a férjét egyházi temetéssel búcsúztatta{{sfn|Evans|2003|p=267}} ahelyett, hogy a KPD-nek engedélyezte volna a Vörös Frontharcos Szövetség tagjai számára megtartott szokványos rituálét. Azonban mikor az asszony elárulta, hogy Horst Wessel is részese a vitának, beleegyeztek, hogy összeverik és erővel kényszerítik a nő lakásának elhagyására.{{sfn|Siemens|2013|p=7}} Mivel úgy ítélték meg, hogy a feladathoz szükségük lesz egy „kemény fickóra” is, üzentek az egyik közeli kocsmába, hogy szükségük lenne [[Albrecht Höhler]]re, egy lőfegyverrel rendelkező kerítőre (köznyelven „stricire”).{{sfn|Siemens|2013|p=79}}{{sfn|Evans|2003|p=267}} Az „Ali” néven ismert Höhler egy tetoválásokkal gazdagon tarkított kerítő („strici”), kisstílű bűnöző – tanult szakmáját tekintve kárpitos – volt, aki nem sokkal előtte szabadult a börtönből.{{sfn|Mitcham|1996|p=141}} Aktív tagja volt a Kommunista Pártnak és a Vörös Frontharcos Szövetségnek is.{{sfn|Evans|2003|p=267}}{{sfn|Siemens|2013|p=14}}
 
== Halála ==
=== A merénylet ===
A rendőrségi nyomozás és a bűntetőjogi eljárás megállapítása szerint Horst Wesselt 1930. január 14-én Albrecht Höhler, a kommunista párt egyik aktív tagja valamint az akkor már betiltott Vörös Frontharcosszövetség ''(Roter Frontkämpferbund)'' egyik pótszervezetének több más tagja felkereste a Großer Frankfurter Straße 62 szám alatti bérlakásán.<ref>[http://www.tagesspiegel.de/berlin/nationalsozialistische-kultfigur-horst-wessel-hebt-ihn-hoch-den-toten/8853356.html Nationalsozialistische Kultfigur Horst Wessel „Hebt ihn hoch, den Toten“] von Manfred Gailus [[Der Tagesspiegel]] 26. September 2013</ref> Wessel nyitott ajtót és ekkor Albrecht Höhler fejbe lőtte.<ref name="Knobloch, 9-48">Heinz Knobloch: ''Der arme Epstein: Wie der Tod zu Horst Wessel kam.'' Berlin 1996, 9–48. o.</ref><ref>Bernd Kleinhans: [http://shoa.de/drittes-reich/biographien/576-horst-wessel-1907-1930.html ''Horst Wessel (1907–1930)''] auf ''shoa.de.'' Daniel Siemens: ''Horst Wessel. Tod und Verklärung eines Nationalsozialisten''. München 2009.</ref><ref name="Baird 1990">Jay W. Baird: ''To Die for Germany. Heroes in the Nazi Pantheon.'' Bloomington (Ind.) 1990, 80&nbsp;ff.</ref><ref name="Brentzel">Marianne Brentzel: ''Die Machtfrau. Hilde Benjamin 1902–1989.'' Berlin 1997, 38&nbsp;ff.</ref>
Este tíz óra körül Höhler és Erwin Rückert, egy másik kommunista párttag, bekopogtattak Salm asszony lakásának ajtaján, míg a csoport nagyobb része, legalább egy tucat ember lent az utcán várakozott. Wessel ekkor épp egy másik SA-Sturm vezetőjét várta látogatóba és ő nyitott ajtót. Ajtónyitáskor közvetlen közelről azonnal leadtak rá egy lövést.{{sfn|Siemens|2013|p=3}}{{sfn|Longerich|2015|p=123}}{{sfn|Evans|2003|p=267}} A gyilkossági perben a védelem később azt próbálta bizonygatni, hogy Wessel megpróbált pisztolyt rántani és így a lövés önvédelem volt, azonban ezt a szemtanúk tagadták és állításuk szerint Wesselnek nem volt ideje reagálni. A kommunisták átkutatták a szobát, a szekrényből elvittek egy pisztolyt és egy gumibotot, majd elmenekültek a helyszínről és az utcán csatlakoztak a többi kommunistához. Ezután az egész csoport visszatért az éjszakai elfoglaltságához.{{sfn|Siemens|2013|pp=7–9}} Miután a súlyosan sérült Wesselt beszállították a kórházba, Goebbels arról adott hírt, hogy a támadást végrehajtók „degenerált kommunista szubhumánok” voltak.{{sfn|Baird|1992|p=82}} Wessel állapota az orvosi ellátás hatására valamelyest javult, de február&nbsp;23-án a kórházban összeszedett vérmérgezés következtében elhunyt.{{sfn|Siemens|2013|p=3}}{{sfn|Longerich|2015|p=123}}
 
Halála után a nemzetiszocialisták és a kommunisták eltérően számoltak be az eseményekről.{{sfn|Siemens|2013|p=4}} A Teichmann főfelügyelő vezette rendőrség és több bíróság is azt állapította meg, hogy politikai és személyes okok is vezettek Wessel meggyilkolásához.{{sfn|Siemens|2013|p=4}} 1930. január&nbsp;17-én bejelentette, hogy az Erna Jänicke által a fegyveresként azonosított Albrecht Höhler a fő gyanúsított az ügyben.{{sfn|Siemens|2013|p=14}}
A ''Vossische Zeitung'' perről közvetítő újságírója, Moritz Goldstein szerint a vádlottak arról számoltak be, hogy Wessel vagy a később a helyszínre érkező SA-beli bajtársa, Richard Fiedler megtiltotta az elsősegélynyújtást egy a „helyszínre siető” Max Selo nevű zsidó orvosnak. Emiatt egy órába telt, mire egy másik orvos érkezett és Wesselt a kórházba lehetett szállítani.<ref>Dazu Heinz Knobloch: Der arme Epstein: Wie der Tod zu Horst Wessel kam. Berlin 1996, 49–51. o.</ref> Ezt az állítást Wessel jegyese, Erna Jaenichen határazottan tagadta. Daniel Siemens történész a vádlottak ezen állítását „nem túl valószínűnek” tartja.<ref>Daniel Siemens: ''Horst Wessel. Tod und Verklärung eines Nationalsozialisten.'' Siedler, München 2009, 23. o., utalásokkal az NSDAP-Gauleitung telefonközpontjának naplójában feljegyzett időpontokra és mentősök adataira.</ref> 22:15-kor, 15 perccel a támadás után érkezett hívás az egyik női szemtanú részéről az NSDAP Gau-központjába. Az innen kihívott mentőautó 22:30-kor érkezett a merénylet helyszínére és Wesselt a friedrichshaini városi kórházba szállította, ahol egy 22:50-től 00:45-ig tartó műtéttel sikerült megmenteni az életét. Több mint egy hónap elteltével, 1930. február 23-án azonban vérmérgezés következtében elhunyt.
 
