„Eocén” változatai közötti eltérés

|kép=Ypresian_Earth_50_mya.jpg}}{{Tataroz}}[[Kép:Hatvanötmillió éves hőmérsékletdiagram.jpg|thumb|right|260px|A [[kainozoikum]] 65 millió évének hőmérsékletváltozásai]]

A kontinensek tovább mozogtak a mai pozíciójuk irányába. A korszak kezdetén [[Ausztrália (kontinens)|Ausztrália]] és az [[Antarktisz]] még nem váltak szét, így a hideg áramlatok sem alakulhattak ki az Antarktisz körül, mely egyenletesen melegen tartotta a bolygót. Körülbelül 45 millió évvel ezelőtt vált le Ausztrália, amely elterelte a meleg áramlatokat, és egy körkörös, hideg áramlás kezdett el formálódni.<ref>{{cite journal|last1=Bijl|first26=S.|last30=Shrivastava|first29=T.|last29=Sakai|first28=C.|last28=Riesselman|first27=S. F.|last27=Pekar|last26=Passchier|last31=Sugisaki|first25=M.|last25=Nakai|first24=G. S.|last24=Kong|first23=K.|last23=Katsuki|first22=F. J.|first30=P. K.|first31=S.|first21=M.|date=2013-06-11|bibcode=2013PNAS..110.9645B|pmc=3683727|pmid=23720311|doi=10.1073/pnas.1220872110|pages=9645–9650|issue=24|volume=110|journal=Proceedings of the National Academy of Sciences|last32=Tuo|title=Eocene cooling linked to early flow across the Tasmanian Gateway|first35=M.|last35=Yamane|first34=K.|last34=Welsh|first33=T.|last33=van de Flierdt|first32=S.|last22=Jimenez-Espejo|last21=Iwai|first1=P. K.|last6=Tauxe|first9=U.|last9=Rohl|first8=R. M.|last8=McKay|first7=C. E.|last7=Stickley|first6=L.|first5=S.|first10=M.|last5=Schouten|first4=J.|last4=Pross|first3=S. M.|last3=Bohaty|first2=J. A. P.|last2=Bendle|last10=Olney|last11=Sluijs|first20=T. G.|first16=T.|last20=Hayden|first19=J. J.|last19=Gonzalez|first18=R. B.|last18=Dunbar|first17=S. A.|last17=Carr|last16=Williams|first11=A.|first15=A.|last15=Fehr|first14=A.|last14=Klaus|first13=H.|last13=Brinkhuis|first12=C.|last12=Escutia|doi-access=free}}</ref> Mindazonáltal jelenlegi ismereteink szerint az időszak végi lehűlés nem ennek, hanem a csökkenő [[szén-dioxid]] szintnek köszönhető<ref>{{cite journal|last1=Huber|last7=Schellenberg|pages=|issue=4|volume=19|journal=Paleoceanography|title=Eocene circulation of the Southern Ocean: Was Antarctica kept warm by subtropical waters?: DID THE EAST AUSTRALIAN CURRENT WARM ANTARCTICA?|date=December 2004|first8=Graham L.|last8=Williams|first7=Stephen A.|first6=Jeroen|first1=Matthew|last6=Warnaar|first5=Appy|last5=Sluijs|first4=Kristofer|last4=Döös|first3=Catherine E.|last3=Stickley|first2=Henk|last2=Brinkhuis|doi=10.1029/2004PA001014}}</ref>. Onnantól kezdve, hogy beindult ez az áramlás, az Antarktisz elkezdett eljegesedni, a körülötte lévő vizek befagytak, és ez csak erősítette a globális hűlést<ref>{{cite journal|last1=Francis|first8=J.|doi=10.1016/S1571-9197(08)00008-6|pages=309–368|volume=8|date=2008|journal=Developments in Earth and Environmental Sciences|title=Chapter 8 From Greenhouse to Icehouse – The Eocene/Oligocene in Antarctica|first11=R.|last11=DeConto|first10=S.|last10=Bohaty|first9=J.|last9=Zachos|last8=Warnaar|first1=J.E.|first7=H.|last7=Brinkhuis|first6=B.|last6=Mohr|first5=V.C.|last5=Thorn|first4=M.|last4=Hambrey|first3=R.|last3=Levy|first2=S.|last2=Marenssi|isbn=9780444528476}}</ref>.

