Wikipédia

„Meronímia és holonímia” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Nincs szerkesztési összefoglaló
A lap tartalmának cseréje erre: {{CitPer |szerző=Redouane, Bougchiche |cím=Appropriation et productivité linguistiques : comment le locuteur construit-il sa langue ? |alcím= |periodika=SHS Web of Conferences |év=2016 |szám=27 |issn= |nyelvkód=fr |url=https://www.shs-conferences.org/articles/shsconf/pdf/2016/05/shsconf_cmlf2016_10001.pdf |elér=2021-10-05 |doi=10.1051/shsconf/20162710001 }} * {{fr}} Redouane, Bougchiche: Appropriation et productivité linguistiques : comment le loc…
Címke: Oldal nagy része eltávolítva
1. sor:
{{CitPer |szerző=Redouane, Bougchiche |cím=Appropriation et productivité linguistiques : comment le locuteur construit-il sa langue ? |alcím= |periodika=SHS Web of Conferences |év=2016 |szám=27 |issn= |nyelvkód=fr |url=https://www.shs-conferences.org/articles/shsconf/pdf/2016/05/shsconf_cmlf2016_10001.pdf |elér=2021-10-05 |doi=10.1051/shsconf/20162710001 }}
A [[nyelvészet]]ben '''allomorf''' az elnevezése a [[morféma]] egyik lehetséges változatának. Az utóbbi elvont, elméleti elem, amely fogalmát a [[Strukturalizmus|strukturalista]] nyelvészek vezették be a nyelvtudományba a szintén elvont entitásnak tekintett [[nyelv]] elemeként. Az allomorf szó tulajdonképpen a „morf” terminusból képzett. Ez azt a konkrét elemet nevezi meg, amely a morfémát valósítja meg a nyelv konkrét megfelelőjében, a [[beszéd]]ben.<ref name="kalman">Kálmán – Trón 2007, 78–79. o.</ref><ref name="bussman">Bussman 1998, 43. o.</ref><ref name="dubois">Dubois 2002, 25. o.</ref><ref name="bidu">Bidu-Vrănceanu 1997, 38. o.</ref> Az „allomorf”, „morf” és „morféma” szakszavakat analógia útján alkották meg a [[Fonológia|fonológiában]] használt „[[allofón]]”, „fón” ([[beszédhang]]), illetve „[[fonéma]]” terminusokkal.<ref>Bussmann 1998, 42. o.</ref>
 
* {{fr}} Redouane, Bougchiche: Appropriation et productivité linguistiques : comment le locuteur construit-il sa langue ? (Nyelvi adoptálás és termékenység. Hogyan építi ki a beszélő a nyelvhasználatát?) ''SHS Web of Conferences'', 27. sz. (2016) {{DOI|10.1051/shsconf/20162710001}} (Hozzáférés: 2021. október 5.)
Mindenféle morfémának lehetnek allomorfjai. Ez lehet [[Szókincs|lexikai]], azaz [[Szótő|tő]][[szó]] vagy [[képző]]; lexikai és egyben [[Morfológia (nyelvészet)|grammatikai]] morféma, azaz [[toldalék]]olt szótő; grammatikai morféma, azaz grammatikai toldalék.
 
Allomorfok gyakran a [[nyelvtörténet]]ben végbement változások nyomán jöttek létre, azaz olyan morféma, amelyet egy adott időszakban csak egy morf képviselt, oda fejlődhet, hogy több valósítja meg.<ref name="kalman"/>
 
Vannak olyan allomorfok, amelyek determináltság nélküliék, és olyanok, amelyeket főleg két tényezőkategória határoz meg: [[fonetika]]i tényezők és [[Morfológia (nyelvészet)|morfológiai]] (alaktani) tényezők.<ref name="bidu"/>
 
