„Lenz Klára” változatai közötti eltérés

Lenz Klára Budapesten [[1924]]. [[június 30.]]-án, a jómódú római katolikus nagypolgári földbirtokos és nagykereskedő [[Lenz család (budapesti déligyümölcs nagykereskedő)|Lenz család]] második gyermekeként született. Az előkelő pesti [[patricius]] család eredetileg több évszázadig élt [[Pozsony]]ban, de a [[19. század]] második felében Pestre költözött át. Apja, [[Lenz József (nagykereskedő)|Lenz József]] (1897–1965), kereskedelmi tanácsos, tartalékos huszárszázados, a „''Pro Ecclesia et Pontifice érdemrend''” tulajdonosa, a "Gyümölcsexportőrök„Gyümölcsexportőrök és Importőrök Egyesülete"Egyesülete” elnöke, a "Déligyümölcs„Déligyümölcs-kereskedők Egyesülete"Egyesülete” alelnöke, a "Magyar„Magyar Gyümölcskiviteli Egyesülés” intéző bizottságának a tagja, a "Gyümölcs„Gyümölcs-, Zöldség- és Élelmiszer-kereskedők Országos Egyesülete"Egyesülete” elnök-jelöltje, bérpalota-tulajdonos, földbirtokos, műkincsgyűjtő, anyja, Topits Klára Mária ([[1901]]–[[1993]]) asszony volt, a szintén előkelő pesti [[patricius]] Topits család sarja; Lenz Józsefné Topits Klára a pesti római katolikus patricius [[Prückler család]] leszármazottja is volt. Lenz Klára nagyapja, Lenz Gyula ([[1838]]-[[1910]]), pozsonyi kereskedő, [[Budapest]]re költözött át testvéreivel együtt és [[1877]]-ben a "„''Lenz Testvérek''"” déligyümölcs és fűszer kereskedő céget alapították meg.<ref>Központi Értesítő, 1877 (2. évfolyam). 1877-11-07 / 104. szám</ref> A Lenz család, habár a Magyar Királyságban polgári származású, családi címerrel bírt, amely már a [[16. század]]ban használatban volt német ajkú területeken, ahol a nemesi ranggal bíró rokonaik éltek. A családi legendárium szerint a [[svájc]]i [[Lenzburg]]ból vándorolt ki a középkor végén és a [[18. század]] elején ez az ága jutott át Pozsonyba. Lenz Klára nagyapjának a bátyja, [[Lenz János Nepomuk]] ([[1843]]-[[1913]]) nagykereskedő, a ''Lenz testvérek'' cég társtulajdonosa, a [[Ferenc József-rend]] lovagja volt.

Lenz Klára anyai nagyszülei, a római katolikus [[Topits Alajos József]] ([[1855]]–[[1926]]), a [[Topits József fia gőztésztagyár|''„Topits József fia”'' nevű Első Magyar gőztésztagyár]] tulajdonosa, a [[Ferenc József-rend]] lovagja, az Országos Ipar Tanács tagja, Budapest főváros törvényhatósági bizottsága tagja, és az evangélikus vallású Eckstein Franciska Otília (1870–1945) voltak.<ref>{{Cite web |title=A volt Topits Tésztagyár 2. és a Tafler-bérházak |url=http://urbface.com/budapest/a-volt-topits-tesztagyar-2--es-a-tafler-berhazak |work=urbface.com |accessdate=2021-07-17}}</ref> Keresztanyja, a [[pest (történelmi település)|pesti]] [[csehek|cseh]] származású özvegy Gömöry Gottliebné Stranszky Hermina ([[1847]]–[[1939]]), az apai dédanyja volt, akivel gyerekkorában szoros kapcsolatot ápolt; Stranszky Hermina édesapja, a római katolikus [[prága]]i születésű Stranszky Prokop ([[1809]]–[[1871]]), rézműves, aki a reformkorban a [[Magyar Királyság]]ra települt át. Lenz Klára igen büszke volt a dédapjára, Gömöry Gottliebre ([[1838]]–[[1908]]), mivel az 1864-67. évi mexikói önkéntes hadtest magyarországi résztvevői között volt vadászhadnagyként, amikor [[I. Miksa mexikói császár|Habsburg–Lotaringiai Miksa főherceg]] a mexikói trón elfoglalásáért utazott Amerikába.<ref>Budapesti Czim- és Lakjegyzék, 1894 (8. évfolyam) • 2. rész. Házjegyzék • A) Belterület • I. kerület. (28. o.)</ref> Lenz Klára az első keresztnevét édesanyja után, Lenz Józsefné Topits Klára után kapta meg, aki tulajdonképpen a nagyanyja után, [[Topits József]]né Prückler Klára ([[1833]]–[[1907]]) tésztagyárosnő után lett ezzel a névvel megkeresztelve. Lenz Klára igen büszke volt a nagypolgári felmenőire; pontossággal számon tartott visszamenőleg több nemzedéket, valamint tetteit, fényképeit, és életrajzi adatait is. A jómódú Lenz József felnőtt korára édesapjától és nagybátyjaitól négy [[budapest]]i bérpalotát, valamint a városmajori családi bérházat, ahol a család tagjai laktak, valamint a "''Lenz testvérek''"” déli-gyümölcskereskedő céget is örökölte. A két világháború között Lenz József a családi vagyont meglehetősen gyarapította több bérpalota, vidéki kastély és több ezer hold vásárlásával. Lenz Klárának négy fivére született. Iskoláit [[Budapest]]en, az ''Isteni Megváltó Lányai [[Szent Margit Gimnázium]]ában'', és [[Svájc]]ban végezte. A fényűzést kedvelő Lenz Klára, ahogy apja, idősebb Lenz József és bátyja, [[Lenz József (tüzér zászlós)|vitéz Lenz József]] ([[1922]]-[[1942]]) is, szenvedélyes vadász volt, sport, amelyet gyerekkora óta gyakorolt; emellett Klára szintén a lovaglást és a zongorán játszást is imádta.