Északon [[Laurázsia]] elkezdett szétdarabolódni, levált róla [[Európa]], [[Grönland]], és [[Észak-Amerika]]<ref>{{cite book |title=Earth history and palaeogeography |date=2017 |publisher=Cambridge University Press |location=Cambridge, United Kingdom |isbn=9781107105324 |pages=242, 251 |last1=Torsvik |first1=Trond H. |last2=Cocks |first2=L. Robin M.}}</ref>.

Észak-Amerikában befejeződött a larámi hegységképződés, a földkéreg összenyomódása helyett most a felemelkedés lett a hangsúlyos<ref>{{cite journal|last1=English|first1=Joseph M.|last2=Johnston|first2=Stephen T.|title=The Laramide Orogeny: What Were the Driving Forces?|journal=International Geology Review|date=September 2004|volume=46|issue=9|pages=833–838|doi=10.2747/0020-6814.46.9.833|bibcode=2004IGRv...46..833E|s2cid=129901811}}</ref><ref>{{cite journal|last1=Bird|first1=Peter|title=Kinematic history of the Laramide orogeny in latitudes 35°-49°N, western United States|journal=Tectonics|date=October 1998|volume=17|issue=5|pages=780–801|doi=10.1029/98TC02698|bibcode=1998Tecto..17..780B|doi-access=free}}</ref>, így keletkeztek a nyugati partvidék hatalmas fennsíkjai és hegyláncai, hatalmas tavakkal, tórendszerekkel<ref>{{cite journal|last1=Grande|first1=Lance|title=An Updated Review of the Fish Faunas From the Green River Formation, the World's Most Productive Freshwater Lagerstätten|journal=Eocene Biodiversity|series=Topics in Geobiology|date=2001|volume=18|pages=1–38|doi=10.1007/978-1-4615-1271-4_1|isbn=978-1-4613-5471-0}}</ref>.

Európában a [[Tethys-óceán|Tethys-tenger]] végérvényesen eltűnt. Az [[Alpok]] felemelkedése elzárta az utolsó maradványát, a [[Földközi-tenger|Földközi-tengert]] a tőle északabbra, így [[Magyarország]] területén is található sekély tengertől. Európa és Észak-Amerika között még mindig volt valamiféle kapcsolat, ezt bizonyatja a fauna hasonlósága<ref>{{cite journal|last1=Denk|first1=Thomas|last2=Grímsson|first2=Friðgeir|last3=Zetter|first3=Reinhard|last4=Símonarson|first4=Leifur A.|title=The Biogeographic History of Iceland – The North Atlantic Land Bridge Revisited|journal=Late Cainozoic Floras of Iceland|series=Topics in Geobiology|date=2011|volume=35|pages=647–668|doi=10.1007/978-94-007-0372-8_12|isbn=978-94-007-0371-1}}</ref>.

