„Agy-gerincvelői folyadék” változatai közötti eltérés

Az agy-gerincvelői folyadékot az [[agykamrák]]ban található érfonat [[plexus choroideus]] termeli, 0,3-0,4 ml/perc, 500-700 ml/nap mennyiségben. Az oldalkamrákban termelődött ''liquor'' az agykamrák közti nyíláson (Monro-féle nyílás) jut be a [[agykamrák|III. agykamrába]]. A folyadék útja innen az ''aquaeductus cerebri (Sylvii)''-n, vagyis Sylvius-féle csatornán át a [[agykamrák|IV. agykamrába]] vezet. Innen a folyadék a középső Magendie ''(apertura mediana ventriculi quarti)'' és a két oldalsó Luschka-nyílásokon ''(apertura lateralis ventriculi quarti)'' át jut ki az agyat, majd a gerincvelőt körülvevő [[agyhártyák|pókhálóhártya alatti térbe]] '' (spatium subarachnoideum) ''. A vénás keringésbe a [[agyhártyák|sinus sagittalis superioron]] keresztül szívódik vissza a [[agyhártyák|pókhálóhártya]] bolyhai ''(granulationes arachnoideae)'' segítségével. A termelődés és a felszívódás normál esetben egyensúlyban van egymással. Nyomása - oldalfekvésben, lumbálpunkciós testhelyzetben a punkciós tűn keresztül mérve - 70-220 H₂Omm. Ebben mintegy 20 H₂Omm-nyi eltéréseket okoz az artériák pulzálása és a [[légzés]].

A pókhálóhártya alatti tér tágulatai ''(cisternae subarachnoideales)'' elősegítik a liquor áramlását az agy felszínén. A [[kisagy]] és [[nyúltvelő]] közötti ''(cisterna cerebellomedullaris)'' a legnagyobb, ebből megfelelő felkészültséggel liquor is nyerhető. Az agy oldalsó gödrében van a ''(cisterna fossae lateralis)'', az agykocsányok közötti gödörben a ''(cisterna interpeduncularis)'', a látóidegkereszteződés körül a ''(cisterna chiasmatis)'', a nagy agyi véna mentén a ''(cisterna venae magnae cerebri)'', ezt az interpedunculári ciszternával a ''(cisterna ambiens)'' ''(ebben fut a [IV.] agyideg is)'' köti össze, a kérges test felső része mentén van a ''(cisterna corporis callosi)'', a híd ventralis felszínén található a ''(cisterna pontis)''.

Különféle kórképekben a liquor összetevőinek aránya megváltozik, ill. kóros tartalom jelenik meg benne, ezért vizsgálata az [[Emberi idegrendszer|idegrendszert]] érintő betegségek fontos [[orvosi diagnózis|diagnosztikai]] módszere. A vizsgálathoz a folyadékot [[gerinccsapolás]]sal ([[szúrcsapolás]]sal ''(punctio)'' nyerik, amelyet leggyakrabban a gerinccsatorna alsó ágyéki szakaszán, bizonyos ritka esetekben a [[Koponya|koponyán]] belüli folyadéktereken végeznek. Hasonló módon szükség esetén [[gyógyszer]]t is lehet az agy-gerincvelői folyadékba juttatni. Ennek leggyakoribb alkalmazása a [[Szubarachnoidális érzéstelenítés|szubarachnoidális anesztézia]]. Ha a kinyert folyadék enyhén zavaros, az a fehérvérsejtszám növekedésére utal. Erős zavarosság, fokozott [[viszkozitás]] bakteriális fertőzéskor jelentkezik. A sárgás szín a fehérjetartalom erős növekedésnek, enyhe vérzésnek ill. a liquorkeringés zavarának jele. A vöröses árnyalat a vörösvértestszám növekedésére, vérzésre utal. A pontosabb diagnózishoz, mikroszkópos, laboratóriumi és mikrobiológiai vizsgálatokra van szükség.

A liquor cerebrospinalis elváltozásai az agyhártyák betegségeit jelzik. Gyulladásait [[agyhártyagyulladás]]ok ''(meningitis)'' - amelyek ma is életveszélyes állapotnak tekintendők - okozhatják [[baktériumok]], gombák, vírusok és paraziták. A kórkép korlátozódhat az agyhártyákra, de többnyire együtt jár az idegrendszer más részeinek megbetegedésével, így ''(meningitis)'' [[agyvelőgyulladás]]sal ''(encephalitis)'', az [[Emberi idegrendszer|agy és a gerincvelő együttes gyulladásával]] ''(encephalomyelitis)'', a [[gerincvelő|gerincvelői gyökök gyulladásával]] ''(polyradiculitis)''.

* William F. Ganong: Az orvosi [[élettan]] alapjai (Medicina 1990) {{ISBN|963-241-783-6}}