Lenz Klára, [[Vattay Antal]] altábornagy lánya, Vattay Eleonóra, egyik régi jó barátnője volt. A Vattay lány 15 éves szülinapján természetesen jelen volt Lenz Klára, és a magas rangú katonatiszt kérésére, az egyik alárendeltje, a tekintélyes Zala megyei nemesi származású [[boldogfai Farkas család]] sarja,  [[Farkas Endre|boldogfai Farkas Endre]] ([[1908]]–[[1994]]) vezérkari százados, a Magyar Érdemrend Lovagkeresztje tulajdonosa, is ott volt az összejövetelen, ahol Klárát bemutatták neki; hamarosan meg is történt az eljegyzésük. A polgári házasságot [[1942]]. [[május 20.|május 20]]-án, a római katolikus egyházit pedig [[május 21.]]-én, Budapesten a városmajori templomban kötötték meg. Az egyik tanú, dr. tolcsvai Nagy Barna, jogász, a honvédelmi minisztérium miniszteri tanácsos, akinek a neje, Lenz Hilda volt, a menyasszony nagynénje, és a másik tanú dr. [[Forintos György (jogász)|forintosházi Forintos György]], jogász, igazságügyi minisztérium osztályfőnöke, miniszteri tanácsos, akinek a neje boldogfai Farkas Margit volt, a vőlegény nővére. Farkas Endre édesapja, [[Farkas István (főszolgabíró)|boldogfai dr. Farkas István]] ([[1875]]–[[1921]]), jogász, a [[sümegi járás]] [[szolgabíró|főszolgabirája]], Zala vármegye törvényhatósági bizottsági tag, a II. osztályú [[Polgári Hadi Érdemkereszt]] tulajdonosa, és édesanyja, a Pest megyei nemesi persai [[Persay család]]ból persai Persay Erzsébet Julianna ([[1885]]–[[1913]]) asszony volt. Farkas Endre apai nagyszülei, [[Farkas Ferenc (zalai számvevő)|boldogfai Farkas Ferenc]] ([[1838]]-[[1908]]), Zala vármegye számvevője, pénzügyi számellenőre, Zala vármegyei bizottsági tag, a zalai gazdakör tagja, virilista, [[andráshida]]i és [[zalaboldogfa|boldogfa]]i földbirtokos, és a szintén Zala megyei nemesi származású [[nemesnépi Marton család]] sarja, nemesnépi Marton Zsófia ([[1842]]-[[1900]]) úrnő voltak; az anyai nagyszülei persai [[Persay Gyula]] ([[1855]]-[[1924]]), [[Nova (település)|nova]]i gyógyszerész, Zala vármegyei bizottsági tag, a "Nova„Nova és Vidéke Takarékpénztár Részvénytársaság"Részvénytársaság” vezérigazgatója, földbirtokos, és nemeskéri Kiss Erzsébet ([[1867]]-[[1888]]) úrnő voltak.