A [[szén-dioxid]] és a [[metán]], ez a két üvegházhatású gáz volt, mely a felmelegedést kontroll alatt tartotta. A hőmérsékleti maximum úgy ért véget, hogy a légkörben lévő szénből rengeteget lekötött [[metán-hidrát]], szén, illetve [[kőolaj]] formájában a [[Jeges-tenger]]<ref>{{Cite journal|title=Rapid carbon sequestration at the termination of the Palaeocene-Eocene Thermal Maximum|url=https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/2010NatGe...3..866B|journal=Nature Geoscience|date=2010-12-01|pages=866–869|volume=3|doi=10.1038/ngeo1014|first=Gabriel J.|last=Bowen|author=James C.}}</ref>. Ezt előidézhették a kőzetek [[Mállás|mállásai]] (a hegységképződéssel összefüggésben), valamint a szerves széntartalmú anyagok földbe jutása. Hogy mekkora is volt a légköri szén-dioxid tartalom az eocén elején, még ma is vita tárgya, a becslések a 700–900 ppm<ref>{{Cite journal|title=Atmospheric carbon dioxide concentrations over the past 60 million years|url=https://www.nature.com/articles/35021000|journal=Nature|date=2000-08|issn=1476-4687|pages=695–699|volume=406|issue=6797|doi=10.1038/35021000|language=en|first=Paul N.|last=Pearson|author=Martin R.}}</ref> és a 2000 ppm<ref>{{Cite journal|title=Paleobotanical Evidence for Near Present-Day Levels of Atmospheric CO2 During Part of the Tertiary|url=https://www.science.org/doi/10.1126/science.292.5525.2310|journal=Science|date=2001-06-22|pages=2310–2313|volume=292|issue=5525|doi=10.1126/science.292.5525.2310|first=Dana L.|last=Royer|author=Scott L.|coauthors=David J.}}</ref> között mozognak, a mintavétel helyétől is függően<ref>{{Cite journal|title=Atmospheric carbon dioxide concentrations over the past 60 million years|url=https://www.nature.com/articles/35021000|journal=Nature|date=2000-08|issn=1476-4687|pages=695–699|volume=406|issue=6797|doi=10.1038/35021000|language=en|first=Paul N.|last=Pearson|author=Martin R.}}</ref>. Összehasonlításul, a mai szén-dioxid szint 400 ppm. Az eocén elején a légköri oxigénszint is megduplázódott<ref name="anthro.palomar.edu">{{cite web |url=http://anthro.palomar.edu/earlyprimates/early_2.htm |title=The First Primates |website=anthro.palomar.edu |last=O'Neil |first=Dennis |date=2012}}</ref>.

A metán, ami egy százéves skálán nézve 34-szeresen erősebb [[Üvegházhatású gázok|üvegházhatású gáz]], szintén fontos szereplő volt<ref>{{cite encyclopedia|last1=Myhre|editor5-first=S.K.|url=http://www.climatechange2013.org/images/report/WG1AR5_Chapter08_FINAL.pdf|title=Anthropogenic and Natural Radiative Forcing|encyclopedia=Climate Change 2013: The Physical Science Basis. Contribution of Working Group I to the Fifth Assessment Report of the Intergovernmental Panel on Climate Change|editor-last1=Stocker|editor1-first=T.F.|editor2-first=D.|editor-last2=Qin|editor3-first=G.-K.|editor-last3=Plattner|editor4-first=M.|editor-last4=Tignor|editor-last5=Allen|last15=Zhang|editor6-first=J.|editor-last6=Boschung|editor7-first=A.|editor-last7=Nauels|editor8-first=Y.|editor-last8=Xia|editor-first9=V.|editor-last9=Bex|editor-first10=P.M.|editor-last10=Midgley|publisher=Cambridge University Press|location=Cambridge|year=2013|first15=H.|first1=G.|last7=Koch|first2=D.|last2=Shindell|first3=F.-M.|last3=Bréon|first4=W.|last4=Collins|first5=J.|last5=Fuglestvedt|first6=J.|last6=Huang|first7=D.|first8=J.-F.|last14=Takemura|last8=Lamarque|first9=D.|last9=Lee|first10=B.|last10=Mendoza|first11=T.|last11=Nakajima|first12=A.|last12=Robock|first13=G.|last13=Stephens|first14=T.|display-authors=7}}</ref>. Felszabadulását elősegítették a Földet borító [[Mocsár|mocsarak]], nedves területek, valamint [[Erdő|erdők]]. A melegedő klíma, az emelkedő tengerszint, és az egyre több erdő csak fokozta a metánkibocsátást, a maihoz képest háromszor akkora mennyiségben került ez a gáz a légkörbe. Minél több metán termelődött és került a légkörbe, annál melegebb lett a [[troposzféra]], hidegebb a [[sztratoszféra]], és az oxidáció során vízpára és szén-dioxid keletkezett, némi [[infravörös sugárzás]] kíséretében.