== Determinálatlan allomorfok ==
 
Egyes ilyen allomorfok szabad váltakozást mutatnak, azaz a nyelvhasználó akármelyiket tetszés szerint választhatja, mivel azonos a lexikai vagy a grammatikai jelentésük. Példák:
* A [[magyar nyelv]]ben ilyen a FEL szótő morféma két allomorfja, a ''fel'' és a ''föl''.<ref name="kalman"/>
* A [[Francia nyelv|franciában]] ez az esete a ''s’asseoir'' ’leülni’ [[ige]] egyes [[igeidő]]kben létező két [[Paradigma|paradigmájának]]: ''je m’assieds'' / ''je m’asseois'' ’leülök’, ''nous nous asseyons'' / ''nous nous assoyons'' ’leülünk’ stb.<ref>Grevisse – Goosse 2007, 1069. o.</ref>
* A [[Román nyelv|románban]] a ''chibrit'' ’gyufa’ szónak két [[Szám (nyelvészet)|többesszámú]] alakja van: ''chibrit'''uri''''' és ''chibrit'''e'''''.<ref name="bidu"/>
* A [[Közép-délszláv diarendszer|BHMSZ]]-ben<ref>[[Bosnyák nyelv|Bosnyák]], [[Horvát nyelv|horvát]], [[Montenegrói nyelv|montenegrói]] és [[Szerb nyelv|szerb]] nyelv.</ref> a [[Melléknév|melléknevek]] [[Nem (nyelvészet)|hímnem]] egyesszám [[birtokos eset]] [[rag]]jának van két allomorfja, pl. ''nov'''og''''' és ''nov'''oga''''' ’az új vmije/vkije’.<ref>Klajn 1997, 72. o. ([[Szerb nyelv|szerb]] grammatika).</ref>
 
Egyes morfémáknak vannak szabályos és rendhagyó allomorfjaik. Olyan rendhagyó is van, amely determinálatlan, de nem szabad változat, mivel nem használható a többi allomorf helyett<ref name="bidu"/>. Ilyen például az [[angol nyelv]]ben a szabálytalan ''mice'' ’egerek’ többesszámú alak (egyesszám ''mouse''), amely a többesszám morfémájának egyik allomorfja, többek között az ''-s'' [s] alakkal együtt (pl. a ''cap'''s''''' ’sapkák’ szóban, egyesszám ''cap'').<ref name="crystal">Crystal 2008, 20. o.</ref>
 
== Determinált allomorfok ==
 
A fonetikai és a legtöbb morfológiai allomorfok használatát a [[Kontextus (nyelvészet)|kontextusuk]] (környezetük, szomszédságuk) határozza meg, azaz nincs olyan kontextus, amelyben egy morféma egynél több ilyen allomorfja jelenhetne meg. Ezek a morféma pozicionális változatai, amelyek kiegészítő eloszlásúak. Általában rendszeresen és szabályszerűen megjósolható, hogy milyen környezetben melyik jelenik meg.<ref name="kalman"/>
 