[[1944]]. [[október 15.|október 15]]-től, férje, Farkas Endre vezérkari őrnagy, állandó beosztás nélkül maradt; ekkor a katonatiszt sietett [[Debrecen]]be Lenz Klárát és családját figyelmeztetni, hogy azonnal el kell hagyni az országot, és másnap, október 16-án kell elindulni Ausztria felé. Ilyen módon Lenz Klára a [[második világháború]]t követően családjával és szüleivel emigrációba kényszerült. [[Németország]]on és [[Svájc]]on át először [[Venezuela|Venezuelába]] mentek, majd [[Kolumbia|Kolumbiában]] telepedtek le. Több hónapig éltek [[Zürich]]ben, a Leonhard strasse 1-es szám alatti Leoneck szállóban. 1946. szeptember 20-án elindult Lenz Klára az MS Bolívia nevű hajóval Dél-Amerika felé a [[svédország]]i [[Göteborg]] kikötőjéből férje, édesapja, János öccse és kisfia, Ákos társaságában (édesanyja és a másik két öccse, valamint a kislánya, Teodóra később, 1948 júniusában, utaztak el hozzájuk Svájcból a Katoomba nevű hajóval). Október 6-án érkeztek a venezuelai La Guaira kikötőbe. Letelepedése kezdetén édesapja újonnan létrehozott óra-ékszer kereskedő cég venezuelai központját vezette Farkas Endre férjével, azonban később az [[1950-es évek]] elején Kolumbiába, Bogotába költözött két gyerekével szüleihez. Légiutas-kísérőnőként dolgozott több éven keresztül a kolumbiai "Avianca"„Avianca” légitársaságnál, valamint a bogotai repülőtéren a magas rangú diplomatákat fogadta és tolmácsolt nekik.

Művészi hajlamait és tehetségeit Lenz Klára bizonyára több polgári foglalkozású felmenőjétől örökölhette: apai dédapja, Lenz József ([[1819]]–[[1863]]), kőfaragó mester, egyik apai ükapja, Stranszky Prokop ([[1809]]–[[1871]]), rézműves mester, anyai dédapja, Eckstein János Károly ([[1836]]–[[1886]]), aranyverő mester volt. Másrészt, lenzLenz Klára művészeti érdeklődései jól láthatóak a különböző témáknál, amelyeket kiválasztott alkotásaira. A három legnagyobb csoport: a vadászattal kapcsolatos állatvilág, az európai és amerikai madarak, valamint [[Prekolumbiánus művészet|prekolumbiánus istenségek]] a [[Maja civilizáció|maja]], [[Inka Birodalom|inka]] és [[Azték Birodalom|azték]] civilizációkból. Az utolsó témát különösen egzotikusnak valamint érdekesnek tartotta, és gyakran vásárolt ezüstből vagy féldrágakőből készült kisebb művészeti tárgyakat állat és egyéb motívumokkal. Magyarországhoz való ragaszkodása az emigráció egész ideje alatt megmaradt benne és családjában, ezt számos alkotásával, főleg díszpárnák, asztalterítők, valamint egyéb textilekkel, és azok motívumaival szemléletesen igazolta.<ref>{{Cite web |url=http://www.nyekladhaza.hu/nyekladhazi-vagyok/szabadido/kiallitasok/185-lenz-klara-falikarpitjai.html# |title=Archivált másolat |accessdate=2013-01-12 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20110527131220/http://www.nyekladhaza.hu/nyekladhazi-vagyok/szabadido/kiallitasok/185-lenz-klara-falikarpitjai.html# |archivedate=2011-05-27 }}</ref> Egyéb témákat is feldolgozott, például falikárpitokat középkori motívumokkal, valamint mitikus állatokat (Pegazus, egyszarvú), és ókori egyiptomi jeleneteket is. Művészeti hajlamai az egzotikus alakú bearanyozott fakeretű dísztükrök terén is megmutatkozott, amelyekkel kolumbiai lakását díszítette; számos ilyen jellegű tükröt saját magától tervezett, majd csináltatta és bearanyoztatta. A szenvedélyes műkincsgyűjtő, Lenz Klára, nagyon szerette a kínai, indiai és japán elefántcsont figurákat; sokféle ezüstből készült dísztárgyat, valamint dísztárgyat is szerzett meg a perui és a mexikói útjai során is. Lenz Klára szintén gyűjtött különböző kolumbiai népi fafaragványokat, amelyek állatokat, emberi alakokat és helyi isteneket ábrázoltak. A művelt világjáró Lenz Klára asszony élete végéig, körülbelül 200 gobelint készített, 83 országot járt be és hat nyelven beszélt ([[Magyar nyelv|magyarul]], [[Német nyelv|németül]], [[Spanyol nyelv|spanyolul]], [[Angol nyelv|angolul]], [[Francia nyelv|franciául]] és [[Olasz nyelv|olaszul]]).