A középső és késő eocénban a szén-dioxid szintje elkezdett csökkenni<ref>{{Cite journal|title=Atmospheric carbon dioxide concentrations over the past 60 million years|url=https://www.nature.com/articles/35021000|journal=Nature|date=2000-08|issn=1476-4687|pages=695–699|volume=406|issue=6797|doi=10.1038/35021000|language=en|first=Paul N.|last=Pearson|author=Martin R.}}</ref>. 49 millió évvel ezelőtt történhetett egy hipotetikus esemény, az úgynevezett Azolla-jelenség<ref name="Brinkhuis2006">{{Cite journal|vauthors=Brinkhuis H, Schouten S, Collinson ME, Sluijs A, Sinninghe Damsté JS, Dickens GR, Huber M, Cronin TM, Onodera J, Takahashi K, Bujak JP, Stein R, van der Burgh J, Eldrett JS, Harding IC, Lotter AF, Sangiorgi F, van Konijnenburg-van Cittert H, de Leeuw JW, Matthiessen J, Backman J, Moran K|year=2006|title=Episodic fresh surface waters in the Eocene Arctic Ocean|journal=Nature|volume=441|issue=7093|pages=606–609|doi=10.1038/nature04692|pmid=16752440|bibcode=2006Natur.441..606B|hdl=11250/174278|s2cid=4412107|hdl-access=free}}</ref>, ami ezt kiváltotta. A meleg klíma hatására a Jeges-tengerben is élt az [[Nagylevelű moszatpáfrány|Azolla]] nevű tengeri [[Harasztok|harasztféle]], amely a víz felszínén lebegett. A magas szén-dioxid szint kedvezett a robbanásszerű szaporodásának, az elpusztult növényi részek pedig a tengerfenék aljára süllyedtek, megkötve ott egyre nagyobb mennyiségű szenet<ref name="Stein2006">{{cite journal|author=Stein, R.|year=2006|title=The Paleocene-Eocene ("Greenhouse") Arctic Ocean paleoenvironment: Implications from organic-carbon and biomarker records (IODP-ACEX Expedition 302)|journal=Geophysical Research Abstracts|volume=8|pages=06718|url=http://www.cosis.net/abstracts/EGU06/06718/EGU06-J-06718-1.pdf|format=abstract|accessdate=2007-10-16}}</ref>. Ez jelentős mértékben, a mai szinthez igen közelire csökkenthette a légköri szén-dioxid mennyiségét<ref>{{Cite journal|title=The Eocene Arctic Azolla bloom: environmental conditions, productivity and carbon drawdown|url=https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x|journal=Geobiology|date=2009|issn=1472-4669|pages=155–170|volume=7|issue=2|doi=10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x|language=en|first=E. N.|last=Speelman|author=M. M. L. Van|coauthors=J.}}</ref>. 41,5 millió évvel ezelőtt, egy érdekes, néhány százezer évig tartó újabb felmelegedés köszöntött be, a mérések szerint hatalmas, 4000 ppm szintű szén-dioxid szinntel, ami az eocén során a legmagasabb volt<ref>{{Cite journal|title=Increased Atmospheric CO2 During the Middle Eocene|url=https://www.science.org/doi/10.1126/science.1197894|journal=Science|date=2010-11-05|pages=763–764|volume=330|issue=6005|doi=10.1126/science.1197894|first=Paul N.|last=Pearson}}</ref>. Kiváltó okaként általában [[India]] és [[Ázsia]] összeütközését, a [[Himalája]] keletkezését szokták megnevezni, de az is lehet, hogy az ugyancsak mozgásban lévő tengerfenékből szabadult fel a lekötött szén<ref>{{Cite journal|title=Significant Southern Ocean warming event in the late middle Eocene|url=https://ui.adsabs.harvard.edu/abs/2003Geo....31.1017B|journal=Geology|date=2003-11-01|pages=1017|volume=31|doi=10.1130/G19800.1|first=Steven M.|last=Bohaty|author=James C.}}</ref>.