Egy sem az NSDAP-hez, sem a KPD-hez nem köthető újság azt közölte, hogy Jänicke ismerte Höhlert korábbról, mivel Wessel a korábbi kommunista kliensei utáni kémkedésre használta őt. A kommunisták ellenben azt állították, hogy Höhler volt Jänicke futtatója, míg Wessel meg nem szerezte tőle és emiatt került sor a gyilkosságra.{{sfn|Siemens|2013|p=14}} Jänicke tagadta ezeket a történeteket azt állítva, hogy soha nem volt Wessel kéme és Höhlert csak „egy ismerőse volt az utcáról”.{{sfn|Siemens|2013|p=14}} A rendőrség és a bíróság hitt neki és Höhlert letartóztatták.{{sfn|Siemens|2013|p=14}} Az eljárás végén hat év börtönre ítélték,{{sfn|Siemens|2013|pp=15–16}}{{sfn|Reuth|1993|p=178}}{{sfn|Burleigh|2012|p=120}} a viszonylag enyhe büntetés oka az volt, hogy a bíróság enyhítő körülményeket talált. Hét társát is bűnösnek találták és börtönbüntetésre ítélték őket.{{sfn|Schumann|1936|p=367}}
== A felelősség kérdése ==
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 102-09303, Berlin, Beisetzung von Horst Wessel.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Horst Wessel temetése Berlinben]]
A kommunista párt a Wessel meggyilkolásában való bárminemű részvételt tagadott és azt kommunikálta, hogy a bérlő Elisabeth Salm és a Wessellel a lakásban együtt élő, korábban prostituáltként tevékenykedő Erna Jaenichen között alakult ki személyes vita. A kommunisták később azt a híresztelést terjesztették, hogy Wessel két lányok futtatásával tevékenykedő bűnbanda frontvonala közé került és így érte a gyilkos találat.<ref name="Baird 1990" /><ref name="Brentzel" /><ref>Knobloch 63–65. o.</ref><ref>so noch 1943 in: J.O. Reichenheim: ''[http://deposit.dnb.de/cgi-bin/exil.pl?bild=1&navigation=0&info=0&wahl=0&zeitung=zeitung&jahrgang=3&ausgabe=347&seite=21480004&ansicht=3 Der Mythos Horst Wessel.]'' In: [[Die Zeitung]] Nr. 347 (1943. október 29.) 4. o. (másolat itt: Zentrales Verzeichnis Digitalisierter Drucke).</ref> A bérlő Salm asszony férje a KPD aktív tagja volt és azzal a kéréssel fordult az elhunyt férje párttársaihoz, hogy nyújtsanak neki kézzelfogható segítséget a nemzetiszocialista Wessel jegyesével folytatott vitában. <ref name="Knobloch, 9-48" /> Ugyanezen a napon lőttek rá SA-tagok a 17 éves ifjúkommunista Camillo Roß-ra és Wessel az SA egyik vezetőjeként a helyi NSDAP egyik ismert helyi személyisége volt. Ez a körülmény felvetette a megtorlás szerepét az ellene elkövetett merényletben. Albrecht Höhlert és tettestársait már röviddel a merénylet után elfogták. Höhlert a gyilkosság elkövetéséért hat év egy hónap börtönbüntetésre ítélték. Két másik elkövető részesült még börtönbüntetésben, tíz további vádlott pedig fegyházbüntetésben.<ref>Knobloch 106. o.</ref> A Németországi Vörös Segély ''(Rote Hilfe Deutschlands)'' támogatta a vádlottakat a per során, Elisabeth Salmot például a KPD ügyvédnője, Hilde Benjamin védelmezte,<ref name="Brentzel" /> azonban a párt maga elhatárolódott tőlük. A nemzetiszocialista hatalomátvétel után részben magas rangú SA-vezetők és legalább egy Gestapo-alkalmazott meggyilkolta Höhlert, mikor 1933 szeptemberében egy színlelt áthelyezés alkalmával megállították az őt szállító rabszállítót.<ref>Siemens 211–225. o.</ref> Két másik a merényletben részt vevő személyt, Sally Epsteint és Hans Zieglert egy 1934-es újabb perben<ref>[http://webopac0.hwwa.de/digiview/DigiView_NxtPrv.CfM?ID=P18490&doc=0013 ''Neuer Prozeß um die Ermordung Horst Wessels.''] In: [[Völkischer Beobachter]] Nr. 857; 1933. december 23.; [http://webopac0.hwwa.de/digiview/DigiView_NxtPrv.CfM?ID=P18490&doc=0014 ''Ein neuer Prozeß um die Ermordung Horst Wessels.''] In: [[Frankfurter Zeitung]] Nr. 883; 1933. december 23.; [http://webopac0.hwwa.de/digiview/DigiView_NxtPrv.CfM?ID=P18490&doc=0019 ''Drei Mörder Horst Wessels vor dem Schwurgericht.''] In: ''Völkischer Beobachter.'' Nr. 164; 1934. június 13. (Faksimiles im gemeinsamen Pressearchiv von HWWA und IfW in der Zentralbibliothek für Wirtschaftswissenschaften (ZBW), Neuer Jungfernstieg in Hamburg).</ref> ítéltek halálra<ref>[http://webopac0.hwwa.de/digiview/DigiView_NxtPrv.CfM?ID=P18490&doc=0020 ''Der Mord an Horst Wessel gesühnt!''] In: ''Völkischer Beobachter.'' Nr. 168; 1934. június 17.</ref> és 1935-ben kivégezték őket.<ref>''Angebliche Horst Wessel-Mörder hingerichtet.]'' In: ''Pariser Tageblatt.'' 3. évfolyam, Nr. 485 (1935. április 11.), S. 2.).</ref><ref>Knobloch 145–187. o.</ref>
 