A halálát várva elrendelte saját mauzóleum építését Kolumbiában, a "Nueva„Nueva Debrecen"Debrecen” nevű családi birtokon, egy kisebbik telken, ami temetőként szolgált, miután apja, Lenz József pápai engedélyt kapott hozzá. A saját koporsóját, egy virágos faragásokkal díszített faládát is elkészítette, amelyet a bogotái lakás pincéjében tartott. Az egészsége fokozatos romlása után a családja eladta a kolumbiai házát, 2007-től [[Madrid]]ban, [[Spanyolország]]ban tartózkodott Teodóra lányánál egészen a haláláig 2013-ig. A "Cementerio„Cementerio de la Ermita"Ermita” nevezetű temetőben, a Soto de la Moraleja nevű lakónegyedben, [[Alcobendas]]ban, Madrid mellett nyugszik.

"„''Skrupulus nélküli emberek, sajnos igen sokan élnek a világban. Felhasználták édesapám idős korában bekövetkezett betegségét, jóhiszeműségét. Enyhén szólva eltulajdonították nagy értékű keleti, perzsa, stb. szőnyegeit, híres festőktől származó festményeit. E festők képei mind a [[Louvre]]-ban és [[Prado|Pradóban]], mind pedig más múzeumokban is féltve őrzött kincsek. E nagy veszteségének illetve ezekkel kapcsolatos műélvezet hiányának "»pótlására"«, e kettőnek - a szőnyegek és a festmények - kombinálásával kezdődött meg ez irányú alkotó tevékenységem''"” - Lenz Klára, 1994.<ref>Matits, F. (1994). Lenz Klára művei. Budapest, Magyarország. Országos Széchényi Könyvtár.</ref>

*[[Budapest]] - 2018. november 29.-én a Budaörsi Kert Barátok szervezésével az Arany János utca 10-es szám alatti "''Aranytíz kulturházban''" zajlott egy konferencia: Teleki András Phd történész hallgató, Farkas Ákos András nemzetközi politológus, történész, genealógus, és Szekeres-Ugron Villő művészetörténészművészettörténész hallgató előadást tartottak a Lenz család és Lenz József karitativkaritatív szerepéről, a Lenz család történetéről az emigrációban valamint Lenz Klára textiljeiről egyaránt. A konferencia után a nyékládházi és a budaörsi textil gyűjteményt lehetett megtekinteni a kiállító teremben. A kiállitáskiállítás a Budaörsi Kert Barátokból Nagy Sándorné Nyíri Ágnes a főszervezővel, valamint Vizy László, építész, festőművész, helytörténész, az Aranytíz Helytörténeti Klub elnökének a közbenjárásával zajlott.<ref name="aranytiz2018">{{Cite web|url=http://www.aranytiz.hu/modules.php?module=articles&do=article&artname=LENZ-KLARA-1924-2013-GOBELIN-KIALLITASA|title=Aranytiz.hu - Aranytiz kulturház - LENZ KLÁRA (1924-2013) GOBELIN KIÁLLÍTÁSA - (URL: 2018. november 30.-án megtekinte.)}}</ref>

nagykereskedő, kereskedelmi tanácsos, tartalékos huszárszázados, a „Pro Ecclesia et Pontifice érdemrend” tulajdonosa, a "Gyümölcs„Gyümölcs-, Zöldség- és Élelmi- szerkereskedők Országos Egyesülete"Egyesülete” elnöke,<br /> a "Gyümölcsexportőrök és Importőrök Egyesülete" elnöke, a "Déligyümölcskereskedők„Déligyümölcskereskedők Egyesülete"Egyesülete” alelnöke,<br /> a "Magyar Gyümölcskiviteli Egyesülés” intéző bizottságának a tagja, a "Lenz„Lenz Testvérek"Testvérek” déligyümölcs és fűszer kereskedő cég tulajdonosa, földbirtokos, bérpalota tulajdonos<br />r. kath.

pozsonyi polgár, nagykereskedő, a "Lenz„Lenz Testvérek"Testvérek” déligyümölcs és fűszer kereskedő cég tulajdonosa, bérpalota tulajdonos<br />r. kath.

| rowspan="2" align="center" | Apai nagyanyja:<br />'''Gömöry Anna''' Mária Etelka<br />(Budapest, [[1874]]. [[február 24.]] –<br />[[Budapest]], [[1946]]. [[november 19.]])<br>kereskedőasszony, a "Lenz„Lenz Testvérek"Testvérek” déligyümölcs és fűszer kereskedő cég tulajdonosa, bérpalota tulajdonos<br />ágh.