Ezután aztán ismét csökkenni kezdett a szén-dioxid szint, és megkezdődött az oligocénig tartó lehűlés. A korszak végére a légköri szén-dioxid szint már csak a mainak kb. a kétszerese volt<ref>{{Cite journal|title=Cooling and ice growth across the Eocene-Oligocene transition|url=https://doi.org/10.1130/G24584A.1|journal=Geology|date=2008-03-01|issn=0091-7613|pages=251–254|volume=36|issue=3|doi=10.1130/G24584A.1|first=Caroline H.|last=Lear|author=Trevor R.|coauthors=Paul N.}}</ref>.

Egyelőre a tudósok előtt is ismeretlen, hogy lehetett az, hogy a Földön mindenütt ugyanolyan meleg volt a klíma. Ennek vannak bizonyítékai, például [[Fosszília|fosszilis]] [[Krokodilok|krokodilleletek]] a sarkvidékeken<ref>{{Cite journal|title=Atmospheric carbon dioxide and early Eocene climate: A general circulation modeling sensitivity study|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/0031018295000127|journal=Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology|date=1996-01-01|issn=0031-0182|pages=275–292|volume=119|issue=3|doi=10.1016/0031-0182(95)00012-7|language=en|first=L. Cirbus|last=Sloan|author=D. K.}}</ref>, a hideget egyáltalán nem tűrő [[Pálmafélék|pálmafajok]] maradványai<ref>{{Cite journal|title=The early Eocene equable climate problem revisited|url=https://cp.copernicus.org/articles/7/603/2011/|journal=Climate of the Past|date=2011-06-16|issn=1814-9324|pages=603–633|volume=7|issue=2|doi=10.5194/cp-7-603-2011|language=English|first=M.|last=Huber|author=R.}}</ref>, illetve olyan [[kígyók]] fosszíliái, amelyek csak a tartós melegben képesek élni<ref>{{Cite journal|title=Snakes tell a torrid tale|url=https://www.nature.com/articles/457669a|journal=Nature|date=2009-02|issn=1476-4687|pages=669–671|volume=457|issue=7230|doi=10.1038/457669a|language=en|first=Matthew|last=Huber}}</ref>. A vízfelszíni hőmérséklet 35 Celsius is lehetett a vizsgálatok szerint<ref>{{Cite journal|title=The early Eocene equable climate problem revisited|url=https://cp.copernicus.org/articles/7/603/2011/|journal=Climate of the Past|date=2011-06-16|issn=1814-9324|pages=603–633|volume=7|issue=2|doi=10.5194/cp-7-603-2011|language=English|first=M.|last=Huber|author=R.}}</ref>, azonban amikor megpróbálták lemodellezni az eocén klímáját, kiderült, hogy az 20 foknál nemigen lehetett melegebb, ugyanis a sarkvidékeket nem lehet egyszerre anélkül melegíteni, hogy azzal párhuzamosan ne legyen melegebb a trópusokon is<ref>{{Cite journal|title=The early Eocene equable climate problem revisited|url=https://cp.copernicus.org/articles/7/603/2011/|journal=Climate of the Past|date=2011-06-16|issn=1814-9324|pages=603–633|volume=7|issue=2|doi=10.5194/cp-7-603-2011|language=English|first=M.|last=Huber|author=R.}}</ref>. A probléma megoldására létezik pár hipotézis

* Az egyik szerint hatalmas tavak lehettek a sarkvidéken, amelyek segítenek kiegyenlíteni a hőmérséklet-különbségeket<ref>{{Cite journal|title=Equable climates during the early Eocene: Significance of regional paleogeography for North American climate|url=https://doi.org/10.1130/0091-7613(1994)0222.3.CO;2|journal=Geology|date=1994-10-01|issn=0091-7613|pages=881–884|volume=22|issue=10|doi=10.1130/0091-7613(1994)022<0881:ECDTEE>2.3.CO;2|first=L. Cirbus|last=Sloan}}</ref>. Ez valóban melegebben tarthatta a vidéket az évszakok változása alatt is, azonban közel sem akkora szinten, mint amekkorára bizonyítékok vannak.