=== A tettestársak kivégzése ===
== Mártírrá stilizálása ==
Három évvel később, 1933-ban az NSDAP került hatalomra. Höhlert [[Rudolf Diels]] Gestapo-parancsnok valótlan ürüggyel kihozatta a börtönből{{sfn|Mitcham|1996|p=141}} és az SA tagjai törvénytelen módon meggyilkolták.{{sfn|Reuth|1993|p=178}}{{sfn|Burleigh|2012|p=120}} 1935. április&nbsp;10-én öt évvel Wessel meggyilkolása után a Wessel-gyilkosságban való részvétel vádjával két újabb embert állítottak bíróság elé és fejeztek le Berlin Plötzensee börtönében. Az egyikük Sally Epstein volt, egy zsidó festő, a másik Hans Ziegler borbély. Mindkettejüket 1933 augusztusában vették őrizetbe és 1934 májusában állították őket bíróság elé egy harmadik személlyel, Peter Stoll szabóval együtt.{{sfn|Schumann|1936|p=367}} 2009-ben mind a három elleni ítéletet utólagosan semmissé tette a berlini ügyészi hivatal.{{sfn|Siemens|2013|pp=248–49}}
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 102-09302, Berlin, Beisetzung von Horst Wessel.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Temetése Berlinben, 1930]]
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 102-03016, Berlin, SA Standarte "Horst Wessel".jpg|bélyegkép|jobbra|300px|SA-Standarte „Horst Wessel“ (1933)]]
Az NSDAP Horst Wessel halálát felhasználta a propaganda terén és a „mozgalom vértanújává” stilizálták. Az 1933-as nemzetiszocialista hatalomátvétel után Friedrichshain a „Horst-Wessel-Stadt” nevet kapta („Horst-Wessel-város”; 1936-tól rövidítve: „Horst-Wessel”) és ezt a tiszteletbeli nevet viselte 1945-ig. Volkspark Friedrichshain szélén lévő kórházat, ahol ápolták, a „Horst-Wessel-Krankenhaus” névre keresztelték át. A Bülowplatz (Bülow-tér) „Horst-Wessel-Platz” lett, ezzel együtt az ottani „Schönhauser Tor” metrómegálló is (ma mindkettő Rosa Luxemburg nevét viseli). A mai Volksbühne és a Karl-Liebknecht-Haus is Wessel nevét viselte a háború végéig. Németország egyéb településein is számos közteret neveztek el Horst Wessel után, többek között szülővárosában, Bielefeldben a mai August-Bebel-Straßét, melyen a Pauluskirche is található, a templom, melyben korábban apja szolgált.
 
=== Temetése ===
A Waffen-SS egyik hadosztálya, a 18. SS-önkéntes páncélgáránátos-hadosztály is a „Horst Wessel” nevet viselte, valamint 1936. március 24-től a Luftwaffe 134. vadászezrede ''(Jagdgeschwader 134)''. 1934. szeptember 17-én Drezdában nagy propagandafelhajtással lett átadva a szakiskolaként szolgáló „Horst-Wessel-Schule”.<ref>[http://www.bsz-agrar-dd.de/de/php/schulgeschichte_43.php Geschichte des BSZ für Agrarwirtschaft „Justus von Liebig“]</ref><ref>[http://www.bsz-technik-zeuner.de/allgemeines/schulgeschichte Geschichte des Beruflichen Schulzentrums für Technik „Gustav Anton Zeuner“ Dresden]</ref> A nemzetiszocialisták „vér és föld ideológiájának” keretében az Eiderstedt-félsziget egyik gátépítéssel a tengertől elvont új területet Horst Wessel után nevezték el (Horst-Wessel-Koog, ma: Norderheverkoog).
Goebbels korábban is igyekezett már valakit megtenni a mozgalom mártírjának. Elsőként [[Albert Leo Schlageter]] jött szóba számára, aki az első világháborúban vadászpilótaként szolgált és a háború után a Freikorps tagja lett, a francia megszállók végezték ki, miután elfogták mikor a [[Ruhr-vidék]]en megpróbált felrobbantani egy vonatszerelvényt. Ezzel a célja az lett volna, hogy Németország ne tudja teljesíteni a rá kirótt jóvátételi kötelezettségeket. A sírja később zarándokhely lett a nemzetiszocialisták számára. Emlékművet emeltek a [[sörpuccs]] során életét vesztő 16 párttag emlékére, ami előtt elhaladva az embereknek tisztelegniük kellett és minden évben megemlékezést tartottak nála.{{sfn|Mitcham|1996|p=140}}{{sfn|Siemens|2013|pp=113, 126}}
 
Goebbels a Wessel ellen elkövetett gyilkosságban felismerte a propaganda lehetőségeit. A ''Der Angriff'' lapjain leplezetlenül keresztény hangot megütve méltatta az elhunytat:
A [[Kriegsmarine]] által megépíttetett második iskolahajó a Horst Wessel nevet viselte. A hajót az Egyesült Államok kapta meg a háború után és jelenleg ''[[Eagle (hajó)|Eagle]]'' névvel teljesít szolgálatot az amerikai parti őrség kötelékében ([[United States Coast Guard]]).
 
<blockquote>''Egy keresztény szocialista! Egy férfi, aki tettei révén szólít meg: 'Gyere hozzám, megváltalak téged!' … Egy isteni szikra működik benne, olyan férfivá téve őt, amilyen, és ilyen módon való cselekedetre ösztönözve őt, semmi másra. Egy embernek példát kell mutatnia és fel kell áldoznia magát! Igen, akkor én készen állok!''{{sfn|Friedrich|2012|p=166}}</blockquote>
Eltekintve attól, hogy a Joseph Goebbels vezette népfelvilágosítási minisztérium Wessel meggyilkolását az NSDAP-propaganda keretében politikai témává emelte és nemzetiszocialista hőssé tette, az egykori joghallgató sorsát az ismert író, [[Hanns Heinz Ewers]] is felkarolta 1932-ben megjelent „Horst Wessel” című regényében. A műt 1933-ban megfilmesítették, de a főszereplő nevét jogi okokból Hans Westmarra módosították. A propagandafilm egyes gyakran játszott jelenetei, melyekben a gyászmenet megzavarását és a koporsóra helyezett koszorúk kommunisták általi letépését mutatják, nem felelnek meg a valóságnak.
 
Goebbels a temetést tömegdemonstrációval tervezte egybekötni, melyen beszédeket tartottak volna és az SA egyenruhásai vonultak volna fel, de ehhez nem sikerült megszereznie a szükséges engedélyeket a rendőrségtől, még úgy sem, hogy Wessel húga is kérelmezte ezt [[Paul von Hindenburg]] birodalmi elnöktől.{{sfn|Reuth|1993|p=112}} Wessel temetésére 1930. március&nbsp;1-én került sor.{{sfn|Siemens|2013|p=17}}{{sfn|World War II Graves 2015}} A nemzetiszocialisták későbbi állításaival szemben nem érte támadás a temetési menetet,{{sfn|Siemens|2013|p=17}} melyet Goebbels becslése szerint {{szám|30000|ember}} kísért figyelemmel.{{sfn|Evans|2003|p=267}} A temetést filmre vették és nagy propaganda-eseménnyé tették,{{sfn|Siemens|2013|p=17}} Wessel személyét Goebbels propagandagépezete a nemzetiszocialista mozgalom mártírjává emelte.{{sfn|Siemens|2013|pp=3, 14}} Goebbels leghatásosabb beszédeit sírok mellett mondta el, de Wessel szokatlanul nagy figyelmet kapott, szemben a sok feledésbe merült rohamosztagossal.{{sfn|Baird|1975|p=14}} A ''Völkischer Beobachter'' egyik vezércikkében [[Alfred Rosenberg]] arról írt, hogy Wessel nem halt meg, hanem egy olyan harccsoporthoz csatlakozott, mely még mindig velük együtt küzd. Ezt követően a nemzetiszocialisták körében egy harcban elesett férfiról úgy emlékeztek meg, hogy ő is „csatlakozott Horst Wessel harcsoportjához”, vagy „behívták Horst Wessel lobogója alá”.{{sfn|Cecil|1972|p=97}} A porosz rendőrség betiltotta a nyilvános összejöveteleket és a horogkeresztes jelképek használatát a temetési menetben, a párt néhány járművét leszámítva.{{sfn|Siemens|2013|p=17}} Wessel koporsóját a több órás menet során Berlin központjának nagy részén végigvitték.{{sfn|Siemens|2013|p=17}}
Egy első világháborús katonadalon alapuló dallamot, melyet 1925-ben a kommunisták „Der kleine Trompeter” címmel már átköltöttek, a Horst Wessel által írt versre adaptáltak és a nemzetiszocialista mozgalom himnusza lett belőle („Horst Wessel-Lied”).
 
