„Horst Wessel” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Bővítés - angol és német nyelvű szócikkek alapján Címke: HTML-sortörés |
További bővítések |
||
9. sor:
|halál dátuma= [[1930]]. [[február 23.]] {{életkor-holt|1907|10|9|1930|2|23}}
|nemzetiség= [[németek|német]]
|házastárs=Erna
|szakma= egyetemista,<br />taxisofőr<br />fizikai munkás<br />[[Sturmabteilung|SA-tiszt]] ''(Sturmführer)''
}}
'''Horst Ludwig Georg Erich Wessel'''<ref>Daniel Siemens: [https://books.google.de/books?id=KX4_zFFyJigC&pg=PT11&dq=horst+ludwig+georg+erich+wessel&hl=de&sa=X&ved=0ahUKEwixmcXR2t3lAhXNLFAKHSCsDrQQ6AEIKDAA#v=onepage&q=horst%20ludwig%20georg%20erich%20wessel&f=false Horst Wessel: ''Tod und Verklärung eines Nationalsozialisten''], Siedler Verlag, 2010, 11. o.</ref> ([[1907]]. [[október 9.]] – [[1930]]. [[február 23.]])<ref>[http://www.content.landesarchiv-berlin.de/labsa/pdf/P_Rep_523_1116.pdf Landesarchiv Berlin: Digitalisiertes Namensverzeichnis des Sterberegister des Standesamtes Berlin VIII für das Jahr 1930, 141. o.: Sterberegisternummer 1930/414].</ref> egy német [[nemzetiszocializmus|nemzetiszocialista]] aktivista és a párt félkatonai szervezetének, a ''[[Sturmabteilung]]''nak a tagja volt.
A jómódú családból származó Wessel miután több jobboldali félkatonai szervezetnek is tagja volt, 1926 decemberében az NSDAP-be lépett be és hamar a berlini SA egyik ismert tagja lett. Előbb a ''Sturm 2'' rohamosztag-egység tagja volt, majd 1929 május 1-től a ''Trupp 34''-nek, a Berlinen belül is kommunista fellegvárnak számító Friedrichshain kerület kicsiny egységének élére nevezték ki. Ezután a jogi egyetemet is otthagyta, hogy minden erejével a SA-ban folytatott tevékenységére koncentrálhasson. A kerületben egy szobát bérelt magának és fizikai munkát vállalt, hogy embereiéhez hasonló körülmények között éljen. Irányításával az új egysége gyors növekedésnek indult és hamarosan ''Sturm 5'' néven teljesértékű SA-alakulattá lett, ami hírhedté vált a rivális félkatonai szervezetek és a rendőrség számára egyaránt. Kiváló szónoki tehetségének és egysége agresszív akcióinak köszönhetően számos új tagot tudott toborozni. A kezdetben még csak mintegy 30 fős csoportot néhány hónap alatt 250 fősre bővítette, az új belépők egy jelentős részét a kommunista párt félkatonai szervezetéből, a Vörös Frontharcos Szövetség soraiból tudta átcsábítani. Sikereihez nagyban hozzájárult, hogy az SA tiltásával szemben a kommunistákéhoz hasonló szervezeti felépítést honosított meg a területén és az övükéhez hasonló fúvós zenekart állított fel az őt pártfogásába vevő berlini Gauleiter, [[Joseph Goebbels]] külön engedélyével.
1930. január 14-én este kommunisták egy csoportja kereste fel lakásán és egyikük, egy sokszorosan büntetett előéletű párttag pisztolyával arcon lőtte. Wessel negyven napnyi szenvedés után 1930. február 23-án hunyt el a friedrichshaini kórházban a sebesülés okozta vérmérgezés következtében.
== Élete ==
=== Származása ===
[[Fájl: Wessel_1907.png|bélyegkép|jobbra|
[[Fájl:Horst Wessel als Berliner Normanne.jpg|bélyegkép|jobbra|
Horst Wessel [[Bielefeld]]ben született Ludwig Wessel (1879–1922) evangélikus lelkész és Margarete Luise Berta Richter (
=== Iskolái és első jobboldali szervezetei ===
[[Fájl:Cartes_de_membre_des_Bismarckjugend_et_du_Wikingbund_de_Horst_Wessel.jpeg|bélyegkép|jobb|150px|A ''Bismarckjugend'' és ''Wikingbund'' tagsági könyvei]]
Wessel Berlinben négy különböző középiskolába járt: 1914 és 1922 között a ''Köllnisches Gymnasium'' tanulója volt a 10. osztályig, majd rövid ideig volt a ''Königstädtisches Gymnasium'' és az evangélikus ''Gymnasium zum Grauen Kloster'' tanulója. Középiskolai tanulmányainak utolsó két és fél évét a szintén berlini ''Luisenstädtisches Gymnasium''ban töltötte és 1926-ban itt érettségizett le.<ref>Daniel Siemens: ''Horst Wessel. Tod und Verklärung eines Nationalsozialisten.'' Siedler, München 2009, 46., 51. o.</ref>
1922 és 1925 között a ''Bismarckjugend''nek, a jobboldali konzervatív [[Német Nemzeti Néppárt]] ''(DNVP)'' ifjúsági szervezetének tagja volt.<ref>Siemens 47, 50. o.</ref> Ez számított ekkor a legbefolyásosabb jobboldali pártnak.<ref>Friedrich 2012 121-122. o.</ref> Wessel már a ''Bismarckjugend''ben egy olyan közösséghez tartozott, mely ''Rollkommando Friedrichshain'' névvel kommunista és szociáldemokrata fiatalokra „vadászott”.<ref>Siemens, 52, 55. o.</ref> Wessel hamarosan látogatni kezdte a kisemberek kocsmáit és közösségi szállásokon aludt,{{sfn|Mitcham|1996|p=140}} megalapította a saját ifjúsági csoportját ''Knappschaft'' néven, melynek a célja ''„fiaink igazi német férfivá nevelése”'' volt.{{sfn|Siemens|2013|pp=34–35}}
1924 tavaszán a ''Schwarze Reichswehr'' többhetes kiképzőtanfolyamán vett részt és ezt követően két félkatonai szervezetnek lett a tagja: az ismert ''Freikorps''-vezető [[Hermann Ehrhardt]] alapította ''Bund Wiking''nek (gyakran: ''Wikingbund''), majd az ''Olympia Sportverein''nek (teljes nevén: ''Deutscher Verein für Leibesübungen Olympia'').<ref>Siemens, 52, 55. o.</ref><ref group="m">Az angol nyelvű szócikk szerint már 1923 végén belépett a ''Wikingbund''ba. Ellenőrizendő részlet.</ref> A ''Wikingbund'' megfogalmazott célja volt ''„Németország felélesztése nemzeti és etnikai alapon, tagjainak spirituális oktatása révén”''.{{sfn|Friedrich|2012|pp=61, 69}}{{sfn|Siemens|2013|pp=35–39}} Wessel visszaemlékezésében erről a szervezetről azt jegyezte fel, hogy annak ''„végső célja (…) egy nemzeti diktatúra létrehozása”'' volt.{{sfn|Friedrich|2012|pp=121–22}} Hamarosan az egyik helyi vezetője lett a szervezetnek és az SPD ([[Német Szociáldemokrata Párt]]) és a KPD ([[Németország Kommunista Pártja]]) rivális szervezeteivel folytatott utcai harcokban vett részt.{{sfn|Siemens|2013|pp=34–35}} Az ''Olympia Sportverein'' egy erős félkatonai szervezet volt, mely a betiltott Reinhard-ezred utódaként jött létre.{{sfn|Siemens|2013|p=38}}
A jó tanulónak számító Wessel 1926-ban felvételt nyert a Frigyes Vilmos Egyetem (a mai [[Humboldt Egyetem]]) jogi karára és négy szemeszteren át jogot hallgatott. 1928-ban tagja lett a ''[[Corps Normannia Berlin|Normannia Berlin]]'' és az ''[[Corps Alemannia Wien zu Linz|Alemannia Wien]]'' diákszervezeteknek.<ref>Kösener Corpslisten 1930, '''7''', 461a; '''131''', 187</ref> 1929 tavaszán azonban felhagyott egyetemi tanulmányaival, ehelyett taxisofőrként és a metróépítésen fizikai munkásként dolgozott (lapátolt).
=== Az NSDAP és az SA tagjaként ===
==== A ''Sturm 2'' kötelékében ====
[[Fájl: Wessel-Parteibuch.jpg|bélyegkép|jobb|150px|Wessel NSDAP-tagsági könyve]]
A ''Wikingbund'' és az ''Olympia Sportverein'' be lett tiltva Poroszországban 1926 májusában, miután kiderült, hogy [[puccs]]ot terveznek a kormányzat ellen. A tiltást az év októberében visszavonták a szervezetekre, de a tagságuk nagy része a nyár folyamán más jobboldali félkatonai szervezetekhez, a ''Stahlhelm''hez vagy az SA-hoz csatlakozott. Felismerve, hogy a ''Wikingbund'' nem fogja tudni elérni a kitűzött célját és abba az irányba mozdult el, hogy elismerje a parlamentáris politikai rendszert, 1926. november 23-án, 19 évesen Wessel is kilépett a szervezetből.{{sfn|Friedrich|2012|pp=121–22}}{{sfn|Siemens|2013|p=39}} Két héttel később, december 7-én csatlakozott Adolf Hitler [[Nemzetiszocialista Német Munkáspárt]]jához (NSDAP; „náci párt”) és annak félkatonai szervezetéhez, a ''[[Sturmabteilung]]''hoz (röviden: SA).{{sfn|Siemens|2013|p=41}} Később úgy emlékezett vissza, hogy eddigre már a ''Wikingbund''-beli társainak kétharmada csatlakozott az SA-hoz és az NSDAP-hez.{{sfn|Friedrich|2012|pp=121–22}} AZ NSDAP-ben a tagsági száma 48434 volt. Első alakulata a ''Sturm 2'' volt, mely a Prenzlauer Berg kerület egysége volt.