* A másik elmélet szerint a melegebb trópusi vizek juthattak a sarkvidékek környékére és ezek tarthatták magasabb hőmérsékleten a vidéket<ref>{{Cite journal|title=Heat transport, deep waters, and thermal gradients: Coupled simulation of an Eocene greenhouse climate|url=https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1029/2001GL012943|journal=Geophysical Research Letters|date=2001|issn=1944-8007|pages=3481–3484|volume=28|issue=18|doi=10.1029/2001GL012943|language=en|first=Matthew|last=Huber|author=Lisa Cirbus}}</ref>. Ezt az elméletet is szimulálták, és arra jutottak, hogy ez is elégtelen mennyiségű lenne arra, hogy egyenletes meleget teremtsen a Földön.

* Vannak, akik szerint bolygónk keringésében kell keresni a megoldást<ref>{{Cite journal|title=Orbital forcing and Eocene continental temperatures|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0031018298000911|journal=Palaeogeography, Palaeoclimatology, Palaeoecology|date=1998-11-15|issn=0031-0182|pages=21–35|volume=144|issue=1|doi=10.1016/S0031-0182(98)00091-1|language=en|first=L. Cirbus|last=Sloan|author=C}}</ref>. A Föld [[Excentricitás (csillagászat)|excentricitását]], [[Tengelyferdeség|tengelyferdeségét]], valamint [[Precesszió|precesszióját]] módosító modellek vizsgálata során arra jutottak, hogy ugyan ezek a hőmérsékletre nagy kihatással nem lehettek, azonban az évszakok váltakozására már igen, és ez már elegendő lehetett a kiegyenlített klímára. Az egyik szimulált modellben arra jutottak, hogy [[Észak-Amerika]] területén 30 százalékkal melegebb tél és hűvösebb nyár lehetett, és az évszakok közötti különbség is 75 százalékkal csökkent.

* Az is egy magyarázat lehet, hogy a sarkvidékek felett [[Felhő|felhők]] képződtek a sztratoszférában<ref>{{Cite journal|title=Polar stratospheric clouds: A high latitude warming mechanism in an ancient greenhouse world|url=https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1029/98GL02492|journal=Geophysical Research Letters|date=1998|issn=1944-8007|pages=3517–3520|volume=25|issue=18|doi=10.1029/98GL02492|language=en|first=L. Cirbus|last=Sloan|author=D.}}</ref>. Ezek hasonlóképpen viselkednek, mint az üvegházhatású gázok, ráadásul a felszabaduló metán elősegíthette a keletkezésüket<ref>{{Cite journal|title=Possible methane-induced polar warming in the early Eocene|url=https://www.nature.com/articles/357320a0|journal=Nature|date=1992-05|issn=1476-4687|pages=320–322|volume=357|issue=6376|doi=10.1038/357320a0|language=en|first=L. Cirbus|last=Sloan|author=James C. G.|coauthors=T. C.}}</ref>. Mivel létrejöttük hideg hőmérsékleten és éjszaka történik, így éppen akkor lehettek a légkörben, amikor a sarkvidékeken beköszöntött a tél. A modellek szerint egy egy reális oka lehetett a kiegyensúlyozott klímának, az elmélettel csak az a probléma, hogy ennek igen hosszú ideig kellett volna fennállnia<ref>{{Cite journal|title=Maintenance of polar stratospheric clouds in a moist stratosphere|url=https://cp.copernicus.org/articles/4/69/2008/|journal=Climate of the Past|date=2008-03-31|issn=1814-9324|pages=69–78|volume=4|issue=1|doi=10.5194/cp-4-69-2008|language=English|first=D. B.|last=Kirk-Davidoff|author=J.-F.}}</ref>. Ehhez azonban folyamatos metánkibocsátás és párolgás lett volna szükséges, amire nincs bizonyítékunk.