Mikor a Bülowplatz-hoz értek, kommunista provokátorok egy csoportja az [[Internacionálé (dal)|Internacionálé]]t kezdte énekelni, hogy ezzel zavarja meg az eseményt.{{sfn|Siemens|2013|p=17}} A rendőrség nem tudta megakadályozni a sértegető kiáltások elhangzását és időnként a kődobálást.{{sfn|Siemens|2013|p=17}} Nagyobb összetűzésekre nem került sor,{{sfn|Siemens|2013|p=17}} bár valaki a temető falára fehér festékkel a következő szavakat mázolta: ''„Wesselnek, a stricinek, egy utolsó Heil Hitler!”''{{sfn|Reuth|1993|p=113}}
A dachaui koncentrációs táborban 1933-ban a fogvatartottaknak egy Horst Wessel emlékművet kellett állítaniuk és az előtte való elhaladáskor le kellett venniük a sapkájukat. Az emlékmű felavatására 1933. augusztus 4-én került sor. Az ünnepségen [[Ernst Röhm]], [[Heinrich Himmler]], [[Reinhard Heydrich]], [[Herrmann Esser]], [[Hans Frank]] és [[Robert Wagner (Gauleiter)|Robert Wagner]] vett részt a kíséretükkel és egy rendőrszázaddal egyetemben.<ref>Stanislav Zámečník: (Hrsg. Comité International de Dachau): ''Das war Dachau.'' Luxemburg 2002, ISBN 2-87996-948-4, S. 56.</ref>
 
Wessel temetésén jelen volt Goebbels – aki a gyászbeszédet tartotta, [[Franz Pfeffer von Salomon]], [[Hermann Göring]] és [[Ágost Vilmos porosz királyi herceg (1887–1949)|Ágost Vilmos herceg]].{{sfn|Siemens|2013|pp=15, 17}}{{sfn|World War II Graves 2015}} Az esemény előtt Goebbels és Göring megvitatták annak lehetőségét, hogy Hitler is részt vegyen a temetésen.{{sfn|Siemens|2013|p=17}} Goebbels naplójában a temetés napjára vonatkozóan a következő bejegyzés olvasható: ''„Hitler nem jön. Kifejtettem neki a szituációt telefonon és ő tényleg nemet mondott.”''{{sfn|Siemens|2013|p=17}} Goebbels [[Rudolf Hess]]t vádolta azzal, hogy megakadályozta Hitler jelenlétét,{{sfn|Reuth|1993|p=112}} de valójában Hitler Göring tanácsára, miszerint túl nagy volt a kockázata annak, hogy „Vörös Berlin” szívében támadás éri, döntött a távolmaradás mellett.{{sfn|Friedrich|2012|p=167}}
== Sírja ==
 
[[Fájl:Bundesarchiv_DVM_10_Bild-23-63-31,_Segelschulschiff_"Horst_Wessel".jpg|bélyegkép|jobb|150px|A ''Horst Wessel'' iskolahajó]]
== Mártíromsága ==
Horstot apja és öccse sírjába temették el a Berlin Prenzlauer Berg kerületében lévő St. Nikolai-temetőben. A síremléket 1945-ben a Németországi Szovjet Megszállási Adminisztráció (SMAD) parancsára lerombolták. Egyedül azt a kődarabot hagyták a sír felett, melyre az apa neve volt vésve.<ref>Siemens 255. o.</ref> A sír előbb egyes egyének, majd legkésőbb 1997-től kezdődően szélsőjobboldali közösségek (pl. ''Freie Kammeradschaft''ok) emlékhelyévé vált. 2000-ben, Wessel halálának 70. évfordulóján szélsőjobboldaliak („neonácik”) demonstrációval egybekötött koszorúzást akartak tartani 500 fő részvételével, de a rendőrség ezt nem engedélyezte.<ref name="bnr.de">[[Blick nach Rechts]]: {{cite web |url=http://www.bnr.de/artikel/hintergrund/rechter-totenkult |title=Rechter Totenkult |author=Theo Schneider |work=Blick nach Rechts |date=2013-08-08 |accessdate=2013-08-08}}</ref> 2002-ben egy magát „Autonóm Sírásók” („Autonome Totengräber”) névvel illető csoport állítása szerint kiásta Horst Wessel koponyáját és a [[Spree]] folyóba dobta.<ref>{{cite web|url=http://blog.zeit.de/stoerungsmelder/2009/02/24/horst-wessel-%E2%80%9Emartyrer-der-bewegung%E2%80%9C-kopflos-im-grab_833 |title=Horst Wessel: „Märtyrer der Bewegung“ kopflos im Grab? |author=Claudia Naujoks |work=Zeit Online |date=2009-02-24 |accessdate=2012-01-06}}</ref> A rendőrség szerint azonban csak felületesen bolygatták meg a sírt és kétséges, hogy kiástak volna egy emberi koponyát. 2003 szeptemberében ismeretlenek randalíroztak a sírnál és döntögettek fel sírköveket.<ref name="bnr.de" /> 2013 júniusában a temető vezetősége eltávolíttatta a sírkő maradványait is.<ref>[http://www.berlin.de/aktuelles/berlin/3175162-958092-bericht-grab-von-samann-wessel-vollstaen.html ''Horst-Wessel-Grab eingeebnet''], 2013. augusztus 30. (Berliner-Kurier.de).</ref>
Habár Goebbels nem tudta rávenni Hitlert a Wessel temetésén való részvételre, három évvel később, 1933. január 22-én beszédet mondott a sír felett elhelyezett emlékmű avatásán. Hitler ebben ''„vértanúnak”'' nevezte Wesselt, akinek a dala ''„milliók harci himnuszává”'' lett. Wessel életének feláldozásáról azt mondta, hogy egy olyan ''„emlékmű, ami tartósabb a kőnél és a bronznál”''.{{sfn|Ullrich|2017|p=360}} Berlin és Brandenburg tartomány SA és SS egységeinek {{szám|16000|}} tagja vonult el a kommunista párt Bülowplatz-on lévő központja előtt. A provokatívnak szánt esemény megszervezése Goebbelst büszkeséggel töltötte el és a kommunisták ''„szörnyű vereségének”'' és ''„az SA párt nevében aratott büszke és hősies győzelmének”'' nevezte. Úgy érezte, hogy a kommunisták ''„olyan mértékű presztízsveszteséget szenvedtek el, amit már nem lehet jóvá tenni”'' és csak a mellékutcákban való mérgelődés maradt meg számukra.{{sfn|Friedrich|2012|pp=309, 324}} Amint a ''„hatalmas menet – Hitler, Goebbels, [[Ernst Röhm]] és a párt más csúcsvezetőivel az élen - … a St. Nikolai temetőhöz vonult - … Hitler Wessel haláláról úgy beszélt, mint egy szimbolikus áldozatról”''.{{sfn|Reuth|1993|p=160}}{{sfn|Friedrich|2012|p=167}}
 
