„Páli Szent Vince” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
1 forrás archiválása és 0 megjelölése halott linkként.) #IABot (v2.0.8
Áldáshozó (vitalap | szerkesztései)
39. sor:
''"Az volt a szándékom, hogy elutazom, amikor egy nemesember, akivel egy szálláson voltam, rábeszélt, hogy hajón menjek vele Narbonne-ig. Azért álltam rá, hogy gyorsabban odaérjek, és valamit megtakarítsak a pénzemből; helyesebben szólva, hogy soha oda ne érjek, és elveszítsek mindent. Oly kedvező szelünk volt, hogy még aznap megérkezhettünk volna, ha Isten nem engedi meg három török kalózhajónak, hogy üldözőbe vegyenek és elfogjanak minket. Útitársaim közül kettőt vagy hármat megöltek, mindenki mást megsebesítettek. Engem is ért egy nyíllövés, amely aztán életem hátralevő részében óra gyanánt szolgált. Levetkőztettek minket, s mindenki kapott egy nadrágot, egy fejfedőt. Amikor partra szálltunk, lánccal a nyakunkban vonultak velünk végig Tuniszon. Hosszas menetelés után a piactérre vittek, ahol a többi hasonló foglyot árulták, úgy, ahogy a lovakat meg a marhákat szokás. Kinyitották a szánkat, hogy a fogainkat vizsgálgassák, nézegették a sebeinket, lépésben, majd futásban jártattak, terhet raktak ránk és figyelték, hogyan cipeljük, s egymással is birkóznunk kellett a vevők előtt. Engem végül egy halásznak adtak el."''<ref>Páli Szent Vince levele M. de Comet-nek, 1607. Forrás: http://www.katolikus.hu/szentek/0927.html {{Wayback|url=http://www.katolikus.hu/szentek/0927.html |date=20150617074857 }}</ref>
 
A legenda valóságtartalma kétséges, ellenben az biztos, hogy az 1605-1608 közötti évekből biztos forrással Vince életéről nem rendelkezünk. 1608-ban [[Párizs]]ba költözikköltözott, ahol reméliremélte, végre biztos álláshoz jut, amely 1610-ben teljesülteljesült. Ekkor [[IV. Henrik francia király]] első felesége, [[Valois Margit francia királyné|Valois Margit]] házikáplánja lett. Anyagi helyzete is rendeződikrendeződött, amikor megkapjamegkapta Saint Léonard-de-Chaumes-i ciszterci apátság javadalmát. Ebben az időben ismerkedett meg [[Pierre de Bérulle]]lel, aki nem sokkal később megalapította az [[oratoriánusok]] francia ágát, valamint Vince lelki életére is komoly hatással volt. Lassan lezárul a kalandozásainak kora, amihez egy - alaptalan vád: lakótársa megvádolta, hogy ellopta az erszényét - is hozzájárult, s ez alól nagyon nehezen, több mint hat év alatt tudta magát tisztázni.
 
==Rendalapítóként==
[[Fájl:St. Vincent de Paul.jpg|thumb|Páli Szent Vince sírja]]
1602-ben Pierre de Bérulle egyik társától megkapta a [[Párizs]] közelében fekvő [[Clichy (Hauts-de-Seine)|Clichy]] település plébániáját. Itt kiváló lelkipásztornak minősülminősült, hívei rajonganakrajongtak érte. Mégis a következő év őszén elvállaljaelvállalta Philippe-Emmanuel de Gondi gróf gyermekeinek nevelői feladatait, s lemonddlemondott a plébániáról.
A család hamarosan megkedvelimegkedvelte. Három évig maradmaradt ezen a helyen, majd 1617-ben elvállaljaelvállalta a lyoni egyházmegyében lévő [[Châtillon-sur-Chalaronne|Châtillon-les-Dombes]] nevű plébánia vezetését. Itt alapítjaalapította az első Szeretet-Testvérületet. Rövid időn belül visszatérvisszatért a Gondi családba, de ekkor már elköteleződikelköteleződött a szegény sorsú emberek segítése iránt. 1619 februárjában kinevezték a gályarabok lelkipásztorává. Az ekkor alapított Oltáriszentségről nevezett Társulattal megszervezimegszervezte a gályarabok lelki és anyagi támogatását. A Gondi család 1625-ben jelentős összeget bocsátott Vince elképzeléseinek megvalósítására.
Vincéhez eközben társak szegődnek, akik szintén hajlandóak a missziós munkát vállalni. Első közösségük a Collège des Bons Enfants-ban (A Jó Gyermekek Kollégiuma), majd 1632-től a Szent Lázár priorátusban élélt. Ez utóbbiról kapta később a közösség a Lazaristák nevet.
 
Jó ideig sok helyről kapott támogatást, így a királyi udvarból is, különösen [[Ausztriai Anna francia királyné|Ausztriai Anna]] királynőtől és [[Armand Jean du Plessis de Richelieu|Richelieu bíboros]] támogatta. 1643-ban a királynő meghívta a "lelkiismereti tanácsadó" hivatalára, ami azt jelentette, hogy az egyházi kinevezéseknél is volt tanácsadói szerepe. Emiatt a magas rangja miatt az intrikák őt is elérték, különösen a vele ellenséges [[Jules Mazarin|Mazarin]] bíboros-kancellár hatására kegyvesztett lett. Ettől kezdve az udvari élettől teljesen visszavonult.