Wessel számára az NSDAP-t [[Joseph Goebbels]] személye tette vonzóvá, aki a párt újonnan kinevezett berlini ''Gauleiter''e (regionális vezetője) volt. Róla így írt naplójában:
:''„Egyedül Dr. Göbbelsnek (sic!) köszönhető, hogy a mozgalom ilyen gyorsan ismert lett a berlini nyilvánosság számára. Egyedülálló, amit ez a férfi szónoklás és szervezői tehetség terén felmutatott. Nem volt olyan, amit ne tudott volna elintézni. A párttagok nagy odaadással viseltek iránta. Az SA darabokra vágatta volna magát érte. Goebbels – olyan volt, mint maga Hitler. Goebbels – a 'mi Goebbelsünk' volt, aki miatt némelyik Gau irigyelt is minket.”''{{sfn|Reuth|1993|p=82}}<ref>Sven Felix Kellerhof: [https://www.welt.de/kultur/history/article13880049/Die-Bekenntnisse-eines-christlichen-Nazis.html ''Die Bekenntnisse eines „christlichen Nazis”''], Welt.de 2012 03 .16.</ref>
Wessel két naplót írt, egyikben a politikai életének történéseit jegyezte fel, a másikban ezeken kívüli dolgokat.{{sfn|Siemens|2013|pp=19–21}} Wessel így jellemezte a korábbi szervezeteket, melyeknek tagja volt, és így írta le az NSDAP-be való belépésének okait:
<blockquote>''„A Bismarckjugend, öröm volt és élvezet, a Wikingbund kaland volt, a puccs atmoszférája, katonásdit játszva, jóllehet nem minden veszély nélküli háttérrel. De az NSDAP maga volt a politikai tudatra ébredés. … A mozgalom centrifugális ereje óriási volt. … Az egyik gyűlés a másikat érte. … Az utcai demonstrációk, toborzási hirdetések az újságokban, vidéki propaganda utak az aktivitás atmoszféráját és nagy politikai feszültséget keltettek, ami csak segíthetett a mozgalomnak.”''{{sfn|Friedrich|2012|pp=121–22}}</blockquote>
Ezt az atmoszférát Goebbels keltette, ami a jobboldali érzelmű fiatalságot rá tudta venni arra, hogy elhagyják azokat a szervezeteket, melyek nem elégítették ki az elvárásaikat és helyettük az NSDAP kínálta, jól kivehető aktivitás izgalmát választották.{{sfn|Friedrich|2012|pp=121–22}} A párt megítéléséről és saját belépésének okairól Wessel a következőket jegyezte fel:
:''„A jobboldali pártok nemzeti bolsevikoknak vagy nemzeti marxistáknak neveztek minket a szocialista jelzőnk miatt. Igazuk volt, mivel a nemzetiszocialisták általában nagyobb szimpátiával viseltek a Vörös Frontharcos Szövetség iránt, mint a Stahlhelm iránt. (…) A vörös táborban épp olyan sok – talán még több fanatikus idealista állt készen a mártíromságra, mint a túloldalon. Ehhez járult még a teljes munkásosztály zaklatásának és hihetetlen csalódásának a sokkoló felismerése. Így lettem én szocialista.”''<ref>Jones 24-25. o.</ref>
Wessel egyik naplójában sem tesz említést az utcai harcokban való személyes részvételéről, folyamatosan többes szám első személyben fogalmaz. Egyes feltételezések szerint ennek az lehetett az oka, hogy az egyik karja deformálódott, miután iskolás korában elszenvedett lovasbalesetben több helyen is eltört és ezért állandó felmentést is kapott a testnevelésoktatás alól. Ennek ellenére bokszolt és a ''Wikingbund''ban töltött ideje alatt harcművészetekkel ismerkedett. Egy újságcikkben megemlítette, hogy elsajátította a [[dzsúdzsucu]]t (jiu-jitsu), egy főként defenzív harcművészetet, amire szüksége lehet a kisebb fizikai erejének kompenzálására.{{sfn|Siemens|2013|pp=54–56}} A társai számára ő dzsúdzsucu edzéseket ő maga tartotta, miután elvégzett egy kurzust a harcművészet német bajnokánál, Erich Rahnnál.<ref>Ingeborg Wessel: [https://archive.org/details/Wessel-Ingeborg-Mein-Bruder-Horst-Ein-Vermaechtnis/mode/2up ''Mein Bruder Horst''] 1933, 18. o. (naplórészlet)</ref> A fizikai adottságai megakadályozhatták abban, hogy az utcai harcokban az ideológiájának megfelelően teljes mellbedobással részt vegyen és talán ezért inkább a retorikai képességeit fejlesztette.{{sfn|Siemens|2013|pp=54–56}}
Horst 1926-ban kiköltözött a Judenstraßén lévő otthonukból, mivel szakítani akart a nagypolgári életmóddal és ehelyett inkább Berlin proletár rétegei közé akart vegyülni.<ref>Jones 24. o.</ref><ref group="m">Az a források alapján nem derül ki, hogy ekkor munkásszálókra járt-e aludni, vagy volt külön albérlete már ekkor is. A bejelentett hivatalos lakcíme mindenesetre mindvégig a Judenstraßén volt.</ref> Néhány évig Wessel kettős életet élt. Egyszerre volt egy középosztálybeli joghallgató és a főként munkásosztálybeliekből álló NSDAP tagja, de e két út bizonyos értelemben ideológiailag összefonódott. Az egyetemen csatlakozott egy kardvívó egyesülethez, mely a „fizikai és morális erőnlét megacélozását” szolgálta a személyes küzdelem által, míg egy „jó kis utcai harcban” mindig érdekelt SA-ban elmerült a kor szélsőjobboldali félkatonai kultúráira jellemző antiszemita környezetben.
A jogtudományi tanulmányaira azon meggyőződésén keresztül tekintett, hogy a jog alkalmazása legfőképp az erő eszköze. Saját meggyőződésére, amit már ekkor jellemzett a zsidóellenesség, nagy hatással volt Pjotr Nikolajevics Krasznov kozák tábornok ''„A kétfejű sastól a vörös zászlóig”'' című műve, amit 1922-ben adtak ki Németországban. Az antiszemita Krasznov tényként fogadta el a ''[[Cion bölcseinek jegyzőkönyvei]]'' című művet (koholmányt), amit azzal a céllal hoztak létre, hogy feltárják a „nemzetközi zsidóság” világuralomra szőtt terveit. Wessel húga szerint Krasznov könyve hatalmas hatással volt a bátyjára.{{sfn|Siemens|2013|pp=42–44}}
1927 augusztusában Wessel egy ötven fős SA-csoport tagjaként utazott a nürnbergi pártnapokra, amit így írt le: ''„Zászlók, lelkesedés, Hitler, egész Nürnberg a barna hadsereg táborává lett. Hatalmas benyomást keltett.”''{{sfn|Ullrich|2017|p=209}} A Berlinből érkezett SA-egységek összesen 400 főt tettek ki és Goebbels vezette őket. Ekkoriban az SA be volt tiltva Berlinben, így amikor visszatértek a fővárosba letartóztatták őket.{{sfn|Reuth|1993|p=93}}
Wessel, aki nagyban különbözött az SA közép és felső szintű – gyakran iszákos és korrupt<ref>Jones 25. o.</ref> – vezetőitől hamarosan felkeltette Goebbels figyelmét és 1928 januárjában – mikor a berlini hatóságok az utcai politikai erőszak mérséklése érdekében (ismét?) betiltották az SA-t – a Gauleiter hat hónapra Bécsbe küldte az ottani Nemzetiszocialista Ifjúsági Csoport valamint az osztrák Nemzetiszocialista Párt szervezeti felépítésének és taktikai eljárásainak tanulmányozására.{{sfn|Jewish Virtual Library 2015}}{{sfn|Reuth|1993|p=101}} Bécsből 1928 júliusában tért vissza Berlinbe ahol fiatalok toborzásába kezdett és segített végrehajtani a berlini NSDAP átszervezésének keresztülvitelét egy cella(sejt)-felépítésűvé, hasonlóan a KPD-nél alkalmazott szerveződéshez. Wessel annak ellenére tett így, hogy az SA szabályzata tiltotta az NSDAP-nek való munkavégzést.{{sfn|Reuth|1993|p=101}}
==== A ''Sturm 5'' vezetőjeként ====
[[Fájl: Bundesarchiv_Bild_183-1988-0727-507,_Berlin,_Horst_Wessel_mit_34._SA-Sturm.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Wessel (középen állva, lapos sapkával) a 34. SA-Sturm társaságában (Berlin, 1929)]]
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 147-0503, Nürnberg, Horst Wessel mit SA-Sturm.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|Wessel az SA-csapata élén (Nürnberg, 1929)]]
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 119-0025B, Horst Wessel.jpg|bélyegkép|jobb|250px|<center> Wessel 1929-ben</center>]]
1929 május 1-én a lakóhelyéül szolgáló{{sfn|Siemens|2013|p=73}} Friedrichshain kerület ''SA-Trupp 34'' jelű kicsiny egységének élére nevezték ki, ami az erős toborzásának következtében hamar jelentős tagságra tett szert, és ezután az alakulat az ''SA-Sturm 5'' nevet kapta,{{sfn|Siemens|2013|p=xiii}}<ref>[https://www.sueddeutsche.de/politik/der-phaenotypische-nazi-horst-wessel-schalmeien-und-der-kampf-um-kiez-kneipen-1.25694-2 ''Der phänotypische Nazi: Horst Wessel / Schalmeien und der Kampf um Kiez-Kneipen''] Süddeutsche Zeitung 2010. május 17.</ref> ő pedig ''Sturmführer'' (rohamvezető) lett.{{sfn|Burleigh|2000|pp=116–120}} 1929 októberében Wessel otthagyta az egyetemet, hogy teljes mértékben a mozgalomnak szentelhesse magát.{{sfn|Quinn|2009|p=89}}<ref group="m">Reuth-nál (1993, 101. o.) az szerepel, hogy 1929-ben Wessel lett az Alexanderplatz „rohamszekció” cellavezetője (több háztömbből álló sejt irányítója – ''Zellenleiter''). Ez esetleg egyet jelenthetett a ''SA-Trupp 34'' élére való kinevezéssel. Pontosítandó részlet.</ref> Az alakulat kezdeti 30 fős létszámát 250 főre duzzasztotta.<ref>Jones 25. o.</ref> Volt olyan hónap, hogy 70 fő csatlakozott hozzá, több mint a felük a Vörös Frontharcos Szövetségtől állt át Wessel hívására. A ''Sturm 5'' egyik tagja így írta le, miként küzdöttek a kommunisták ellen:
<blockquote>''„Horst magáévá tette Adolf Hitler elveit: a terrort csak ellenterrorral lehet elpusztítani … A KPD találkozóhelyeit gyakran csak egy maréknyi lojális támogató látogatta, és az álláspontunk teljesen világossá lett téve a hely tulajdonosa és a jelenlévők számára. Berlin keleti felén Horst Wessel utat tört, melyen a barna áradat szűnni nem akaróan bezúdult és centiméterről centiméterre meghódította a területet.”''{{sfn|Friedrich|2012|p=166}}</blockquote>
A ''Sturm 5'' kimondottan „brutális verőcsapatnak” számított,<ref>Siemens 94. o.</ref> azonban – kezdetben még csak 30 taggal rendelkezve – a kerület utcáinak többségébe nem merészkedett be.<ref>Siemens 91. o.</ref> Wessel többször feltűnést keltett azzal, hogy SA-egyenruhában – civilruhás SA-tagok kíséretében – járta be a fő utcákat kerékpárral. Az egységének provokatív felvonulásai rendőri kíséretet kaptak.<ref>Siemens 88. o.</ref> Támogatójától, [[Joseph Goebbels]]től kivételes engedélyt kapott, hogy egy fúvószenekart ''(Schalmeienkapelle)'' állítson fel, habár ez addig tisztán kommunista tradíciónak számított. A zenekarának feltűnése először némi zavart keltett, mivel sokan kommunistáknak hitték őket és sokan voltak a zenészeik között olyanok, akik nem sokkal előtte még a KPD-nek zenéltek.<ref>Heinz Knobloch: ''Der arme Epstein'', ill. [http://www.sueddeutsche.de/politik/der-phaenotypische-nazi-horst-wessel-schalmeien-und-der-kampf-um-kiez-kneipen-1.25694 ''Der phänotypische Nazi: Horst Wessel Schalmeien und der Kampf um Kiez-Kneipen''] von Johannes Willms [[Süddeutsche Zeitung]] 17. Mai 2010</ref>
Wessel több dalt is írt az SA számára. Egyik költeménye, a március folyamán papírra vetett ''„Die Fahne hoch, die Reihen dicht!“'' (később módosítva: ''fest geschlossen'') 1929 őszén jelent meg a ''Der Angriff'' című nemzetiszocialista lapban, és később ''[[Horst-Wessel-Lied]]" néven vált ismertté.{{sfn|Siemens|2013|p=3}} Wessel a valószínűleg népzenei eredetű, 1915-ből származó tengerészdal, a ''Königsberg-Lied'' dallamára írta, amit a ''Freikorps'' és a ''Wikingbund'' soraiban is énekeltek és minden bizonnyal innen ismerte.