Aznap éjjel Hitler megemlékező beszédet tartott a Sportpalotában, amin elhangzott Richard Wagner Gyászindulója ([[Az Istenek alkonya]] operából), a helyszínt pedig úgy rendezték be, hogy oltárt képeztek „babérból, ágakból, gyertyatartókból és Wessel életnagyságúnál is nagyobb portréjánál”.{{sfn|Friedrich|2012|p=167}} Hitler túláradóan méltatta ''„azokat a fanatikusokat, akiket felemésztett koruk nagy célja, akik a célért élnek és akik meghalnak érte - … [ők] később nem csak mártírjaivá lesznek a küzdelmüknek de magvak is, melyekből a következő aratás [lesz]”''. {{sfn|Friedrich|2012|p=309}}
 
Három hónappal később, 1933. március 21-én Goebbels által megszervezett, jól kidolgozott ünnepséget tartottak „Potsdam napján” az új Reichstag összeülésekor. A nap katolikus és lutheránus istentiszteletekkel kezdődött, de Hitler és Goebbels ezeken nem volt jelen, ehelyett koszorúkat helyeztek el a „forradalom mártírjainak” sírjainál, köztük Wessel nyughelyénél.{{sfn|Ullrich|2017|p=433}}
 
Wessel halála és a ''Horst-Wessel-Lied'' elterjedése beleillett a nemzetiszocialista mártír-kultuszba,{{sfn|Broszat|1987|p=18}} ami az 1923-as sörpuccs 19 áldozatával vette kezdetét és Goebbels éveken át felhasználta Wessel mártírságát a propagandában. Az 1934-es nürnbergi pártnapon a Hitlerjugend egyik csoportja egy keresztényellenes dalt énekelt, melyekben ezek a sorok hangzottak el: ''„Nincs szükségünk keresztény igazságra … Mi nem Krisztust, hanem Horst Wesselt követjük”''.{{sfn|Evans|2005|p=251}} Wessel nevét gyakran említették a nemzetiszocialista ideológia fő tanainak alátámasztására. A Völkischer Beobachter egyik háború alatti cikkében például Wesselt ''„a Barna Forradalom hősének”'' nevezte és az „áldozati halálára” úgy hivatkozott, mint ami ''„szenvedélyesen feltüzelte követők millióit”''. Az újság Wesselre továbbá úgy utalt, mint ''„a fegyveres erők szabadságért és a Nagynémet Birodalom hazájáért folytatott harca mögötti mozgató erőre”''.{{sfn|Baird|1992|p=106}}
 
== Utóélete ==
=== A "Horst-Wessel-Lied" ===
{{bővebben|Horst-Wessel-Lied}}
Wessel játszott egy trombitafajtán (németül: ''Schalmei'', vagy ''Martinstrompete'' – Mártontrombita, pásztorsíp?), ami egy rézfúvós hangszer volt,{{sfn|Siemens|2013|p=27}} és csoportosan játszva használták zenekarban ''(Schalmeienkapelle)''. A hangszert ma is használják népi ünnepélyeken.{{sfn|Siemens|2013|p=27}} Wessel alapított egy ilyen zenekart az SA tagjaiból ''(SA Schalmeienkapelle)'' és ezek zenéltek a szervezet eseményein.{{sfn|Siemens|2013|p=27}} 1929 elején Wessel ''Kampflied'' (Harci dal) névvel írt egy dalt, amit Goebbels újságja, a ''Der Angriff'' közölt le az év szeptemberében ''Der Unbekannte SA-Mann'' ("Az ismeretlen rohamosztagos") címmel.{{sfn|Mann 1938}}
 
A dal később a ''Die Fahne Hoch'' ("A zászlót fel"), majd végül a "[[Horst-Wessel-Lied]]" ("Horst Wessel-dal") nevet kapta.{{sfn|Mann 1938}} A párt a hivatalos himnuszává tette és a hatalomra kerülése után a német himnusz, a ''Deutschlandlied'' első versszaka mellett második nemzeti himnusszá vált.{{sfn|Bonney|2009|p=116}} A dalt egyes protestáns templomokban is játszották, mivel a német protestáns egyház elfogadta és hirdette a Horst Wessel-kultuszt, miután Goebbels a korábbi keresztény mártírok kultuszának mintájára építette fel.{{sfn|Siemens|2013|pp=126–129}}
 
Később a nemzetiszocialisták azt állították, hogy Wessel maga szerezte a dallamot is a dalhoz, de jóval valószínűbb, hogy a [[Német Császári Haditengerészet|Császári Haditengerészet]] egyik első világháborús dalából vette át, ami valószínűleg eredetileg egy népdal volt.{{sfn|Mann 1938}} Egy német bíróság 1937-ben megállapította, hogy a dallam nem Horst Wesseltől származik.{{sfn|Mann 1938}}
 
