„VI. Eduárd angol király” változatai közötti eltérés

[nem ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Thespides (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
Thespides (vitalap | szerkesztései)
aNincs szerkesztési összefoglaló
Címkék: Vizuális szerkesztés Mobilról szerkesztett Mobil web szerkesztés
72. sor:
1553 februárjában Eduárd ágynak esett. Lázas volt és köhögött, állapota pedig fokozatosan romlott. Áprilisra már elég jól érezte magát ahhoz, hogy sétáljon egyet Westminster parkjában és hogy Greenwichbe költözzön. Állapota ekkor ismét romlott, május elejére viszont újra jobban lett, és ablakából meg tudta tekinteni a [[Temze|Temzén]] a hajókat. Júniusban aztán állapota újból súlyosbodott, köhögési rohamok kínozták, a lába pedig úgy feldagadt, hogy csak fekve volt képes megmaradni. Ekkor vált nyilvánvalóvá, hogy állapota végzetes. Mivel életkorából adódóan nem volt örököse, felmerült annak a veszélye, hogy féltestvére, a katolikus Mária kerülne a trónra, ami a protestáns egyház illetve Eduárd tanácsadói számára végzetes következményekkel járt volna. Maga Eduárd is ellenezte Mária trónutódlását, és nemcsak vallási okokból, hanem azért is, mert hitt a férfiági öröklésben. Ezért aztán halála előtt rendelkezett az öröklésről, és kizárta mindkét féltestvérét, és velük szemben első unokatestvérét, a 16 éves Lady Jane Greyt nevezte meg utódjául. Jane Grey nem volt más, mint Lord Guilford Dudleynak, a kvázi-régensnek a fia.
 
Eredeti végrendelete szerint férfiágon csak az ő utódai örökölhetik a koronát. Ha ő férfiutód nélkül halna meg, akkor Jane Grey anyjának fiai, Jane, vagy annak testvéreinek fiai örökölnének. Később ezt változattaváltoztatta meg arra, hogy Jane, illetve a testvérei örökölhetik a trónt. Jane kivételt képezett, ugyanis ha lányai születtek volna, ők már nem örökölhették volna a trónt. Máriát és Erzsébetet fattyúnak nevezve zárta ki az utódlásból, és ezt arra alapozva tette, hogy még VIII. Henrik idején nyilvánították őket azzá, és ez a helyzet azóta se lett tisztázva. Ez a végrendelet mindazonáltal felülírta Henrik 1543-as harmadik örökösödési törvényét.
 
Kora júniusban Eduárd megfogalmaztatta jogászaival a végrendelet végső változatát, a hónap közepén pedig betegágyához hívatta embereit és támogatásukat kérte. Egyes tanácsadóit és jogászokat arra kötelezett, hogy halála után segítsék végakarata érvényesítését. A főurak egy része ellenezte az ebben foglaltak teljesülését, de aligha merték ekkor kifejezni ellenérzésüket.