Wessel dalairól egyesek úgy tartják, hogy szándékosan a kommunista félkatonai szervezet, a Vörös Frontharcos Szövetség dalaihoz hasonlóra írta őket és a „Die Fahne hoch” indulónak is a zenéjét egy kommunista énekkönyvből{{sfn|Mitcham|1996|p=140}} vette volna át, hogy ezzel is kiprovokálja a csapata elleni támadást és fenntartsa az emberei morálját.{{sfn|Burleigh|2000|pp=116–120}}<ref group="m"> Ez az angol Horst Wessel szócikkben (2021 július) is szereplő állítás minden bizonnyal nem felel meg a valóságnak a dallam eredetét illetően, bár a szöveg nyelvezete és felépítése mutat hasonlóságokat a baloldali indulókkal.</ref>
Goebbels felismerte Wesselben a hatásos szónokot,{{sfn|Mitcham|1996|p=140}} aki 1929 első 11 hónapjában az NSDAP nem kevesebb mint 56 különböző rendezvényén tartott beszédet.{{sfn|Friedrich|2012|p=162}}
1929–30-ra az NSDAP és a többi szélsőjobboldali csoportosulás utcai harcai a Kommunista Párt és egyéb baloldali pártok ellen valóságos polgárháborúvá vált, amit a porosz rendőrségnek már nem volt ereje kontrollálni.{{sfn|Siemens|2013|pp=73–74}} Wessel naplójában említést tesz egy [[Cottbus]]ban megtartott rendezvényről, melynek során hat rendőrt is „kórházérettre” ''(krankenhausreif)'' vertek.<ref>''Horst Wessel – Verklärt, verhasst, vergessen'' dokumentumfilm 13:50-től.</ref> A fizikai erőszakot szorgalmazta Goebbels is, aki Hitlertől azt a nehéz feladatot kapta, hogy szervezze újjá az NSDAP jelenlétét a „vörös Berlinben”, a szociáldemokraták és kommunisták felé húzó városban, mely a párt müncheni székhelyének szoros ellenőrzése alá kellett kerüljön, nem pedig a párt északi szárnyát kontrolláló, szocialista elhajlást mutató Strasser-testvéreké alá. Goebbels erőszakos megközelítését Wessel is támogatta, hivatalos megerősítésének tekintve mindannak, amit a ''Bismarckjugend'' és a ''Wikingbund'' tagjaként megtapasztalt.{{sfn|Siemens|2013|p=60}}{{sfn|Reuth|1993|p=75}}
Wessel két naplója közül egyik sem tesz említést az utcai harcokban való személyes részvételéről, folyamatosan többes szám első személyben fogalmaz. Egyes feltételezések szerint ennek az lehetett az oka, hogy az egyik karja deformálódott, miután egy iskolás korában elszenvedett lovasbalesetben több helyen is eltört és ezért állandó felmentést is kapott a testnevelésoktatás alól. Ennek ellenére bokszolt és a ''Wikingbund''ban töltött ideje alatt harcművészetekkel ismerkedett. Egy újságcikkben megemlítette, hogy elsajátította a [[dzsúdzsucu]]t (jiu-jitsu), egy főként defenzív harcművészetet, amire szüksége lehet a kisebb fizikai erejének kompenzálására. A fizikai adottságai megakadályozhatták abban, hogy az utcai harcokban az ideológiájának megfelelően teljes mellbedobással részt vegyen és talán ezért inkább a retorikai képességeit fejlesztette.{{sfn|Siemens|2013|pp=54–56}}
Wessel jól ismert alakká vált a kommunisták körében miután – Goebbels utasítására{{sfn|Reuth|1993|pp=107–108}} – SA-egységével többször behatolt Berlin Fischerkiez nevű, kimondottan szegény körzetébe, ahol a kommunisták alvilági alakokkal vegyültek el. Ezen agitációk nagy része csak kisebb perlekedés-civódás volt, de az egyikre a helyi KPD főhadiszállásának számító kocsma (Hoppe söröző) előtt került sor. A verekedésben öt kommunista sérült meg, négyük súlyosan. A kommunisták lapja azzal vádolta a rendőrséget, hogy emberei szökni hagyták a rohamosztagosokat, miközben a sérült kommunistákat letartóztatták. Ezzel szemben a nemzetiszocialisták lapja azt állította, hogy Wessel beszédet próbált tartani, mikor kétes alakok bukkantak fel és verekedni kezdtek.{{sfn|Reuth|1993|pp=107–108}} Ezután a KPD halálra ítélte Wesselt, amit utcai plakátokon tettek közhírré, feltűntetve rajta a lakcímét.{{sfn|Burleigh|2000|pp=116–120}} A kommunisták napilapja, a ''Rote Fahne'' az ''„Üssétek a fasisztákat, bárhol is találtok rájuk!”'' új szlogent fogalmazta meg a harcosai számára. Az utcákon plakátokat helyeztek el egy rajzzal, amin Wesselt igyekeztek ábrázolni karikatúraszerűan, pisztollyal és gumibottal a kezében, amint két földön fekvő alak mellett lép el. A rajzhoz a következő szöveget fűzték: ''„Meddig tart még? Vörös munkások, jegyezzétek meg ezt az arcot! Horst Wessel, rohamvezető – munkásgyilkos”''. Ez alatt a címét is megadták: ''„Kleine Frankfurter Straße Nr. 62”'' – ami téves volt, mert a bérelt lakása a Große Frankfurter Straße 62-n volt.<ref>Jones 27. o.</ref>{{sfn|Reuth|1993|pp=107–108}}
=== Erna Jaenichen ===
Wessel 1929 szeptemberében ismerkedett meg barátnőjével az Alexanderplatz közelében.{{sfn|Burleigh|2012|p=138}}{{sfn|Jewish Virtual Library 2015}}{{sfn|Mann 1938}}{{sfn|Mitcham|1996|page=140}} Egyes források szerint erre egy kocsmában került sor, míg más források szerint erre sajátságos körülmények között került sor: még augusztusban a nürnbergi pártnapról visszaérkezve Wessel az Alexanderplatzon lévő Café Mexico előtt elhaladva szemtanúja volt, ahogy egy fiatal nőt bántalmaznak, mire Wessel elkergette a támadót, aki a prostituáltként tevékenykedő lány egyik „kliense” volt. Wessel beleszeretett a megsegített nőbe, a nála két évvel idősebb Matilda Elisabeth „Erna” Jaenichenbe,<ref group="m">A nő neve gyakran előfordul Erna Jänicke ill. Erna Jäenichen alakban is. A szócikkben az igényesebb források által használt leggyakoribb alak szerepel.</ref> aki a [[Halle an der Saale|Halle]] melletti Wörmlitzből származott és eredeti szakmáját tekintve varrónő volt. Berlinbe munkalehetőség reményében érkezett, de annak hiányában közösségi szállások lakójaként hamar lecsúszott és prostituáltnak állt. Wessel magához hívta a Große Frankfurter Straße 62<ref group="m">A mai Karl-Marx-Allee.</ref> harmadik emeletén lévő albérletébe, ahol november 1. után együtt laktak.{{sfn|Reuth|1993|pp=111–113}}
Wessel ezt a szobát egy 29 éves özvegyasszonytól, Elisabeth Salmtól bérelte{{sfn|Siemens|2013|pp=4–7}} 1929 októberétől és egy összegben letett 200 márkát, amivel előre kifizette a bérletet egészen a jövő év nyaráig. Salm ezt követően a Rajna-vidékre távozott.<ref>''Horst Wessel – Verklärt, verhasst, vergessen'' dokumentumfilm (19:50-től)</ref> Az özvegy elhunyt férje a Kommunista Frontharcos Szövetség aktív tagja volt, de az asszony később (a gyilkossági per során) apolitikusként jellemezte magát.{{sfn|Jewish Virtual Library 2015}}{{sfn|Burleigh|2012|p=138}}{{sfn|Siemens|2013|pp=4–7}}
[[Fájl: Bundesarchiv_Bild_183-2007-0228-500,_Richard_Fiedler.jpg|bélyegkép|jobb|250px|<center> Richard Fiedler (1935)</center>]]
A fiatalok a Wessel általi keresetből éltek meg, amit Erna alkalmi varrónői munkáiból egészítettek ki. Wessel eljegyezte barátnőjét és azt tervezték, hogy hamarosan összeházasodnak. Wessel anyja és húga rossz szemmel nézték a kapcsolatot, főként miután kiderült számukra a lány múltja, de a pártban sem örültek annak, hogy Wessel politikai aktivitása is csökkent a nővel töltött idő miatt. Goebbels Wessel egyik barátját, Richard Fiedlert küldte el hozzá azzal a finoman tudomására adandó kéréssel, hogy vessen véget a szerencsétlen kapcsolatnak. Fiedler szerint Wessel azzal válaszolt, hogy Erna a „nép igaz proletár leánya” és a korábbi életének becsmérlése pusztán kispolgári előítélet.<ref>Jones 26. o.</ref><ref group="m">Egyes források megemlítik, hogy Wessel pénzt kereshetett Jaenichen futtatójaként. (Jewish Virtual Library 2015; Mann 1938) – Ezek a források nyilvánvalóan a korabeli kommunista propaganda valótlan állításait vették át.</ref>
Az év végén Wesselt nagy csapás érte. Werner öccse karácsonykor síelni ment a [[Harz-hegység]]be és egy hóviharban nyoma veszett. Horst a fivére holttestének felkutatására indult és mély depresszióba esett. A szintén SA-tag Werner sírjánál Goebbels mondott beszédet.<ref>Jones 27. o.</ref>
=== Horst Wessel halála ===
==== Előzmény ====
Pár hónappal a szoba kibérlését követően Salm visszatért a Rajna-vidékről, ami után vita alakult ki Wessel és közte. Egyes források ezt anyagi eredetűnek tudják be, míg mások szerint a két huszonéves nő konfliktusára volt visszavezethető.<ref group="m">Salm szerint, aki maga is csak bérlője volt a lakásnak,(Jones 27. o.) egy ki nem fizetett részlet miatt lett nézeteltérés és a nő azt állította, hogy Wessel megfenyegette őt. Elmondása szerint tartott attól, ha Jaenichenről – akiről azt feltételezte, hogy aktív prostituált – kiderül, hogy ott lakik,(Evans 2003, 266. o.) akkor elveszítheti a ki nem fizetett összegeket. Ezért el szerette volna érni, hogy a lány hagyja el a lakást, ő azonban erre nem volt hajlandó. (Az elmaradásokról szóló verziót gyengíti, hogy Wessel egészen nyárig kifizette már a bérleti díjat, így sokkal többet kifizetett már, mint amennyibe addig akár két ember bérlete is került volna. Lásd feljebb.) Más forrás Salm asszony attól tartott, ha Wessel továbbra is politikai gyűléseket tart a lakásban vagy ha Erna visszatér a korábbi foglalkozásához, akkor elveszítheti a bérleményét. Ezen felül vita támadt a konyha miatt is, amit közösen használtak. Salm azt is állította, hogy elmaradásuk volt a bérlet megfizetésében. (Jones 27. o.) A Jewish Virtual Library által sorolt három-négy lehetséges ok között sorolja, hogy Salm emelni akarta a bérleti díjat, avagy Erna után is kérte volna. Az 1997-es német dokumentumfilmben '' (Verklärt, verhasst, vergessen)'' megszólaló történész egyszerűen a két nő egymás iránti ellenérzései miatt támadt vita. Bár végül megállapodtak abban, hogy február 1-ig Wessel és Jaenichen kiköltöznek, Salm ezt nem tudta kivárni. (Megfelelő forrás alapján pontosítandó részletek.)</ref>