Az eocén nemcsak a magas átlaghőmérsékletről nevezetes, hanem az Antarktisz eljegesedésének kezdetéről<ref>{{Cite journal|title=The Eocene Arctic Azolla bloom: environmental conditions, productivity and carbon drawdown|url=https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x|journal=Geobiology|date=2009|issn=1472-4669|pages=155–170|volume=7|issue=2|doi=10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x|language=en|first=E. N.|last=Speelman|author=M. M. L. Van|coauthors=J.}}</ref>. Nagyjából 49 millió évvel ezelőtt kezdődött a folyamat, a már említett légköri szén-dioxid szint csökkenésével<ref>{{Cite journal|title=The Eocene Arctic Azolla bloom: environmental conditions, productivity and carbon drawdown|url=https://onlinelibrary.wiley.com/doi/abs/10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x|journal=Geobiology|date=2009|issn=1472-4669|pages=155–170|volume=7|issue=2|doi=10.1111/j.1472-4669.2009.00195.x|language=en|first=E. N.|last=Speelman|author=M. M. L. Van|coauthors=J.}}</ref>. Ugyan 41,5 millió évvel ezelőtt volt egy váratlan kiugrás és ezzel összefüggésben melegedés<ref>{{Cite journal|title=Significant Southern Ocean warming event in the late middle Eocene|url=https://doi.org/10.1130/G19800.1|journal=Geology|date=2003-11-01|issn=0091-7613|pages=1017–1020|volume=31|issue=11|doi=10.1130/G19800.1|first=Steven M.|last=Bohaty|author=James C.}}</ref>, ez relatíve hamar megszűnt és folytatódott a lehűlés. Ezt követően a jégtakaró már állandóan jelen volt az Antarktiszon. A folyamat betetőzése a [[Nyugati-Szél-áramlás]] létrejötte volt<ref>{{Cite journal|title=Origin, signature and palaeoclimatic influence of the Antarctic Circumpolar Current|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0012825203001272|journal=Earth-Science Reviews|date=2004-06-01|issn=0012-8252|pages=143–162|volume=66|issue=1|doi=10.1016/j.earscirev.2003.10.003|language=en|first=P. F.|last=Barker|author=E.}}</ref>, egy körkörös áramlat az Antarktisz körül, amely hideg vízből áll és nem engedi a melegebb vizeket a kontinens közelébe<ref>{{Cite journal|title=Origin, signature and palaeoclimatic influence of the Antarctic Circumpolar Current|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0012825203001272|journal=Earth-Science Reviews|date=2004-06-01|issn=0012-8252|pages=143–162|volume=66|issue=1|doi=10.1016/j.earscirev.2003.10.003|language=en|first=P. F.|last=Barker|author=E.}}</ref>. Hogy pontosan mikor indult be ez az áramlat, nem ismeretes, de valamikor a [[Drake-átjáró]] 41 millió évvel ezelőtti kinyílása környékén, legfeljebb 32 millió évvel ezelőttig<ref>{{Cite journal|title=Onset and role of the Antarctic Circumpolar Current|url=https://www.sciencedirect.com/science/article/pii/S0967064507001786|journal=Deep Sea Research Part II: Topical Studies in Oceanography|date=2007-10-01|issn=0967-0645|pages=2388–2398|volume=54|issue=21|doi=10.1016/j.dsr2.2007.07.028|language=en|first=Peter F.|last=Barker|author=Gabriel M.|coauthors=Fabio}}</ref>.