=== Fonetikai allomorfok ===
 
Az ilyen allomorfokat különféle fonetikai jelenségek határozzák meg, melyek közül egyesek csak bizonyos nyelvekre jellemzők. A közöttük levő különbséget jelzi vagy nem jelzi az írás, illetve egyazon nyelvben olykor jelzi, máskor nem, az adott nyelv [[helyesírás]]i szabályaitól függően. A [[hasonulás]] az egyik olyan fonetikai jelenség, amely allomorfokat okoz több nyelvben:
:{{hu}} Egy olyan [[Szóösszetétel|összetett szó]] megalkotásakor, mint például ''vasgolyó'' [ˈvɒʒɡojoː] (< ''vas'' [vɒʃ'] + ''golyó'' [ɡojoː]), az első összetevő végén levő [[Zöngés és zöngétlen párok|zöngétlen]] [[mássalhangzó]] a második elején levő [[Zöngés és zöngétlen párok|zöngés]] mássalhangzóhoz hasonul, és ezt nem jelzi az írás.<ref>A. Jászó 2007, 127. o.</ref>
:{{en}} A többesszám morfémájának több allomorfja van, köztük [s] és [z], mindkető írása ''-s''. Az elsőt zöngétlen mássalhangzó előzi meg (pl. ''caps''), a másodikat zöngés, amely zongéssé teszi az [s]-t, pl. ''logs'' [lɒɡz] ’rönk’.
:{{fr}} Az ''ab-'' [[Toldalék#A prefixum|prefixumnak]] (előképzőnek) két allomorfját nem különbözteti meg az írás. Az egyik [ab] (pl. '''''ab'''négation'' ’önfeláldozás’), a másik [ap] (pl. ''absurde'' [apsyrd]). Az utóbbi példában a prefixum mássalhangzója a tő kezdeti zöngétlen mássalhangzójához hasonul.<ref>Dubois 2002, 55. o.</ref>
:{{ro}} Amikor az ''în'' ’-ba(n)/-be(n)’ [[elöljárószó]] prefixumként használt, az [ɨn] allomorfja áll magánhangzó előtt (pl. ''a se îneca'' ’megfulladni’), és az [ɨm] allomorfja [p] és [b] előtt (pl. ''îmbuna'' ’lecsillapítani’), mivel ezek átruházzák [[bilabiális]] jellegüket az [n]-re.<ref name="dobridor">Constantinescu-Dobridor 1998, '''[https://dexonline.ro/definitie-dtl/asimilare asimilare]''' szócikk.</ref>
:<small>(BHMSZ)</small> Ebben a nyelvben a hasonulásokat legtöbbször jelzi az írás. Például a ''te'''ž'''ak'' (hímnem) – ''te'''š'''ka'' (nőnem) ’nehéz’ párban a szótő utolsó zöngés mássalhanzója a nőnem [[alanyeset]] ragjának a zöngétlen mássalhangzójához hasonul.<ref>Klajn 2005, 29. o. (szerb grammatika).</ref>
 
Egyes nyelvekre, mint például a magyar, a [[Finn nyelv|finn]] vagy [[Török nyelv|török]] jellemző a [[magánhangzó-harmónia]]. Ez is a hasonulás egyik típusa. Abban a tendenciában áll, hogy a szó mindegyik magánhangzójának egy vagy több közös vonása legyen.<ref>Crystal 2008, 225. o.</ref> Ez azt eredményezi, hogy a toldalékok legalább egy részének olyan allomorfjaik vannak, amelyek magánhangzója harmonizál a szó többi magánhangzójával. Példák:
* A magyarban a [[részes eset]] ragjának két allomorfja van: ''-nek'' (elöl képzett magánhangzós) és ''-nak'' (hátul képzett magánhangzós). Az elsőt olyan szóhoz lehet hozzáadni, mint ''gyermek'' (részes esetben gyermek'''nek'''''), a másodikat olyanhoz, mint ''ház'' → ''ház'''nak'''''.<ref>Bokor 2007, 288. o.</ref>
* A finn nyelvben példa a magánhangzó-harmónia szabályai révén létező allomorfokra a magyar ''-ban/-ben'' rag megfelelője: ''metsä'''ssä''''' ’erdőben’ (elöl képzett magánhangzós) , de ''talo'''ssa''''' ’házban’ (hátul képzett magánhangzós).<ref name="dubois"/>
* A török nyelvben is elöl képzettekre és hátul képzettekre oszlanak a magánhangzók a harmónia szempontjából. Például a [[Főnév|főnevek]] többes [[Szám (nyelvészet)|száma]] a ''-ler/-lar'' toldalékkal alakul: ''ev'''ler''''' ’házak’, ''at'''lar''''' ’lovak’.<ref>Bussmann 1998, 1277. o.</ref>
 
Egy másik allomorfokat okozó fonetikai jelenség a [[Szinkópa (nyelvészet)|szinkópa]] (hangkivetés). A magyar nyelv története során ez például a ''terem'' főnév ''term'' allomorfját képezte. Az első tőszó és egyes esetekben szótő (pl. '''terem'''ben''), a második többek között a [[tárgyeset]]ű alak töve: '''''term'''et''.<ref>Kálmán – Trón 2007, 110. o.</ref>.
 