Salm január 14-én elhunyt férjének a barátaihoz fordult, akik a Vörös Frontharcos Szövetség helyi egységének, a ''2. Bereitschaft'' (kommunista rohamosztag) törzshelyén, a friedrichshaini ''Der Bär'' nevű kocsmában (avagy: Baer kocsmájában) időztek.<ref group="m">A ''Horst Wessel – Verklärt, verhasst, vergessen'' c. dokumentumfilmben itt az az információ szerepel, hogy Salm asszony előbb a rendőrséghez fordult, hogy segítsenek a bérlői eltávolításában, de itt azt közölték vele, hogy ilyen ügyek nem tartoznak a hatáskörükbe. (kb. 21:20-tól) Erről más források nem tesznek említést, a Jewish Virtual Library cikke szerint kifejezetten „a rendőrség felkeresése helyett” fordult a férjének egykori barátaihoz.</ref> A kommunisták rövid szóváltásba kerültek Salm asszonnyal amiatt, hogy a férjét egyházi temetéssel búcsúztatta ahelyett, hogy a KPD-nek engedélyezte volna a Vörös Frontharcos Szövetség tagjai számára szokásos rituálét.{{sfn|Siemens|2013|p=7}} A kocsmában Salm előadta Erwin Rückertnek, a ''2. Bereitschaft'' 26 éves vezetőjének a problémáját, aki azt is megtudta, hogy Wessel egyedül van a barátnőjével a lakásban. A kommunisták állítólag abban egyeztek meg, hogy „proletár verésben” ''(proletarische Abreibung)'' részesítik és erővel kényszerítik a nő lakásának elhagyására.{{sfn|Siemens|2013|p=7}} Erről Max Jambrowski biztosította is Elisabeth Salmot.<ref>Jones 27. o.</ref> Rückert azonnal erősítésért küldött a szomszédos ''3. Bereitschaft'' törzshelyéül szolgáló kocsmába, ahol a helyettese, a lőfegyverrel is rendelkező 32 éves Albrecht Höhler tartózkodott.{{sfn|Siemens|2013|p=79}}{{sfn|Evans|2003|p=267}}<ref>Jones 27. o.</ref>
Az alvilági körökben „Ali” néven ismert Höhler egy tetoválásokkal gazdagon tarkított kisstílű bűnöző, kerítő (köznyelven „strici”) volt, tanult szakmáját tekintve asztalos, aki nem sokkal előtte szabadult a börtönből és munkanélküli volt.{{sfn|Mitcham|1996|p=141}} Höhler hosszú bűnlajstrommal bírt, szám szerint tizenhatszor (16) ítélték már el kerítésért, hamis tanúzásért és különböző erőszakos cselekedetekért. 1924 óta a Kommunista Párt aktív tagja volt és tagja volt a Vörös Frontharcos Szövetségnek is,{{sfn|Evans|2003|p=267}}{{sfn|Siemens|2013|p=14}} nevezetesen pénztárosa és helyettes vezetője volt a ''3. Bereitschaft'' nevű alakulatnak.<ref>''Horst Wessel – Verklärt, verhasst, vergessen'' dokumentumfilm 26:45-től.</ref><ref group="m">Siemens tanulmányának ''(Der Prozess gegen Albrecht Höhler…)'' leírása szerint Höhler 1924 óta volt tagja a KPD-nek és annak „Sturmabteilung Berlin-Mitte” nevű félkatonai szervezetének. Itt a „Sturmabteilung” a „Bereitschaft” feletti szintet jelentette a RFB-ben. Pontosítandó részlet.</ref> A jó tucatnyi kommunista ezután a szintén már többször elítélt Rückert vezetésével vonult ki a Große Frankfurter Straße 62 alá.<ref>Jones 27. o.</ref>
==== A merénylet ====
Wessel január 14-én este Erna és annak egy barátnője társaságában egy másik SA-Sturm vezetőjét várta látogatóba a bérelt helyiségben. A címre legalább 15 kommunista érkezett, akik többsége végig az utcán várakozott. Sally Epstein és Hans Zieger személyében két őrt állítottak a bejárathoz, majd Rückert, Höhler, Max Jambrowski és Joseph Kandulski a lépcsősoron felment Wessel szobájához és bekopogtattak. Wessel maga nyitott ajtót és ekkor Höhler pisztolyával közvetlen közelről, azonnal leadott rá egy lövést,{{sfn|Siemens|2013|p=3}}{{sfn|Longerich|2015|p=123}}{{sfn|Evans|2003|p=267}} miközben ezt kiáltotta: ''„Ezt tudod miért kapod!”''<ref>Jones 27. o.</ref> A golyó kiütötte Wessel elülső felső fogait és kiszakította a nyelve háromnegyedét, majd mélyen a szájpadlásába fúródva állt meg, túl közel az agyához ahhoz, hogy ki lehessen venni. Jaenichen megpróbált segíteni rajta, míg az orvosi segítség megérkezett.<ref>Jones 27. o.</ref><ref group="m">Jones szerint a kiérkező orvos Dr. Leonardi Conti volt, aki később a német orvosok vezetője lett és a háború után kivégezték a bűntetteiért. Jones szerint az orvosi segítség egy óra múlva érkezett csak meg és megemlíti az állítólagos zsidó orvos által felkínált, de elutasított segítséget. (Jones 27. o.) Siemens ezeket az információkat cáfolja/kétségbe vonja.</ref> A kommunisták átkutatták a szobát, a szekrényből elvittek egy pisztolyt és egy gumibotot, majd elmenekültek a helyszínről és az utcán csatlakoztak a többi kommunistához. Ezután az egész csoport visszatért az éjszakai elfoglaltságához.{{sfn|Siemens|2013|pp=7–9}}
===A merénylet után===
22:15-kor, 15 perccel a támadás után érkezett hívás az egyik női szemtanú részéről az NSDAP Gau-központjába. Az innen kihívott mentőautó 22:30-kor – kb. fél órával a lövés leadása után – érkezett meg a helyszínre és Wesselt a friedrichshaini St. Joseph városi kórházba szállította, ahol egy 22:50-től 00:45-ig tartó műtéttel ekkor még sikerült megmenteni az életét.
Goebbels napi rendszerességgel jelentetett meg drámai beszámolókat a beteg állapotának javulásáról-rosszabbodásáról.<ref>Jones 27. o.</ref> Interjút készített Wessel anyjával, melyben legidősebb gyermekét a tökéletes fiúgyermekként írta le. A ''Der Angriff'' napilapban a gyilkosokat „untermenscheknek” és „gyilkosságra kiéhezett, degenerált kommunista banditáknak” nevezték. Ezzel szemben a haldoklót messianisztikus képben ábrázolták.<ref>Jones 28. o.</ref>{{sfn|Baird|1992|p=82}} Anyja, Ingeborg húga, és barátja, Richard Fiedler virrasztottak a kórházban a súlyos sebesült mellett mindvégig.{{sfn|Siemens|2009|p=214}}
Wessel állapota az orvosi ellátás hatására valamelyest javult, de 40 nappal a merénylet után, február 23-án a kórházban összeszedett vérmérgezés következtében elhunyt.{{sfn|Siemens|2013|p=3}}{{sfn|Longerich|2015|p=123}} <ref group="m">Más forrás megfogalmazása szerint a táplálkozási nehézségek miatti folyamatos súlyvesztés miatt a szervezete már nem tudott elegendő ellenanyagot termelni a vérmérgezés ellen és ez okozta a halálát. Ekkora Wessel már csontsoványra fogyott.</ref>
=== A kommunista propaganda ===
A rendőrség három nappal a merénylet után, 1930. január 17-én bejelentette, hogy az Erna Jaenichen által a fegyveresként azonosított Albrecht Höhler a fő gyanúsított az ügyben.{{sfn|Siemens|2013|p=14}} Höhler személye kellemetlenül érintette a kommunista pártot, mivel igyekeztek magukról azt a képet mutatni, hogy becsületes emberek alkotják.<ref>Jones 29. o.</ref> A kommunista párt ezért tagadta a Wessel meggyilkolásában való bárminemű részvételt és azt kommunikálta, hogy a bérlő Elisabeth Salm és a Wessellel a lakásban együtt élő, korábban prostituáltként tevékenykedő Erna Jaenichen között alakult ki személyes vita. Később azt a híresztelést terjesztették, hogy Wessel lányok futtatásával tevékenykedő bűnbandák frontvonala közé került és így érte a gyilkos találat.<ref name="Baird 1990">Jay W. Baird: ''To Die for Germany. Heroes in the Nazi Pantheon.'' Bloomington (Ind.) 1990, 80 ff.</ref><ref name="Brentzel">Marianne Brentzel: ''Die Machtfrau. Hilde Benjamin 1902–1989.'' Berlin 1997, 38. o. ff.</ref><ref>Knobloch 63–65. o.</ref><ref>hasonlóan még 1943-ban: J.O. Reichenheim: ''[http://deposit.dnb.de/cgi-bin/exil.pl?bild=1&navigation=0&info=0&wahl=0&zeitung=zeitung&jahrgang=3&ausgabe=347&seite=21480004&ansicht=3 Der Mythos Horst Wessel.]'' In: [[Die Zeitung]] Nr. 347 (1943. október 29.) 4. o. (másolat itt: ''Zentrales Verzeichnis Digitalisierter Drucke'').</ref> A lövöldözés éjszakáján Max Jambrowski, aki Salm asszonynak beígérte a „proletár verést” Wessel számára, a kommunista párt propagandafőnökének, Heinz Neumann-nak az utasítására a „Der Bär” kocsmában<ref group="m">Más leírás szerint egy Baer nevű ember kocsmájában. Pontosítandó részlet.</ref> figyelmeztetett mindenkit, hogy aki elmondja mi történt valójában, az osztozni fog Wessel sorsában.<ref>Jones 28-29. o.</ref> Salm asszonyt külön behívták a KPD központjába, a Karl Liebknecht-házba és meghagyták neki, hogy ennek megfelelően számoljon be a történtekről: a Wessel elleni gyilkossági kísérlet bűnözők közötti civakodás volt, semmi más.<ref>Jones 29. o.</ref>
Míg a kommunista párt hivatalosan tagadta, hogy bármi köze lenne az eseményekhez addig a két fő elkövetőt (Rückertet és Höhlert) különböző rejtekhelyeken, tehetős támogatóknál bújtatta, majd hamis papírokhoz juttatta és segített nekik elhagyni Németországot.<ref>''Verklärt, verhaßt, vergessen'' – Horst Wessel – Demontage eines Mythos, 25:00-től</ref> A KPD-közeli Németország Vörös Segélye ''(Rote Hilfe Deutschlands)'' jogvédő szervezet gondoskodott a vádlottak védelméről a per során,<ref name="Brentzel" /> azonban a párt maga elhatárolódott tőlük.