=== Posztumusz ismertsége ===
==== ''Hans Westmar'' ====
A nemzetiszocialista hatalomátvétel után több filmben is idealizálták Horst Wessel életét. Az első ilyen film a ''Hans Westmar – Egy a sok közül'' volt.{{sfn|Welch|2001|pp=66–67}} Goebbels azonban nem szerette ezt a filmet, mivel túl nyersnek találta a propagandában való használhatósághoz és már a tervezett bemutatása napján megtiltotta a játszását. [[Putzi Hanfstaengl]] &ndash; Hitler egyik régi barátja &ndash; aki egyike volt a film támogatóinak és annak zenéjét is szerezte, személyesen ment el Hitlerhez és Goebbels-hez, hogy panaszt tegyen a tiltás miatt, amit visszavontak azután, hogy a párt vezetőinek nagy része támogatta őt.{{sfn|Evans|2005|p=128}} Goebbels azonban ragaszkodott ahhoz, hogy változtassanak a filmen, legfőképpen és a főhős nevét Horst Wesselről módosítsák a fiktív ''Hans Westmar'' névre.{{sfn|Welch|2001|pp=66–67}} A filmmel való problémák közé tartozott, hogy a rohamosztagosok brutalitását valósághűen ábrázolta, közte a kommunistákkal folytatott erőszakos összecsapásokkal és ez nem illett bele a párt hatalomra kerülése után kezdetben mutatott jóval mérsékeltebb hangnembe. Wessellel ellentétben Westmar az osztályok közötti megbékélést hirdette és nem idegenedett el a családjától.{{sfn|Koonz|2005|p=85}} Ez volt az egyik első olyan film, amiben a Hitlerért való halált a Németországért való dicsőséges halálként ábrázolták, és ez a szellemiség lelkesítőleg hatott a bajtársakra.{{sfn|Erwin|1975|p=24}}
 
==== Horst Wessel utáni névadások ====
[[Fájl:EAGLE under full sail in 2013.jpg|bélyegkép|jobbra|300|Az [[USCGC Eagle (WIX-327)|''Eagle'']] (ex-''Horst Wessel'') teljes vitorlázattal haladva]]
Berlin Friedrichshain nevű körzetét, ahol Wessel elhunyt, átnevezték Horst Wessel-Stadtra, a Berlin-Mitte körzetben lévő ''Bülowplatz'' a ''Horst-Wessel-Platz'' nevet kapta 1933. május&nbsp;26-án.{{sfn|Luisenstadt 2015}}{{sfn|Friedrich|2012|p=351}} A közeli metróállomást szintén őutána nevezték át.{{sfn|Luisenstadt 2015}} A háború után Friedrichshain visszakapta a korábbi nevét, a ''Horst-Wessel-Platz'' (ami Kelet-Berlin része lett) a ''Liebknechtplatz'' nevet kapta.{{sfn|Luisenstadt 2015}} 1947-ben a teret újra átnevezték, ezúttal a ''Luxemburg-Platz'' nevet kapta [[Rosa Luxemburg]] után, majd 1969-től ''Rosa-Luxemburg-Platz'' lett.{{sfn|Luisenstadt 2015}} [[Passau]] bajor városban egy utca a ''Horst-Wessel-Straße'' nevet kapta.<ref name=rosmus>[[Anna Rosmus|Rosmus, Anna]] ''Hitlers Nibelungen'', Samples Grafenau 2015, 249f. {{ISBN|393840132X}}</ref>
 
1936-ban a [[Kriegsmarine]] szolgálatba állított egy három árbócos kiképzőhajót és a ''Horst Wessel'' nevet adták neki. A második világháború után a hajót az Egyesült Államok kapta meg hadizsákmányként. Javítások és módosítások elvégzése után 1946. május 15-én állította szolgálatba az Egyesült Államok Parti Őrsége ''Eagle'' néven és mind a mai napig (2021) szolgálatban van.{{sfn|German Propaganda Archive 2015}}
 
1938-ban a schleswig-holsteini Eiderstedt közelében egy a tengertől gátak révén elnyert területet Horst Wessel-fövenynek neveztek el.{{sfn|Siemens|2013|p=3}}
 
A német fegyveres erők egységei közül több is viselte Horst Wessel nevét, köztük a 18. SS önkéntes páncélgránátos-hadosztály és a Luftwaffe 26.&nbsp;romboló-ezrede ''([[Zerstörergeschwader 26]])'' valamint az ennek utódjaként létrehozott 6. vadászezred ''[[Jagdgeschwader 6]]''.{{sfn|Baird|1975|p=127}} Az 1936-ban felállított 134.&nbsp;vadászezred valamint a 142.&nbsp;vadászezred is a Horst Wessel nevet viselte. 1938-ban párt központi könyvkiadója, a müncheni Franz Eher&nbsp;Verlag kiadta a ''Jagdgeschwader Horst Wessel'' ("Horst Wessel vadászezred") című művet, amit Hans Peter Hermel ''Obersturmbannführer'' az alakulat Hitler előtt való bemutatásának évfordulójára írt.<ref>[http://www.usmbooks.com/horst_wessel_squadron.html "Extremely Rare Nazi Book SA / Luftwaffe Squadron Horst Wessel"] {{webarchive|url=https://web.archive.org/web/20180103193505/http://www.usmbooks.com/horst_wessel_squadron.html |date=3 January 2018}} USMBooks.com</ref><ref>[https://digitalcollections.nypl.org/items/510d47db-d83b-a3d9-e040-e00a18064a99 "Jagdgeschwader Horst Wessel"] {{webarchive|url=https://web.archive.org/web/20180222094233/https://digitalcollections.nypl.org/items/510d47db-d83b-a3d9-e040-e00a18064a99 |date=22 February 2018}} [[New York Public Library|New York Public Library Digital Collections]]</ref>
 
==== A háború után ====
A második világháború után Wessel emlékművét vandalizálták és a maradványait elpusztították.{{sfn|Walden 2015}} Hasonló cselekedetek rendszeresen megtörténtek Kelet-Németország területén az ott eltemetett nemzetiszocialisták sírjaival.{{sfn|World War II Graves 2015}} A sírt még sokáig jelölte Wessel apjának sírkövének egy darabja, de a családnevet eltávolítva csak a Ludwig volt olvasható.{{sfn|Walden 2015}} Később, 2011-ben anti-náci aktivisták egy csoportja a ''Keine Ruhe für Nazis!'' ("A nácik nem nyughatnak!") feliratot festették a sírkőre.{{sfn|Linksunten Indymedia 2015}} 2013 augusztusában a síremlék maradványait eltávolították és Wessel apjának sírját is elplanírozták, mivel az egyház nem akarta, hogy a hely továbbra is neonáci gyűléseket vonzzon.{{sfn|Walden 2015}}{{sfn|Kurier 2013}} 1989 óta két petíciót is benyújtottak annak érdekében, hogy állítsák helyre Wessel sírkövét a St.&nbsp;Nikolai temetőben, de mind a kettőt visszautasították.{{sfn|Siemens|2013|p=229}}
 
Az újabb időkben néhány szélsőjobboldali csoport megpróbálta feléleszteni Wessel nevének szimbólumát. Például a Fiatal Nemzeti Demokraták, a Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) ifjúsági szárnya igyekszik a nevét és „történetét” – amit jórészt Goebbels talált ki – felhasználni a tagjai inspirálására.{{sfn|Siemens|2013|p=xiv}}
 
== Megjegyzések ==
75 ⟶ 139 sor:
== Fordítás ==
* {{fordítás|de|Horst Wessel|oldid=214751780}}
* {{fordítás|en|Horst Wessel|oldid=1036692005}}
 
