„Irónia” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a A bevezető részben a világos megértés kedvéért felsoroltam néhány klasszikus példát. Javítottam azt a magyar tankönyvekben általános tételt, miszerint az iróniát valamilyen metakommunikatív jelzés azonosítja. A nemzetközi szakirodalom különféle meghatározó szerzői azonban azt hangsúlyozzák, hogy az iróniának nincs formális markere, szemantikai és pragmatikai alakzat. A Bibliográfiába betettem néhány elméleti alapművet. |
amongus |
||
5. sor:
Például: "szépen állunk", értsd: 'rosszul állunk'. Mint Arisztotelész mondja, az ironikus "gánccsal dicsér és dicsérettel gáncsol". Quintilianus egy példája: Dido mondja Aeneasnak: "Menj csak a széllel, Itália vár!", ami egyfelől egy parancs, ám Dido nincs abban a helyzetben, hogy parancsoljon Aeneasnak, másfelől Dido éppenhogy marasztalni szeretné Aeneast, nem pedig Itáliába küldeni. Az angol retorikák egy gyakori példája a ''Büszkeség és balítélet'' első mondata: "Egyetemesen elismert igazság, hogy a legényembernek, ha vagyonos, okvetlenül kell feleség." Ez az elbeszélő mondata, de a szöveget továbbolvasva rá kell jönnünk, hogy ez aligha az elbeszélő véleménye, sokkal inkább Mrs. Benneté, és már csak azért sem lehet egyetemesen elismert igazság, mert Mr. Bennet sem ért vele egyet. Hírhedt példa Swift ''Szerény javaslat''a, mely makulátlan gazdasági okfejtésekkel igazolja, hogy az írországi szegénység problémáját remekül lehetne orvosolni, ha az ír gyerekeket a brit húspiacon értékesítenék. A valós embertelenségekre az embertelenség ad absurdum vitelével hívja fel a figyelmet.
Egy megnyilatkozás annál ironikusabb, minél kevésbé van jelezve, hogy az. Az irónia "gondolatalakzat" (Quintilianus), akkor ismerjük fel, ha ismerjük a közlőt és/vagy a kontextust. Retorikai és pragmatikai hatása is ebben áll: felszültség keletkezik az éppen mondottak és a kontextus- vagy világismeretünk között. Rákényszerít a különböző nézőpontok tudatosítására. Az irónia azzal a kockázattal is jár, hogy nem ismerik fel. Ez komoly félreértésekhez vezet, de ekkor a helyesen értés és a megvilágosodás metafiktív alakzata. Az irónia egyfelől játékos és megtévesztő, másfelől komoly és épületes: megértéséhez megköveteli a komplex világismeretet vagy legalább a kontextus ismeretét. sus
Az irónia szó [[ógörög nyelv|ógörög]] eredetű, a „színlelt szerénykedés, tettetés, kertelés, tudatlanságot színlelő kérdezgetés” jelentésű εἰρωνεία [eiróneia] az εἴρων [eirón] „tudatlanságot színlelve kérdező személy, színlelő” szóból képzett elvont főnév. Ez az eljárás a görög komédiák, illetve [[Szókratész]] egyik kedvelt [[szónoklattan|retorikai]] eszköze volt.
| |||