A bűncselekmények hosszú soráért már elítélt Höhlert Prágába érkezve azonban magára hagyták és még a támogatására ígért pénzt sem kapta meg. Az éhező Höhler emiatt anyagi forrásai kimerültével visszatért Berlinbe, ahol a törzshelyeit kezdte el látogatni, így a rendőrség hamar elkapta (1930. február 3.).<ref>Jones 29. o.</ref>
=== A gyilkossági per ===
A Horst Wessel elleni gyilkossági per 1930 szeptemberében egy hétig tartott. A berlini államügyészség összesen 17 ember ellen emelt vádat csoportosan elkövetett „gyilkosság és abban való segédkezés, kényszerítés és rablás” bűntette miatt. Albrecht Höhler a vizsgálati fogsága alatt beismerte, hogy ő adta le a lövést Wesselre. Azoknak is felelniük kellett a bíróság előtt, akik Höhlert és Rückertet bújtatták és segítették külföldre menekülésüket.
====A védelem====
[[Fájl: Fotothek_df_pk_0000213_013.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|[[Hilde Benjamin]] valamikor az NDK-s időkben]]
A ''Rote Hilfe'' közreműködésének köszönhetően a kommunista párthoz hű ügyvédek, James Broh, Dr. Fuchs, Dr. Fritz Löwenthal valamint Hilde Benjamin látták el a feladatot. A Salm asszony védelmével megbízott ügyvédnő<ref name="Brentzel" /> az NDK későbbi államügyészeként a kirakatperek során kirótt halálos ítéletei után „Bluthildeként” híresült el. A per során azzal keltett feltűnést, hogy nem a vádlottak védelmét igyekezett ellátni, hanem a köztük és a KPD közti kapcsolatot akarta elkendőzni.<ref>''Horst Wessel – Verklärt, verhasst, vergessen'' dokumentumfilm 25:00-tól.</ref> Egyedül Albrecht Höhler nem kapott kommunista vagy kommunistákhoz köthető védőt. Őt a weimari köztársaság sztárügyvédje, a liberális Alfred Apfel védte, de szintén a ''Rote Hilfe'' költségén.
Az ügy főtárgyalására 1930. szeptember 22-26. között került sor az enyhe ítéleteiről ismert Dr. Tolk tartományi bírósági igazgató elnökletével. Dr. Fischer államügyész képviselte a vádat. Az esemény nagy országos médiafigyelmet kapott és nagy tömeg szeretett volna bejutni a tárgyalóterembe is. Az eljárásra pár nappal a szeptember 14-ei parlamenti választások után került sor, amin az NSDAP az 1928-as 2,6%-ról 18,3%-ra tudta növelni támogatottságát. Az NSDAP igyekezett a gyilkosságot a kommunisták által folytatott alattomos hadviselés bizonyítékaként felmutatni és ezzel a saját harcát morálisan felértékelni. A kommunista párt és lapjai azzal kritizálták az eljárást, hogy a kormányzat szándékának megfelelően igyekszik a pártot és a követeléseit hiteltelenné tenni és emiatt „Klassenjustiz” (osztály alapú igazságszolgáltatás) névvel illették a bíróságot. A nemzetiszocialisták ezzel szemben „megbéklyózottnak” illetve „rassz alapúnak” titulálták az eljárást („gefesselte Justiz”, „Rassenjustiz”), melynek nincs meg az akarata a követőik megvédéséhez.
====A vád====
Az államügyészség először gyilkossági ügyben ''(Mord)'' nyomozott, ám ezt később halált okozó testi sértésre ''(Totschlag)'' változtatta. A bíróság azt állapította meg, hogy miután az illegális szervezet tagjai Salmtól megtudták Horst Wessel pontos címét, megállapodtak abban, hogy „proletár verésben” részesítik, azaz nem gyilkosság elkövetésének szándékával kerseték fel otthonában. Wessel lakásához érve azonban Höhler „pánikba esett” és rálőtt Wesselre. A Teichmann főfelügyelő vezette rendőrség és a bíróság azt állapította meg, hogy politikai és személyes okok is vezettek Wessel meggyilkolásához.{{sfn|Siemens|2013|p=4}} Az államügyészség számára egyértelmű volt, hogy a támadás politikai megfontolásból történt, de ennek nem volt célja a gyilkosság. A vád 10 év és 3 hónap börtönbüntetést kért Höhlerre és több mint 8 évet Rückertre. A többi érintettre a bűnrészességük mértékétől függően 2 hónaptól maximum 7 év egy hónapig terjedő börtönbüntetést kért. Az államügyész bejelentése a tárgyalóteremben nagy felzúdulást okozott, mivel a nemzetiszocialisták ettől jóval súlyosabb büntetéseket vártak volna.
A védelem – a kommunista párt által képviseltekkel egyhangban – igyekezett a bűntényt a berlini prostitúcióban érdekelt bűnözők közti leszámolásnak beállítani. A teória szerint Erna Jaenichen prostituált volt, akinek korábban Höhler volt a kitartója és aki féltékenységből, illetve sérült üzleti érdekei miatt adta le a lövést, de semmiképpen sem politikai merényletet követett el. Ennek a tárgyalások előtt már hónapokkal kialakított álláspont mentén igyekezett védekezni a KPD. A kommunista újságok azt az utasítást kapták, hogy a nemzetiszocialisták által a kommunista párttagok ellen végrehajtott (vélt vagy valós) támadásokról felnagyítva tudósítsanak.
A kommunisták cserbenhagyása miatt elkeseredett Höhler azonban nem követte a párt direktíváit és tagadta, hogy azért ölte meg Wesselt, mert Jaenichen kitartója lett volna és féltékenysége bőszítette volna fel a cselekedetre.<ref>Jones 29. o.</ref> A gyilkossági perben a védelem később azt próbálta bizonygatni, hogy Wessel megpróbált pisztolyt rántani és így a lövés önvédelem volt, azonban ezt a szemtanúk tagadták, állításuk szerint Wesselnek nem volt ideje reagálni.{{sfn|Siemens|2013|pp=7–9}} A kommunisták állítása szerint ugyanezen a napon lőttek rá SA-tagok a 17 éves ifjúkommunista Camillo Roß-ra.<ref group="m">Egyes leírások szerint az ifjúkommunista halálos sebet kapott. Azonban ilyen merénylet valójában nem történt és arra sem volt bizonyíték, hogy rálőttek akkoriban egy kommunistára Berlinben. A történet vélhetőleg a fentebb leírt kommunista propaganda-fogás eleme lehetett (ellenük való támadások felnagyítása). Pontosítandó részlet.</ref> Mivel Wessel az SA egyik vezetőjeként a helyi NSDAP egyik ismert helyi személyisége volt, ez a körülmény – a kommunista narratíva szerint – felvetette a megtorlás szerepét az ellene elkövetett merényletben.<ref>Knobloch 106. o.</ref>
A ''Vossische Zeitung'' gyilkossági perről közvetítő újságírója, Moritz Goldstein szerint a vádlottak arról számoltak be, hogy Wessel vagy a később a helyszínre érkező SA-beli bajtársa, Richard Fiedler megtiltotta az elsősegélynyújtást egy – Jaenichen hívására – a „helyszínre siető” Max Selo nevű zsidó orvosnak. Emiatt egy órába telt, mire egy másik orvos érkezett és Wesselt a kórházba lehetett szállítani.<ref>Heinz Knobloch: ''Der arme Epstein: Wie der Tod zu Horst Wessel kam''. Berlin 1996, 49–51. o.</ref> Ezt az állítást Erna Jaenichen határazottan tagadta. Daniel Siemens történész a vádlottak ezen állítását „nem túl valószínűnek” tartja.<ref>Daniel Siemens: ''Horst Wessel. Tod und Verklärung eines Nationalsozialisten.'' Siedler, München 2009, 23. o., utalásokkal az NSDAP-Gauleitung telefonközpontjának naplójában feljegyzett időpontokra és a mentősök adataira.</ref>
Egy sem az NSDAP-hez, sem a KPD-hez nem köthető újság azt közölte, hogy Jaenichen ismerte Höhlert korábbról, mivel Wessel a korábbi kommunista kliensei utáni kémkedésre használta őt. A kommunisták ellenben azt állították, hogy Höhler volt Jaenichen futtatója, míg Wessel meg nem szerezte tőle és emiatt került sor a gyilkosságra.{{sfn|Siemens|2013|p=14}} Jaenichen tagadta ezeket a történeteket azt állítva, hogy soha nem kémkedett Wesselnek és Höhler csak „egy ismerőse volt az utcáról”.{{sfn|Siemens|2013|p=14}}
==== Ítéletek ====
A per 1930. szeptember 26-án ért véget a két fő vádlott, Höhler és Rückert elítélésével. A ''Sturmabteilung Mitte'' (amihez az érintett ''Bereitschaft''ok tartoztak) több tagja is börtönbüntetést kapott. Höhlert és Rückertet 6 év 1 hónap börtönbüntetéssel ''(Zuchthaus)'' valamint 5 év becsületvesztéssel ''(Ehrverlust)'' sújtották emberölésért. Kandulski 5 év 1 hónap börtönt kapott 5 év becsületvesztéssel. Max Jambrowski 2 év börtönbüntetést ''(Gefängnis)'', a két másik Jambrowski-testvér, Walter és Willy valamint Elisabeth Salm 1 év 6 hónap börtönt ''(Gefängnis)'', míg Walter Junock és Klaus Cohn 1-1 év börtönt ''(Gefängnis)'' kaptak. A párt és a szervezett bűnözés közt kapcsolatot tartó Kupferstein és az elkövetőket bújtató személyek felfüggesztett börtönbüntetést kaptak.
A viszonylag enyhe büntetés oka az volt, hogy a bíróság enyhítő körülményeket talált.{{sfn|Schumann|1936|p=367}} Az enyhe ítélet felháborította a nemzetiszocialistákat, mivel meg voltak győződve arról, hogy Wesselt előre megtervezetten ölték meg ''(geplanter Mord)'', de a cselekedetet a bíróság enyhébben bírálta el ''(Totschlag)''.
Az ítélet végső soron egy kompromisszumos megoldás volt, ami a gyilkosság politikai háttere felől nem hagyott ugyan kétséget, viszont a megbízók kiléte felőli kérdéseket nem tisztázta. A nemzetiszocialisták nem érezték úgy, hogy teljes sikert arattak volna, mivel a bíróság Wessel életének kioltását végül nem gyilkosságnak könyvelte el. Az ítélethirdetés után azonnal bejelentették, hogy Höhlert súlyosabb büntetésben részesítik hatalomra kerülésük esetén.