== Forrás ==
'''Bibliográfia'''
:'''Nyomtatott források'''
* {{cite book | last = Baird | first = Jay | title = The Mythical World of Nazi War Propaganda, 1939–1945 | year = 1975 | publisher = University of Minnesota |location = Minneapolis, Minnesota| isbn = 978-0816607419 }}
* {{cite book | last = Baird | first = Jay | title = To Die for Germany: Heroes in the Nazi Pantheon | year = 1992 | publisher = John Wiley & Sons | location = New York | isbn = 978-0253207579 }}
* {{cite book | last = Bonney | first = Richard | title = Confronting the Nazi War on Christianity: The Kulturkampf Newsletters, 1936–1939 | year = 2009 | publisher = Peter Lang | location = Pieterlen , Switzerland | isbn = 978-3039119042 }}
* {{cite book | last = Broszat | first = Martin | author-link = Martin Broszat |translator = Berghahn, V. R. | title = Hitler and the Collapse of Weimar Germany | year = 1987 | orig-year = 1984 | publisher = Berg Publishers | location = Providence, Rhode Island | isbn = 0-85496-517-3 }}
* {{cite book | last = Burleigh | first = Michael | author-link=Michael Burleigh |title = The Third Reich: A New History | year = 2012 | publisher = Pan Macmillan | location = New York | isbn = 978-0330475501}}
* {{cite book | last = Cecil | first = Robert |author-link = Robert Cecil (British diplomat) | title = The Myth of the Master Race: Alfred Rosenberg and Nazi Ideology | year = 1972 | publisher = Mead Dodd | isbn = 978-0396065777 }}
* {{cite book | last = Erwin | first = Leiser | title = Nazi Cinema | year = 1975 | publisher = MacMillan | isbn = 978-0025702301 | url-access = registration | url = https://archive.org/details/nazicinema0000leis }}
* {{cite book |last = Evans |first = Richard J. | author-link= Richard J. Evans | title = [[The Coming of the Third Reich]] | location = New York | publisher= [[Penguin Press]] | year= 2003 | isbn = 0-14-303469-3 }}
* {{Cite book|title= [[The Third Reich in Power]] |last=Evans|first= Richard J.|author-link=Richard J. Evans|isbn=0-14-303790-0|date= 2005 |publisher=[[Penguin Books]]| location= New York}}
* {{cite book| last = Friedrich |first = Thomas | title = Hitler's Berlin: Abused City | translator-last = Spencer | translator-first = Stewart | year = 2012 | publisher = Yale University Press | location = New Haven, Connecticut | isbn = 978-0-300-16670-5 }}
* {{cite book | last = Koonz | first = Claudia | title = The Nazi Conscience | year = 2005 | publisher = Belknap Press | isbn = 978-0674018426 }}
* {{cite book | last = Longerich | first = Peter | year = 2015 | title = Goebbels: A Biography | publisher = Random House | location = New York | isbn = 978-1400067510 }}
* {{cite book | last= Mitcham | first = Samuel W., Jr. | title = Why Hitler?: The Genesis of the Nazi Reich | publisher = Praeger | location = Westport, Connecticut | year = 1996 | isbn = 0-275-95485-4 }}
* {{cite book | last = Quinn | first = Gabriele | title = Hidden Beneath the Thorns: Growing Up Under Nazi Rule: a Memoir of Ingeborg E. Tismer | year = 2009 | publisher = iUniverse | isbn = 978-1440178696 }}
* {{cite book|author1=Reuth, Ralf Georg|author-link=Ralf Georg Reuth|others= Winston, Krishna (trans.) |year=1993 |orig-year=Originally published in German in 1990|title= Goebbels |url=https://archive.org/details/goebbels0000reut|url-access=registration|location=New York |publisher= Harcourt, Brace |isbn=0-15-136076-6 |ref={{harvid|Reuth|1993}} }}
* Schumann, Frederick L. (1936) [https://archive.org/stream/hitlerandthenazi029875mbp/hitlerandthenazi029875mbp_djvu.txt ''Hitler and the Nazi Dictatorship: A Study in Social Pathology and the Politics of Fascism'']. London: Robert Hale & Co.
* {{cite book | last = Siemens | first = Daniel | title = The Making of a Nazi Hero: The Murder and Myth of Horst Wessel | year = 2013 | publisher = I. B.Tauris | isbn = 978-0857733139 |location=London|others=Burnett, David (trans.)}}
* {{cite book | last = Ullrich | first = Volker | author-link = Volker Ullrich | year = 2017 | title = Hitler: Ascent: 1889-1939 | translator = Jefferson Chase | location = New York | publisher = Vintage | isbn = 978-1-101-87205-5 }}
* {{cite book | last = Welch | first = David | title = Propaganda and the German Cinema, 1933–1945 | year = 2001 | publisher = I. B. Tauris | location= London | isbn = 978-1860645204 }}
 
:'''Internetes források'''
* {{cite web
| last1 = Böttcher
| first1 = Marcus
| last2 = Schneider
| first2 = Theo
| name-list-style = amp
| title = Horst-Wessel-Grab eingeebnet: Nazi-Kultort: Ende eines Schand-Mals
| language = de
| url = http://www.berliner-kurier.de/kiez-stadt/horst-wessel-grab-eingeebnet-nazi-kultort--ende-eines-schand-mals,7169128,24165338.html
| date = 30 August 2013
| access-date = 7 June 2015
| publisher = Berliner Kurier
| ref = {{sfnRef|Kurier 2013}}
}}
* {{cite web
| last = Mann
| first = Erika
| title = School for Barbarians
| year = 1938
| url =https://web.stanford.edu/dept/DLCL/files/pdf/school_for_barbarians.pdf
| access-date = 27 May 2015
| publisher = Stanford University (originally Modern Age Books)
| ref = {{sfnRef|Mann 1938}}
}}
* {{cite web
| last = Walden
| first = Geoff
| title = Horst Wessel's Grave
| url = http://www.thirdreichruins.com/berlin2.htm
| access-date = 27 May 2015
| publisher = Third Reich in Ruins
| ref = {{sfnRef|Walden 2015}}
}}
* {{cite web
| title = Horst Wessel (1907–1930)
| url = https://www.jewishvirtuallibrary.org/jsource/biography/Wessel.html
| access-date = 27 May 2015
| website = Jewish Virtual Library
| ref = {{sfnRef|Jewish Virtual Library 2015}}
}}
* {{cite web
| title = Horst-Wessel-Platz
| language = de
| url = http://www.luise-berlin.de/strassen/bez01h/h873.htm
| access-date = 27 May 2015
| website = Luisenstadt
| ref = {{sfnRef|Luisenstadt 2015}}
}}
* {{cite web
|title = Keine Ruhe Für Nazis! In Berlin
|language = de
|url = https://linksunten.indymedia.org/de/node/49963
|access-date = 5 June 2015
|website = Linksunten Indymedia
|ref = {{sfnRef|Linksunten Indymedia 2015}}
|url-status = dead
|archive-url = https://web.archive.org/web/20150605200442/https://linksunten.indymedia.org/de/node/49963
|archive-date = 5 June 2015
}}
* {{cite web
| title = The Launching of the Training Ship Horst Wessel
| url = http://research.calvin.edu/german-propaganda-archive/hess3.htm
| access-date = 27 May 2015
| website = German Propaganda Archive
| ref = {{sfnRef|German Propaganda Archive 2015}}
}}
* {{cite web
| title = Wessel, Horst
| url = http://ww2gravestone.com/people/wessel-horst/
| access-date = 27 May 2015
| website = World War II Graves
| ref = {{sfnRef|World War II Graves 2015}}
}}
 