Egyes nyelvekben, amelyek helyesírása túlnyomóan a hagyományörzés elvén alapul, olyan morfémák is vannak, amelyek kikoptak a beszédből a történetük során, de megmaradtak írásban. Ilyen a francia nyelvben a fő- és melléknevek többesszámának a szabályos morfémája, ''-s''.<ref>Dubois 2002, 310. o.</ref> Kiejtése mégis megmaradt [z]-ként például a határozott [[névelő]]ben, de csak magánhangzóval kezdődő szavak előtt. Ezért ennek a névelőnek két allomorfja van, mássalhangzó előtt [le] (pl. ''les parents'' [leparɑ̃] ’a szülők’), magánhangzó előtt [lez] (pl. ''les enfants'' [lezɑ̃fɑ̃] ’a gyerekek’).<ref name="dubois"/>
 
=== Alaktani allomorfok ===
 
Ha egy allomorfot nem fonetikai jelenség határoz meg, akkor általában alaktani allomorfról van szó.
 
Allomorfnak számít például az olyan szótő, amelyben legalább egy magánhangzó változik csak [[Flexió (nyelvészet)|belső flexió]] révén, azaz toldalék hozzáadása nélkül.<ref name="bussman"/> Példák:
:{{ar}} ''k'''i'''t'''a'''b'' ’könyv’ ~ ''k'''a'''t'''i'''b'' ’író’;<ref>Dubois 2002, 21. o.</ref>
:{{en}} ''s'''i'''ng'' ’énekelni’ ~ ''s'''a'''ng'' ''([[Angol nyelvtan#Múlt idők|simple past]])'' ~ ''s'''u'''ng'' ''([[Past Participle|past participle]])'' ~ ''s'''o'''ng'' ’ének’<ref>Crystal 2008, 216. o.</ref>, ''f'''oo'''t'' ’lábfej’ ~ ''f'''ee'''t'' ’lábfejek’;<ref>Bussmann 1998, 770. o.</ref>
:{{fr}} ''il/elle p'''eu'''t'' ’tud, bír’ ~ ''il/elle p'''u'''t'' ’tudott, bírt’, ''il/elle s'''ai'''t'' ’tud’ (vmit) ~ ''il/elle s'''u'''t'' ’tudott’;<ref>Fjodorov 2008, 26. o.</ref>
:{{es}} ''h'''a'''ce'' ’csinál, tesz’ ~ ''h'''i'''ce'' ’csináltam, tettem’.<ref>Kattán-Ibarra – Pountain 2005, 429. o.</ref>
 
Olyan tőallomorfok is vannak, amelyeket a hozzáadott toldalékok okoznak fonetikai hatás nélkül. Ez a esete a ’menni’ jelentésű francia igének. Tövének három allomorfja van. A [[főnévi igenév]] képzője és [[kijelentő mód]] [[Jelen idő (nyelvészet)|jelen időben]] egyes személyragok az ''all-'' tőalakhoz járulnak ('''''all'''er'' ’menni’, ''nous '''all'''ons'' ’megyünk’), kijelentő mód jelen időben más ragok a ''v-'' tőallomorfhoz (''je '''v'''ais'' ’megyek’ stb.), jövő időben pedig a tőalak ''i-'': ''j’'''i'''rai'' ’menni fogok’ stb.<ref>Dubois 2002, p.&nbsp;25.</ref>.
 
Toldalékoknak is lehetnek alaktani allomorfjaik. Például a román nyelvben a [[határozói igenév]] morfémájának kettő van (''-ând'' [ɨnd] és''-ind'' [ind]) attól függően, hogy mely igeragozási osztályról van szó, pl. ''cânta'' ’énekelni’ → ''cânt'''ând''''' ’énekelve’, viszont ''citi'' ’olvasni’ → ''cit'''ind''''' ’olvasva’.<ref name="bidu"/>
 