Míg a 30-as és 40-es évek Németországában az esetet politikai megrendelésre elkövetett gyilkosságként kezelték, addig az azt követő évtizedek történetírása a kommunista és antifasiszta narratívát követve kerítők közötti összetűzésként tálalta. A 2008-ban fellelt nyomozati és periratok lehetővé tették az eset pontosabb tanulmányozását, bár a bűntettel és annak politikai hátterével kapcsolatban továbbra is számos megválaszolatlan kérdés maradt.<ref>Daniel Siemens: [https://www.lexikon-der-politischen-strafprozesse.de/wp-content/uploads/2016/05/Albrecht-H%C3%B6hler-.pdf ''Der Prozess gegen Albrecht Höhler u. a. wegen der Ermordung des Berliner SA-Führers Horst Wessel''] Lexikon der Politischen Strafprozesse, 2016. május</ref>
=== A tettesek és tettestársak további sorsa ===
Az NSDAP három évvel későbbi hatalomra kerülésének idejére (1933) az elítéltek nagy része már kiszabadult. A még fogságban lévő Höhlert [[Rudolf Diels]] Gestapo-parancsnok egy másik börtönbe való átszállítás ürügyével kihozatta a börtönből.{{sfn|Mitcham|1996|p=141}} Az SA több magas rangú tagja út közben megállította rabszállítót és Höhlert meggyilkolták.{{sfn|Reuth|1993|p=178}}{{sfn|Burleigh|2012|p=120}} A kivégzése nyilvánvalóan „becsületbeli gyilkosság” ''(Ehrenmord)'' volt.
1933 augusztusában őrizetbe vettek és 1934 májusában vádat emeltek három további személy (Sally Epstein festő, Peter Stoll szabó, Hans Ziegler borbély) ellen,{{sfn|Schumann|1936|p=367}}<ref>[http://webopac0.hwwa.de/digiview/DigiView_NxtPrv.CfM?ID=P18490&doc=0013 ''Neuer Prozeß um die Ermordung Horst Wessels.''] In: [[Völkischer Beobachter]] Nr. 857; 1933. december 23.; [http://webopac0.hwwa.de/digiview/DigiView_NxtPrv.CfM?ID=P18490&doc=0014 ''Ein neuer Prozeß um die Ermordung Horst Wessels.''] In: [[Frankfurter Zeitung]] Nr. 883; 1933. december 23.; [http://webopac0.hwwa.de/digiview/DigiView_NxtPrv.CfM?ID=P18490&doc=0019 ''Drei Mörder Horst Wessels vor dem Schwurgericht.''] In: ''Völkischer Beobachter.'' Nr. 164; 1934. június 13. (Faksimiles im gemeinsamen Pressearchiv von HWWA und IfW in der Zentralbibliothek für Wirtschaftswissenschaften (ZBW), Neuer Jungfernstieg in Hamburg).</ref><ref>[http://webopac0.hwwa.de/digiview/DigiView_NxtPrv.CfM?ID=P18490&doc=0020 ''Der Mord an Horst Wessel gesühnt!''] In: ''Völkischer Beobachter.'' Nr. 168; 1934. június 17.</ref> akik 1930-ban nem ültek a vádlottak padján és akik bűnrészessége mindmáig vitatott maradt. A per, melyben a Wessel elleni támadást – szemben a korábbi ítélettel – gyilkosságnak titulálták, a kirakatperek minden jellegzetességével bírt. A végén Epsteint és Zieglert halálra ítélték, Stollt pedig 7 év és 6 hónap börtönnel sújtották. 1935. április 10-én a nemzetközi tiltakozások ellenére a halálos ítéleteket végrehajtották a berlin-plötzensee-i börtönben.<ref>''Angebliche Horst Wessel-Mörder hingerichtet. '' In: ''Pariser Tageblatt.'' 3. évfolyam, Nr. 485 (1935. április 11.), 2. o.</ref><ref>Knobloch 145–187. o.</ref> 2009-ben mind a három vádlott elleni ítéletet utólagosan semmissé tette a berlini ügyészi hivatal.{{sfn|Siemens|2013|pp=248–49}}
Erwin Rückert és Joseph Kandulski a [[mauthauseni koncentrációs tábor]]ban halt meg tíz évnyi fogság után. Max Jambrowski hasonló sorsra jutott [[Buchenwaldi koncentrációs tábor|Buchenwaldban]]. Az újra börtönbe kerülő Elisabeth Salm tífuszban halt meg [[Bergen-belseni koncentrációs tábor|Bergen-Belsenben]] a háború utolsó hónapjaiban.<ref>Jones 29. o.</ref><ref group="m">Jones leírása szerint Salm 15 évet töltött fogságban, de ez nyilvánvalóan valótlan adat, mivel még az NSDAP hatalomra kerülése előtt szabadult. Más leírások szerint 1940-ben került újra börtönbe, miután nyilvánosan szidalmazta a német fegyveres erőket és Hitlert, majd szabadulása után ismét elítélték egy másik ügy maitt.</ref> Az eseményeknél jelen lévő kommunista munkásnőt, Else Cohnt 1933. május 7-én holtan találták Crossen mellett. Egyes feltételezések szerint a Horst Wessel-gyilkosságban játszott szerepe miatt gyilkolhatták meg.
=== Temetése ===
[[Fájl: Bundesarchiv_Bild_102-09303,_Berlin,_Beisetzung_von_Horst_Wessel.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|<center>A temetési menet a Judenstraßén haladva</center>]]
[[Fájl: Bundesarchiv_Bild_102-09302,_Berlin,_Beisetzung_von_Horst_Wessel.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|<center>SA-tagok tisztelgése a Wessel-család Judenstraßén lévő otthona előtt</center>]]
Goebbels a Wessel ellen elkövetett gyilkosságban felismerte a propaganda lehetőségeit. A ''Der Angriff'' lapjain leplezetlenül keresztény hangot megütve méltatta az elhunytat:
<blockquote>''
Goebbels a temetést tömegdemonstrációval tervezte egybekötni, melyen beszédeket tartottak volna és az SA egyenruhásai vonultak volna fel, de ehhez nem sikerült megszereznie a szükséges engedélyeket a rendőrségtől, még úgy sem, hogy Wessel húga is kérelmezte ezt [[Paul von Hindenburg]] birodalmi elnöktől.{{sfn|Reuth|1993|p=112}} Wessel temetésére 1930. március 1-én került sor.{{sfn|Siemens|2013|p=17}}{{sfn|World War II Graves 2015}} A nemzetiszocialisták későbbi állításaival szemben nem érte támadás a temetési menetet,{{sfn|Siemens|2013|p=17}} melyet Goebbels becslése szerint {{szám|30000|ember}} kísért figyelemmel.{{sfn|Evans|2003|p=267}} A temetést filmre vették és nagy propaganda-eseménnyé tették,{{sfn|Siemens|2013|p=17}} Wessel személyét Goebbels propagandagépezete a nemzetiszocialista mozgalom mártírjává emelte.{{sfn|Siemens|2013|pp=3, 14}} Goebbels leghatásosabb beszédeit sírok mellett mondta el, de Wessel szokatlanul nagy figyelmet kapott, szemben a sok feledésbe merült rohamosztagossal.{{sfn|Baird|1975|p=14}} A ''Völkischer Beobachter'' egyik vezércikkében [[Alfred Rosenberg]] arról írt, hogy Wessel nem halt meg, hanem egy olyan harccsoporthoz csatlakozott, mely még mindig velük együtt küzd. Ezt követően a nemzetiszocialisták körében egy harcban elesett férfiról úgy emlékeztek meg, hogy ő is „csatlakozott Horst Wessel harcsoportjához”, vagy „behívták Horst Wessel lobogója alá”.{{sfn|Cecil|1972|p=97}} A porosz rendőrség betiltotta a nyilvános összejöveteleket és a horogkeresztes jelképek használatát a temetési menetben, a párt néhány járművét leszámítva.{{sfn|Siemens|2013|p=17}} Wessel koporsóját a több órás menet során Berlin központjának nagy részén végigvitték.{{sfn|Siemens|2013|p=17}}
Mikor a Bülowplatz-hoz értek, kommunista provokátorok egy csoportja az [[Internacionálé (dal)|Internacionálé]]t kezdte énekelni, hogy ezzel zavarja meg az eseményt.{{sfn|Siemens|2013|p=17}} A rendőrség nem tudta megakadályozni a sértegető kiáltások elhangzását és időnként a kődobálást.{{sfn|Siemens|2013|p=17}} Nagyobb összetűzésekre nem került sor,{{sfn|Siemens|2013|p=17}} bár valaki a temető falára fehér festékkel a következő gyalázó szavakat mázolta: ''„Wesselnek, a stricinek, egy utolsó Heil Hitler!”''{{sfn|Reuth|1993|p=113}}
Wessel temetésén jelen volt Goebbels – aki a gyászbeszédet tartotta, [[Franz Pfeffer von Salomon]], [[Hermann Göring]] és [[Ágost Vilmos porosz királyi herceg (1887–1949)|Ágost Vilmos herceg]].{{sfn|Siemens|2013|pp=15, 17}}{{sfn|World War II Graves 2015}} Az esemény előtt Goebbels és Göring megvitatták annak lehetőségét, hogy Hitler is részt vegyen a temetésen.{{sfn|Siemens|2013|p=17}} Goebbels naplójában a temetés napjára vonatkozóan a következő bejegyzés olvasható: ''„Hitler nem jön. Kifejtettem neki a szituációt telefonon és ő tényleg nemet mondott.”''{{sfn|Siemens|2013|p=17}} Goebbels [[Rudolf
== Mártíromsága ==
[[Fájl: Bundesarchiv_Bild_102-02306A,_Berlin,_Hitler_und_Goebbels_am_Grab_Horst_Wessels.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|<center>Hitler és Goebbels Wessel sírjánál<br /> (1933. január 22.)</center>]]
A nemzetiszocialista mozgalom számos mártírral bírt, de ezek egyike sem kapott akkora figyelmet, mint Wessel. Az első mártírként kezelt személy [[Albert Leo Schlageter]] volt, aki az első világháborúban vadászpilótaként szolgált, a háború után a ''Freikorps'' tagja lett, és a francia megszállók végezték ki, miután elfogták mikor a [[Ruhr-vidék]]en megpróbált felrobbantani egy vonatszerelvényt. Ezzel a célja az lett volna, hogy Németország ne tudja teljesíteni a rá kirótt jóvátételi kötelezettségeket. A sírja később zarándokhely lett a nemzetiszocialisták számára. Emlékművet emeltek a [[sörpuccs]] során életét vesztő 16 párttag emlékére, ami előtt elhaladva az embereknek tisztelegniük kellett és ami mellett minden évben megemlékezést tartottak.{{sfn|Mitcham|1996|p=140}}{{sfn|Siemens|2013|pp=113, 126}}