== IrodalomKülső linkek ==
{{Commons category|Horst Wessel}}
* [[Sabine Behrenbeck]]: ''Der Kult um die toten Helden. Nationalsozialistische Mythen, Riten und Symbole 1923 bis 1945.'' SH-Verlag, Vierow 1996, ISBN 3-89498-006-0. (durchges. Neuauflage. ebd., Köln 2011, ISBN 978-3-89498-257-7).
* [https://archive.org/details/horst-wessel-lied-2 Horst Wessel-Lied]
* [[Manfred Gailus]]: ''Vom Feldgeistlichen des Ersten Weltkriegs zum politischen Prediger des Bürgerkriegs. Kontinuitäten in der Berliner Pfarrerfamilie Wessel.'' In: ''[[Zeitschrift für Geschichtswissenschaft (1953)|Zeitschrift für Geschichtswissenschaft]].'' 50, 2002, S. 773–803.
* [https://www.youtube.com/watch?v=pibNifYxJXk "Kälbermarsch"] (Bertold Brecht paródiája)
* Manfred Gailus, [[Daniel Siemens]] (Hrsg.): ''„Hass und Begeisterung bilden Spalier“. Horst Wessels politische Autobiographie''. bebra Verlag, Berlin 2011, ISBN 978-3-89809-092-6.
* [[Heinz Knobloch]]: ''Der arme Epstein: Wie der Tod zu Horst Wessel kam.'' Aufbau-Taschenbuch-Verlag, Berlin 1996, ISBN 3-7466-8021-2.
* [[Imre Lazar]]: ''Der Fall Horst Wessel''. Belser, Stuttgart 1980, ISBN 3-7630-1194-3.
* [[Thomas Oertel]]: ''Horst Wessel – Untersuchung einer Legende''. Böhlau, Köln 1988, ISBN 3-412-06487-4.
* [[Daniel Siemens]]: ''Horst Wessel. Tod und Verklärung eines Nationalsozialisten''. Siedler, München 2009, ISBN 978-3-88680-926-4.<ref>Vgl. [http://hsozkult.geschichte.hu-berlin.de/rezensionen/2010-2-096 Rezension von Jörn Retterath] in [[H-Soz-u-Kult]], 5. Mai 2010.</ref>
* Maica Vierkant: ''Märtyrer und Mythen. Horst Wessel und Rudolf Heß: Nationalsozialistische Symbolfiguren und neonazistische Mobilisierung.'' Tectum, Marburg 2008, ISBN 978-3-8288-9616-1.
 
== LinkekLásd még ==
* [[Wilhelm Gustloff (politikus)|Wilhelm Gustloff]]
{{Commonscat}}
* [http://www.zukunft-braucht-erinnerung.de/horst-wessel/ Horst Wessel] auf Shoa.de.
* Daniel Siemens: [http://www.sueddeutsche.de/kultur/ns-mythos-horst-wessel-der-saenger-des-herrenvolkes-1.908564 ''NS-Mythos Horst Wessel. Der Sänger des Herrenvolkes'']. In: ''Süddeutsche Zeitung.'' 8. Oktober 2007.
* [http://www.cicero.de/das-kurze-leben-eines-überzeugungstäters/40030 ''Das kurze Leben eines Überzeugungstäters. Interview mit Daniel Siemens'']. In: ''Cicero.de'', 18. August 2009.
* [http://books.google.com/books?id=3UoEAAAAMBAJ&lpg=PA9&hl=de&pg=PA6#v=onepage&q=&f=false ''Speaking of Pictures. These Officially Glorify Nazi Hero'']. In: ''[[Life (Magazin)|Life]]'', Jg. 4, Nr. 13, 28. März 1938, S. 6–8 (englisch).
* [http://www.focus.de/wissen/bildung/Geschichte/nationalsozialismus/tid-16846/horst-wessel-vom-pastorensohn-zum-sa-schlaeger_aid_470438.html ''Vom Pastorensohn zum SA-Schläger'']. In: ''Focus Online.'' 14. Januar 2010.
* [https://www.welt.de/kultur/article5834833/Goebbels-profitierte-von-Wessels-Tod-doppelt.html ''Nazi-Märtyrer – Goebbels profitierte von Wessels Tod doppelt'']. In: ''[[Die Welt]] online.'' {{FormatDate|2010-01-14}}.
* ''Politika''. Eine politische Autobiographie von Horst Wessel. Von der polnischen [[Jagiellonische Bibliothek|Jagiellonen Bibliothek]] digitalisiert und ins Internet gestellt. Die [http://jbc.bj.uj.edu.pl/dlibra/docmetadata?id=262&from=pubstats „Politika“] des Horst Wessel (1907–1939). Das ganze in der Welt vom 16. März vorgestellt: [https://www.welt.de/kultur/history/article13880049/Die-Bekenntnisse-eines-christlichen-Nazis.html ''Horst Wessel: Bekenntnisse einen „christlichen Nazis“''.]
* [http://www.zeit.de/2011/37/Interview-Gailus/komplettansicht ''Horst Wessel – Und sonntags in die Kirche'']. In: [[Die Zeit]] online, 11. September 2011.
* [https://www.youtube.com/watch?v=_ShlPsat6dk Ernst-Michael Brandt: „Verklärt, verhaßt, vergessen“ – Horst Wessel – Demontage eines Mythos. MDR 1997]
* [https://www.welt.de/geschichte/article204999984/Aufstieg-der-NSDAP-So-wurde-Horst-Wessel-zum-braunen-Maertyrer.html So wurde Horst Wessel zum braunen Märtyrer]
*Daniel Siemens: ''[https://www.lexikon-der-politischen-strafprozesse.de/glossar/hoehler-albrecht-u-a/ Höhler, Albrecht et al.]'', in: [[Kurt Groenewold]], Alexander Ignor, Arnd Koch (Hrsg.): ''Lexikon der Politischen Strafprozesse'', Online, Stand Mai 2016
 
{{Nácizmus}}
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Horst_Wessel”