=== Stilisztikai allomorfok ===
 
A szakirodalomban megtalálható az a feltétel, hogy az allomorfoknak asonosoknak kell lenniük úgy lexikai jelentésük szempontjából, mint stilisztikai szempontból, vagyis a [[nyelvváltozat]] szempontjából. A franciában vannak olyan tőmorfémák, amelyeknek azonos jelentésű különböző alakjaik vannak, az egyik a [[Latin nyelv|latinból]] örökölt, a masik a latinból átvett, pl. ''école'' ’iskola’ és ''scol-'' (a ''scolaire'' ’iskolai’ szóban). Boukreeva 1996 szerint ezek allomorfok, mivel stilisztikailag is azonosak. Azonban például ''étoile'' ’csillag’ és ''stell-'' (a ''stellaire'' szóban), amely magyar összetett szavakban a ’csillag-’ előtagnak felel meg (pl. ''carte stellaire'' ’csillagtérkép’) szerinte nem allomorfok, mert ''étoile'' általánosabb jelentésű és létezik egy ''étoilé'' ’csillagos’ belőle képzett melléknév, miközben ''stellaire'' főleg tudományos, tehát stilisztikailag nem azonosak.<ref>Boukreeva 1996, 147. o.</ref>
 
Mégis egyes szerzők stilisztikai allomorfokat is megemlítenek.<ref>Például Lembessi 2006 {{fr}} ''allomorphes stylistiques'' elnevezéssel (100. o.).</ref> Ilyenek lennének a franciában a ’tudok, bírok’ megfelelői, ''je peux'' és ''je puis'', az első a [[Sztenderd nyelvváltozat|sztenderd]] szokásos [[Regiszter (nyelvészet)|nyelvi regiszterben]], a második a választékos regiszterben és egyes [[dialektus]]okban. Ezek Dubé 2009 szerint kvázikiegészítő eloszlású stilisztikai változatok, amelyek egyazon morféma allomorfjai.<ref>Dubé 2009, 3. o.</ref>
 