Habár Goebbels nem tudta rávenni Hitlert a Wessel temetésén való részvételre, három évvel később, 1933. január 22-én beszédet mondott a sír felett elhelyezett emlékmű avatásán. Hitler ebben ''„vértanúnak”'' nevezte Wesselt, akinek a dala ''„milliók harci himnuszává”'' lett. Wessel életének feláldozásáról azt mondta, hogy egy olyan ''„emlékmű, ami tartósabb a kőnél és a bronznál”''.{{sfn|Ullrich|2017|p=360}} Berlin és Brandenburg tartomány SA és SS egységeinek {{szám|16000|}} tagja vonult el ezen a napon a kommunista párt Bülowplatz-on lévő központja előtt. A provokatívnak szánt esemény megszervezése Goebbelst büszkeséggel töltötte el és a kommunisták ''„szörnyű vereségének”'' és ''„az SA párt nevében aratott büszke és hősies győzelmének”'' nevezte. Úgy érezte, hogy a kommunisták ''„olyan mértékű presztízsveszteséget szenvedtek el, amit már nem lehet jóvá tenni”'' és csak a mellékutcákban való mérgelődés maradt meg számukra.{{sfn|Friedrich|2012|pp=309, 324}} Amint a ''„hatalmas menet – Hitler, Goebbels, [[Ernst Röhm]] és a párt más csúcsvezetőivel az élen - … a St. Nikolai temetőhöz vonult - … Hitler Wessel haláláról úgy beszélt, mint egy szimbolikus áldozatról”''.{{sfn|Reuth|1993|p=160}}{{sfn|Friedrich|2012|p=167}}
Aznap éjjel Hitler megemlékező beszédet tartott a Sportpalotában, amin elhangzott Richard Wagner Gyászindulója ([[Az istenek alkonya]] operából), a helyszínt pedig úgy rendezték be, hogy oltárt képeztek ''„babérból, ágakból, gyertyatartókból Wessel életnagyságúnál is nagyobb portréjánál”''.{{sfn|Friedrich|2012|p=167}} Hitler túláradóan méltatta ''„azokat a fanatikusokat, akiket felemésztett koruk nagy célja, akik a célért élnek és akik meghalnak érte - … [ők] később nem csak mártírjaivá lesznek a küzdelmüknek, de magvak is, melyekből a következő aratás [fakad]”''.{{sfn|Friedrich|2012|p=309}}
Három hónappal később, 1933. március 21-én Goebbels által megszervezett, jól kidolgozott ünnepséget tartottak „Potsdam napján”, az új Reichstag összeülésekor. A nap katolikus és lutheránus istentiszteletekkel kezdődött, de Hitler és Goebbels ezeken nem volt jelen, ehelyett koszorúkat helyeztek el a „forradalom mártírjainak” sírjainál, köztük Wessel nyughelyénél.{{sfn|Ullrich|2017|p=433}}
Wessel halála és a ''Horst-Wessel-Lied'' elterjedése beleillett a nemzetiszocialista mártír-kultuszba,{{sfn|Broszat|1987|p=18}} ami az 1923-as [[Müncheni sörpuccs|sörpuccs]] 16 áldozatával vette kezdetét és Goebbels éveken át felhasználta Wessel mártírságát a propagandában. Az 1934-es nürnbergi pártnapon a Hitlerjugend egyik csoportja egy keresztényellenes dalt énekelt, melyben ezek hangzottak el: ''„Nincs szükségünk keresztény igazságra … Mi nem Krisztust, hanem Horst Wesselt követjük”''.{{sfn|Evans|2005|p=251}} Wessel nevét gyakran említették a nemzetiszocialista ideológia fő tanainak alátámasztására. A ''Völkischer Beobachter'' egyik háború alatti cikkében például Wesselt ''„a Barna Forradalom hősének”'' nevezte és az ''„áldozati halálára”'' úgy hivatkozott, mint ami ''„szenvedélyesen feltüzelte követők millióit”''. Az újság Wesselre továbbá úgy utalt, mint ''„a fegyveres erők szabadságért és a Nagynémet Birodalom hazájáért folytatott harca mögötti mozgató erőre”''.{{sfn|Baird|1992|p=106}}
== Utóélete ==
[[Fájl: Bundesarchiv_Bild_102-03016,_Berlin,_SA_Standarte_"Horst_Wessel".jpg|bélyegkép|jobbra|300|Horst Wessel után elnevezett SA-alakulat]]
=== A "Horst-Wessel-Lied" ===
{{bővebben|Horst-Wessel-Lied}}
Wessel játszott egy trombitafajtán (németül: ''Schalmei'', vagy ''Martinstrompete'' –
A dal később a ''Die Fahne Hoch'' ("A zászlót fel"), majd végül a "[[Horst-Wessel-Lied]]" ("Horst Wessel-dal") nevet kapta.{{sfn|Mann 1938}} A párt a hivatalos himnuszává tette és a hatalomra kerülése után a német himnusz, a ''Deutschlandlied'' első versszaka mellett második – nem hivatalos – nemzeti himnusszá vált.{{sfn|Bonney|2009|p=116}} A dalt egyes protestáns templomokban is játszották, mivel a német protestáns egyház elfogadta és hirdette a Horst Wessel-kultuszt. Ennek oka az volt,
Később a nemzetiszocialisták azt állították, hogy Wessel maga szerezte a dallamot is a dalhoz, de jóval valószínűbb, hogy a [[Német Császári Haditengerészet|Császári Haditengerészet]] egyik – a ''Bismarckjugend''ben is énekelt – első világháborús dalából ''(Königsberg-Lied)'' vette át, ami valószínűleg eredetileg egy népdal volt.{{sfn|Mann 1938}} Egy német bíróság 1937-ben megállapította, hogy a dallam nem Horst Wesseltől származik.{{sfn|Mann 1938}}
=== Posztumusz ismertsége ===
==== ''Hans Westmar'' ====
[[Fájl: Ханс_Вестмар.png|bélyegkép|jobbra|300px|<center>Képkocka a ''Hans Westmar – Einer von Vielen'' című filmből.</center>]]
A nemzetiszocialista hatalomátvétel után több filmben is idealizálták Horst Wessel életét. Az első ilyen film a ''Horst Wessel – Egy a sok közül'' volt.{{sfn|Welch|2001|pp=66–67}} Goebbels nem szerette ezt a filmet, mivel túl nyersnek találta a propagandában való használhatósághoz és már a tervezett bemutatása napján megtiltotta a játszását. [[Putzi Hanfstaengl]] – Hitler egyik régi barátja – aki egyike volt a film támogatóinak és aki annak zenéjét is szerezte, személyesen ment el Hitlerhez és Goebbels-hez, hogy panaszt tegyen a tiltás miatt, amit visszavontak azután, hogy a párt vezetőinek nagy része támogatta őt.{{sfn|Evans|2005|p=128}} Goebbels azonban ragaszkodott ahhoz, hogy változtassanak a filmen, legfőképpen a főhős nevét Horst Wesselről módosítsák a fiktív ''Hans Westmar'' névre ''(Hans Westmar – Egy a sok közül)''.{{sfn|Welch|2001|pp=66–67}} Az eredeti filmmel való problémák közé tartozott, hogy a rohamosztagosok brutalitását valósághűen ábrázolta, közte a kommunistákkal folytatott erőszakos összecsapásokkal, és ez nem illett bele a párt hatalomra kerülése után kezdetben mutatott jóval mérsékeltebb hangnembe. Wessellel ellentétben Westmar az osztályok közötti megbékélést hirdette és nem idegenedett el a családjától.{{sfn|Koonz|2005|p=85}} Ez volt az egyik első olyan film, amiben a Hitlerért való halált a Németországért való dicsőséges halálként ábrázolták, mely szellemiség lelkesítőleg hatott a bajtársakra.{{sfn|Erwin|1975|p=24}}
==== Horst Wessel utáni névadások ====
[[Fájl:EAGLE under full sail in 2013.jpg|bélyegkép|jobbra|
[[Fájl: Bundesarchiv_Bild_183-C00678,_Berlin,_Rosa-Luxemburg-Platz,_Kranzniederlegung.jpg|bélyegkép|jobbra|300px|[[Reinhard Heydrich]] koszorút helyez el a Horst-Wessel-Platzon lévő ''Polizeidenkmal''nál, jobb oldalon Himmler látható]]
Berlin Friedrichshain nevű körzetét, ahol Wessel elhunyt, átnevezték Horst Wessel-Stadtra, a Berlin-Mitte körzetben lévő ''Bülowplatz'' – ahol a kommunisták központja is volt – a ''Horst-Wessel-Platz'' nevet kapta 1933. május 26-án.{{sfn|Luisenstadt 2015}}{{sfn|Friedrich|2012|p=351}} A közeli metróállomást szintén őutána nevezték át.{{sfn|Luisenstadt 2015}} A háború után Friedrichshain visszakapta a korábbi nevét, a ''Horst-Wessel-Platz'' (ami Kelet-Berlin része lett) a ''Liebknechtplatz'' nevet kapta.{{sfn|Luisenstadt 2015}} 1947-ben a teret újra átnevezték, ezúttal a ''Luxemburg-Platz''-ra [[Rosa Luxemburg]] után, majd 1969-től ''Rosa-Luxemburg-Platz'' lett a neve.{{sfn|Luisenstadt 2015}}
1936-ban a [[Kriegsmarine]] szolgálatba állított egy három árbócos kiképzőhajót
1938-ban a schleswig-holsteini Eiderstedt közelében egy a tengertől gátak
[[Fájl:Emblem_for_the_German_ZG_26_fighter_wing_in_World_War_II.jpg|bélyegkép|balra|150px|A ZG 26 emblémája Wessel monogramjával]]
A német fegyveres erők egységei közül több is viselte Horst Wessel nevét, köztük a – Magyarország területén is bevetett – 18. SS önkéntes páncélgránátos-hadosztály és a Luftwaffe 26. romboló-ezrede ''(Zerstörergeschwader 26)'' valamint az ennek utódjaként létrehozott 6. vadászrepülő-ezred ''(Jagdgeschwader 6)''.{{sfn|Baird|1975|p=127}} Az 1936-ban felállított 134. vadászrepülő-ezred valamint a 142. vadászrepülőezred is a Horst Wessel nevet viselte. 1938-ban párt központi könyvkiadója, a müncheni Franz Eher Verlag kiadta a ''Jagdgeschwader Horst Wessel'' ("Horst Wessel vadászrepülő-ezred") című művet, amit Hans Peter Hermel ''Obersturmbannführer'' az alakulat Hitler előtt való bemutatásának évfordulójára írt.<ref>[http://www.usmbooks.com/horst_wessel_squadron.html "Extremely Rare Nazi Book SA / Luftwaffe Squadron Horst Wessel"] {{webarchive|url=https://web.archive.org/web/20180103193505/http://www.usmbooks.com/horst_wessel_squadron.html |date=3 January 2018}} USMBooks.com</ref><ref>[https://digitalcollections.nypl.org/items/510d47db-d83b-a3d9-e040-e00a18064a99 "Jagdgeschwader Horst Wessel"] {{webarchive|url=https://web.archive.org/web/20180222094233/https://digitalcollections.nypl.org/items/510d47db-d83b-a3d9-e040-e00a18064a99 |date=22 February 2018}} [[New York Public Library|New York Public Library Digital Collections]]</ref>
Wessel 30. születésnapján, 1937. október 7-én tették le Bremen-Sebaldsbrückben a Horst-Wessel-Kirche evangélikus templom alapkövét, de Hitler határozatban megtiltotta, hogy a párt harcosai és hősei után egyházi épületeket nevezzenek el, így végül a templom nem vehette fel a tervezett nevet.<ref>[https://www.sueddeutsche.de/politik/der-phaenotypische-nazi-horst-wessel-schalmeien-und-der-kampf-um-kiez-kneipen-1.25694-2 ''Der phänotypische Nazi: Horst Wessel / Schalmeien und der Kampf um Kiez-Kneipen''] Süddeutsche Zeitung 2010. május 17.</ref>
A számos emlékműve között a szülővárosában, a [[Teutoburgi erdő]] melletti Bielefeldben egy nagyobbat is emeltek. Goebbels a helyszín alapján nem csak mint keresztényszocialista hivatkozott Wesselre, hanem [[Arminius]] személyével összekötve az ősi germán harcosként is hivatkozott rá. A kezdeti erős Wessel-kultuszt Goebbels később igyekezett kordában tartani és ünnepnapként egyedül az októberi születésnapját tartotta meg.<ref>Jones 29. o.</ref>
==== A háború után ====
A második világháború után Wessel
Az újabb időkben néhány szélsőjobboldali csoport megpróbálta feléleszteni Wessel nevének szimbólumát. Például a Fiatal Nemzeti Demokraták, a Német Nemzeti Demokrata Párt (NPD) ifjúsági szárnya igyekszik a nevét és történetét – amit jórészt Goebbels talált ki – felhasználni a tagjai inspirálására.{{sfn|Siemens|2013|p=xiv}}
1984-ben az NDK-ban a kommunista propaganda hamis híresztelésein alapuló film készült ''Der Lude'' címmel a gyilkosságról, melyben Wesselt ennek megfelelően alvilági figuraként ábrázolják, aki emellett még a rendőrség kommunisták után kémkedő spiclije is lett volna. A filmet 1986-ban Magyarországon is bemutatták ''A selyemfiú'' címmel.<ref>[https://www.imdb.com/title/tt0388214/A selyemfiú (1984) - IMDb]</ref> A film alapjául szolgáló, hasonló című könyvet író Küchenmeister-házaspár a rendszerváltás után elhatárolódott Wessel kerítőként való ábrázolásától és ezt a ferdítést azzal magyarázták, hogy azt kellett írniuk, amit a párt elvárt tőlük.<ref>''Verklärt, verhasst, vergessen'' (39:12-től)</ref> A kommunista propaganda hasonló torzításainak sikerességét jól mutatja, hogy Magyarországon a Hír TV Sajtóklub című politikai vitaműsorának 2021. július 5-ei adásában Horst Wesselről két, egyébként nem szélsőbaloldali felszólaló ([[Bencsik András]] és [[Bayer Zsolt]]) is kerítőként emlékezett meg és – hasonlóan a korabeli kommunistákhoz (illetve egyes független sajtótermékekhez) – párhuzamot vontak közte és egy Albrecht Höhler-kaliberű bűnöző között.<ref>[https://www.youtube.com/watch?v=K7wd0EbF690 Sajtóklub (2021-07-05) - HÍR TV - YouTube] (kb. 26:40-től)</ref>
== Megjegyzések ==
136 ⟶ 220 sor:
== Jegyzetek ==
{{Jegyzetek}}
== Forrás ==
'''Horst Wessel kéziratos naplói'''
* {{cite book | last = Wessel | first = Horst | url = http://jbc.bj.uj.edu.pl/dlibra/docmetadata?id=262&from=pubstats | title = Politika | year = | publisher = [[Jagelló Egyetem]]| location= Krakkó | isbn = }}
* {{cite book | last = Wessel | first = Horst | url = https://jbc.bj.uj.edu.pl/dlibra/publication/283/edition/263| title = Von Land und Leuten – Meine Fahrten und Reisen | year = | publisher = [[Jagelló Egyetem]]| location= Krakkó | isbn = }}
'''Nyomtatott források'''
* {{cite book | last = Wessel | first = Ingeborg | url = https://archive.org/details/Wessel-Ingeborg-Mein-Bruder-Horst-Ein-Vermaechtnis/mode/2up | title = Mein Bruder Horst – Ein Vermächnis | year = 1933 | publisher = | location= | isbn = }} (Wessel nővérének visszaemlékezései számos részlettel bátyja naplójából)
* {{cite news | last = Jones | first = Nigel | url = | title = A Song for Hitler | year =2007-10 | publisher = [[History Today]]| location= | pages =23–29 }}
* [[Daniel Siemens]]: ''Horst Wessel. Tod und Verklärung eines Nationalsozialisten''. Siedler, München 2009, ISBN 978-3-88680-926-4. – Vgl. [http://hsozkult.geschichte.hu-berlin.de/rezensionen/2010-2-096 Rezension von Jörn Retterath] in [[H-Soz-u-Kult]], 5. Mai 2010.
* Manfred Gailus, [[Daniel Siemens]] (kiad.): ''„Hass und Begeisterung bilden Spalier“. Horst Wessels politische Autobiographie''. bebra Verlag, Berlin 2011, ISBN 978-3-89809-092-6.
* [[Sabine Behrenbeck]]: ''Der Kult um die toten Helden. Nationalsozialistische Mythen, Riten und Symbole 1923 bis 1945.'' SH-Verlag, Vierow 1996, ISBN 3-89498-006-0. (durchges. Neuauflage. ebd., Köln 2011, ISBN 978-3-89498-257-7).
* [[Manfred Gailus]]: ''Vom Feldgeistlichen des Ersten Weltkriegs zum politischen Prediger des Bürgerkriegs. Kontinuitäten in der Berliner Pfarrerfamilie Wessel.'' In: ''[[Zeitschrift für Geschichtswissenschaft (1953)|Zeitschrift für Geschichtswissenschaft]].'' 50, 2002, 773–803. o.
* [[Heinz Knobloch]]: ''Der arme Epstein: Wie der Tod zu Horst Wessel kam.'' Aufbau-Taschenbuch-Verlag, Berlin 1996, ISBN 3-7466-8021-2.
* [[Imre Lazar]]: ''Der Fall Horst Wessel''. Belser, Stuttgart 1980, ISBN 3-7630-1194-3.
* [[Thomas Oertel]]: ''Horst Wessel – Untersuchung einer Legende''. Böhlau, Köln 1988, ISBN 3-412-06487-4.
* Maica Vierkant: ''Märtyrer und Mythen. Horst Wessel und Rudolf Heß: Nationalsozialistische Symbolfiguren und neonazistische Mobilisierung.'' Tectum, Marburg 2008, ISBN 978-3-8288-9616-1.
* {{cite book | last = Baird | first = Jay | title = The Mythical World of Nazi War Propaganda, 1939–1945 | year = 1975 | publisher = University of Minnesota |location = Minneapolis, Minnesota| isbn = 978-0816607419 }}
* {{cite book | last = Baird | first = Jay | title = To Die for Germany: Heroes in the Nazi Pantheon | year = 1992 | publisher = John Wiley & Sons | location = New York | isbn = 978-0253207579 }}
163 ⟶ 256 sor:
* {{cite book | last = Ullrich | first = Volker | author-link = Volker Ullrich | year = 2017 | title = Hitler: Ascent: 1889-1939 | translator = Jefferson Chase | location = New York | publisher = Vintage | isbn = 978-1-101-87205-5 }}
* {{cite book | last = Welch | first = David | title = Propaganda and the German Cinema, 1933–1945 | year = 2001 | publisher = I. B. Tauris | location= London | isbn = 978-1860645204 }}
:'''Regény'''
* {{cite book | last= Ewers | first = Hanns Heinz | title = Horst Wessel | publisher = Cotta | location = Stuttgart | year = 1932 | isbn = }}
* Wera & Claus Küchenmeister: ''Der Lude'', 1987, Militärverlag der Deutschen Demokratischen Republik, Berlin 1987 (első kiadás: 1984)
:'''Internetes források'''
238 ⟶ 335 sor:
| ref = {{sfnRef|World War II Graves 2015}}
}}
* [http://www.zukunft-braucht-erinnerung.de/horst-wessel/ Horst Wessel] auf Shoa.de.
* Daniel Siemens: [http://www.sueddeutsche.de/kultur/ns-mythos-horst-wessel-der-saenger-des-herrenvolkes-1.908564 ''NS-Mythos Horst Wessel. Der Sänger des Herrenvolkes'']. In: ''Süddeutsche Zeitung.'' 8. Oktober 2007.
* [http://www.cicero.de/das-kurze-leben-eines-überzeugungstäters/40030 ''Das kurze Leben eines Überzeugungstäters. Interview mit Daniel Siemens'']. In: ''Cicero.de'', 18. August 2009.
* [http://books.google.com/books?id=3UoEAAAAMBAJ&lpg=PA9&hl=de&pg=PA6#v=onepage&q=&f=false ''Speaking of Pictures. These Officially Glorify Nazi Hero'']. In: ''[[Life (Magazin)|Life]]'', Jg. 4, Nr. 13, 28. März 1938, S. 6–8 (englisch).
* [http://www.focus.de/wissen/bildung/Geschichte/nationalsozialismus/tid-16846/horst-wessel-vom-pastorensohn-zum-sa-schlaeger_aid_470438.html ''Vom Pastorensohn zum SA-Schläger'']. In: ''Focus Online.'' 14. Januar 2010.
* [https://www.welt.de/kultur/article5834833/Goebbels-profitierte-von-Wessels-Tod-doppelt.html ''Nazi-Märtyrer – Goebbels profitierte von Wessels Tod doppelt'']. In: ''[[Die Welt]] online.'' {{FormatDate|2010-01-14}}.
* ''Politika''. Eine politische Autobiographie von Horst Wessel. Von der polnischen [[Jagiellonische Bibliothek|Jagiellonen Bibliothek]] digitalisiert und ins Internet gestellt. Die [http://jbc.bj.uj.edu.pl/dlibra/docmetadata?id=262&from=pubstats „Politika“] des Horst Wessel (1907–1939). Das ganze in der Welt vom 16. März vorgestellt: [https://www.welt.de/kultur/history/article13880049/Die-Bekenntnisse-eines-christlichen-Nazis.html ''Horst Wessel: Bekenntnisse einen „christlichen Nazis“''.]
* [http://www.zeit.de/2011/37/Interview-Gailus/komplettansicht ''Horst Wessel – Und sonntags in die Kirche'']. In: [[Die Zeit]] online, 11. September 2011.
* [https://www.youtube.com/watch?v=_ShlPsat6dk Ernst-Michael Brandt: „Verklärt, verhaßt, vergessen“ – Horst Wessel – Demontage eines Mythos. MDR 1997]
* [https://www.welt.de/geschichte/article204999984/Aufstieg-der-NSDAP-So-wurde-Horst-Wessel-zum-braunen-Maertyrer.html So wurde Horst Wessel zum braunen Märtyrer]
*Daniel Siemens: ''[https://www.lexikon-der-politischen-strafprozesse.de/glossar/hoehler-albrecht-u-a/ Höhler, Albrecht et al.]'', in: [[Kurt Groenewold]], Alexander Ignor, Arnd Koch (kiad.): ''Lexikon der Politischen Strafprozesse'', Online, Stand Mai 2016
== Külső linkek ==
{{Commons category|Horst Wessel}}
* [https://archive.org/details/horst-wessel-lied-2 Horst Wessel-Lied]
* Ernst-Michael Brandt: [https://www.youtube.com/watch?v=7RfVFyQNcCM ''Verklärt, verhasst, vergessen – Horst Wessel, Demontage eines Mythos''] német dokumentumfilm, 1997
* [https://www.youtube.com/watch?v=pibNifYxJXk "Kälbermarsch"] (Bertold Brecht paródiája)
| |||