== Jegyzetek ==
{{jegyzetek}}
 
== Források ==
 
* [[Adamikné Jászó Anna|A. Jászó Anna]]: Hangtan. In A. Jászó Anna (szerk.): [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 73–162. o. (Hozzáférés:
* {{ro}} Bidu-Vrănceanu, Angela ''et al.'': [https://www.academia.edu/10986209/87525919-DSL-Dictionar-de-Stiinte-Ale-Limbii ''Dicționar general de științe. Științe ale limbii''] (Tudományok általános szótára. Nyelvtudományok). Bukarest, Editura științifică, 1997. {{ISBN|973-440229-3}} (Hozzáférés:
* Bokor József: Szóalaktan. In A. Jászó Anna (szerk.): [http://fr.scribd.com/doc/125463345/A-magyar-nyelv-konyve#scribd ''A magyar nyelv könyve'']. 8. kiadás. Budapest: Trezor. 2007. {{ISBN|978-963-8144-19-5}}. 254–292. o. (Hozzáférés:
* {{fr}} Boukreeva, Tatiana: L’alternance et la supplétion lexicales (étude comparative du français et du russe)] (Lexikai váltakozás és szuppletivizmus (francia–orosz összehasonlító tanulmány). In Fougeron, Irina (szerk.): ''[https://books.google.ro/books?id=6Qh6I3rs6K4C&pg=PA7&lpg=PA7&dq=%C3%89tudes+russes.+M%C3%A9langes+offerts+au+professeur+Louis+Allain&source=bl&ots=VHIpVTMFIR&sig=ACfU3U3jMl6H0kQyCUxNXhaxfcGMY_bWOQ&hl=fr&sa=X&ved=2ahUKEwim8J2F25_zAhWNsaQKHfcYCwYQ6AF6BAgaEAM#v=onepage&q&f=false Études russes. Mélanges offerts au professeur Louis Allain]'' (Orosz tanulmányok. Louis Allain professzor tiszteletére). [[Villeneuve d’Ascq]]: Presses Universitaires du Septentrion. 1996. 137–149. o. {{ISBN|2-86531-073-6}} (Hozzáférés:
* {{en}} Bussmann, Hadumod (szerk.): [http://www.e-reading.club/bookreader.php/142124/Routledge_Dictionary_of_Language_and_Linguistics.pdf ''Dictionary of Language and Linguistics''] (Nyelvi és nyelvészeti szótár). London – New York, Routledge, 1998. {{ISBN|0-203-98005-0}} (Hozzáférés:
* {{ro}} Constantinescu-Dobridor, Gheorghe: ''Dicționar de termeni lingvistici'' (Nyelvészeti terminusok szótára). Bukarest, Teora, 1998; az interneten: [https://dexonline.ro/ Dexonline] (DTL) (Hozzáférés:
* {{en}} Crystal, David: [https://web.archive.org/web/20181110120458/https://anekawarnapendidikan.files.wordpress.com/2014/04/a-dictionary-of-linguistics-and-phonetics-by-david-christal.pdf ''A Dictionary of Linguistics and Phonetics''] (Nyelvészeti és hangtani szótár). 6. kiadás. Blackwell Publishing, 2008. {{ISBN|978-1-4051-5296-9}} (Hozzáférés:
* {{fr}} Dubé, Jaïmé: ''[https://papyrus.bib.umontreal.ca/xmlui/bitstream/handle/1866/7931/Dube_Jaime_2009_memoire.pdf?sequence=1&isAllowed=y L’incorporation nominale en innu et les mots en -Vche en français: deux études de morphologie basée sur le mot]'' (Névszói inkorporálás az innu nyelvben és a francia ''-Vche''-re végződő szavak. Két, a szóra alapozott alaktani tanulmány). Szakdolgozat a ''Master of Arts'' mesterfokozat megszerzésére. Montréali Egyetem, 2009 (Hozzáférés:
* {{fr}} Dubois, Jean ''et al.'': ''[https://archive.org/details/DictionnaireDeLinguistiqueDubois Dictionnaire de linguistique]'' (Nyelvészeti szótár). Párizs, Larousse-Bordas/VUEF, 2002
* {{fr}} Grevisse, Maurice – Goosse, André: ''Le Bon usage. Grammaire française'' (A jó nyelvhasználat. Francia grammatika). 14. kiadás. Bruxelles, De Boeck Université, 2007. {{ISBN|978-2-8011-1404-9}}
* [[Kálmán László (nyelvész)|Kálmán László]] – Trón Viktor: [http://www.szepejudit.hu/kalman_tron_bevezetes.pdf ''Bevezetés a nyelvtudományba'']. 2., bővített kiadás. Budapest, Tinta, 2007, {{ISBN|978-963-7094-65-1}} (Hozzáférés:
* {{en}} Kattán-Ibarra, Juan – Pountain, Christopher J.: [https://yeclaeys.files.wordpress.com/2010/12/modern-spanish-grammar.pdf ''Modern Spanish Grammar. A practical guide''] (Modern spanyol grammatika. Gyakorlati kézikönyv). 2. kiadás. London / New York, Routledge, 2003. {{ISBN|0-203-42831-5}} (Hozzáférés:
* {{sr}} Klajn, Ivan: [http://jelenagolubovic.weebly.com/uploads/2/5/3/7/25373008/ivan_klajn_-_gramatika_srpskog_jezika.pdf ''Gramatika srpskog jezika''] (A szerb nyelv grammatikája). Belgrád: Zavod za udžbenike i nastavna sredstva, 2005. {{ISBN|86-17-13188-8}} (Hozzáférés:
* {{fr}} Lembessi, Zacharoula-Pénélope: ''Système de conjugaison, reconnaissance morphosyntaxique statistique, lemmatisation automatique de la classe verbale du grec moderne standard'' (Az sztenderd görög igék ragozási rendszere, statisztikai morfoszintaktikai felismerése, automatikus lemmatizálása). Doktori disszertáció. Strasbourg, Marc Bloch Egyetem, 2006
 
== Kapcsolódó szócikkek ==
 
* [[Morféma]]
* [[Morfémaosztályok (nyelvészet)]]
* [[Morfofonológia]]
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Meronímia_és_holonímia”