|
===Nemzeti Egység Pártja===
[[Gömbos Gyula]] miniszterelnöki kinevezése után a reformok iránti elkötelezettséget demonstrálandó [[1932]]. [[október 27]]-én az Egységes Párt az addig hivatalos ''Keresztény-Keresztyén Földmíves-, Kisgazda- és Polgári Párt'' megnevezést a ''Nemzeti Egység Pártja'' (NEP) névvel váltotta fel. Az „új” párt azonnal nekilátott tömegbázisa kiépítéséhez és szerves egységgé alakulásához, addig szokatlan módon fizetett pártszervezőkkel, erős [[propaganda]] támogatás mellett. A reklámhadjárat során a Nemzeti Munkaterv erősen demagóg volta, illetve belső ellentmondásai ismét felszínre kerültek,. ezeketEzeket Gömbös többnyire látszatintézkedésekkel, illetve figyelemeltereléssel (pl.például a [[horogkereszt]]es jelvények használatának betiltása) igyekezett elleplezni, mivel a Bethlennel kötött kompromisszumot és vele a kötöttségeket nem tudta érdemben lerázni. Gömbös ügyes manőverezései révén a párt (és vele ő sem) bukott bele sem a világválságba, sem az [[I. Sándor jugoszláv király]] elleni [[1934]]-es [[Marseillesmarseilles]]-i merénylet vizsgálataiba, mely során kiderült, hogy az eseményt kitervelő és végrehajtó horvát [[usztasa|usztasák]] rövid ideig [[Jankapuszta|Jankapusztán]] is tartózkodtak. Noha [[Olaszország]] részvétele a gyilkosságban sokkal valószínűsíthetőbb volt, mégis Magyarországot tette meg a [[kisantant]] bűnbaknak az ügyben,. aA sikeres magyar diplomácia révén azonban nem sikerült súlyosan elmarasztaló ítéletet kicsikarniuk a [[Népszövetség]] Tanácsától,; az Magyarországra bízta az esetleges felelősök, résztvevők felkutatását és megbüntetését.
Gömbös az [[1930]]-ban kivált, ellenzéki kisgazdák ([[Független Kisgazda-, Földmunkás és Polgári Párt]]) növekvő népszerűsége láttán [[1934]] elején titkos választási paktumot ajánlott [[Eckhardt Tibor]]éknak. Az 1934 májusában megkötött egyezség értelmében Eckhardt, a kisgazdák elnöke lett Magyarország [[népszövetség]]i megbízottja (előtte soha ellenzéki politikus nem töltötte be ezt a tisztséget), melyért. cserébeCserébe a Bethlent a párton belülrőbelülről támadó Gömböst segítették a parlamentben, valamint az esedékes, [[1935-ös választások]]on minimalizáljákminimalizálták az egymás közti versengést. Az így két tűz közé került Bethlen kénytelen volt engedni Gömbösnek, aki immár saját elképzelései szerint alakíthatta át kormányát. A bethlenista miniszterek leváltása, illetve a hadsereg vezetőjének és több magasrangúmagas rangú tisztnek a nyugdíjazása, pontosabban a helyükre németbarát, Gömbös-párti tisztek kinevezése ellen tiltakozásul Bethlen és köre, valamint több leváltott miniszter is kilépett a pártból. A NEP-et gyűjtőpárttá szervező intézkedések eközben lassan beértek az 1935-ös választásokra – ekkorra már szinte minden településen működött helyi pártszervezet, összesen mintegy 70 ezer pártaktivistával, melyami meghozta a várt választási sikert is: az [[1931-es választások]]hoz képest 13 mandátummal többet, 171-et sikerült begyűjteniük. Választási sikerei ellenére, antidemokratikus intézkedései és törekvései, a diktatúra bevezetése érdekében tett lépései (pl. [[korporativizmus|korporációs rendszer]] kiépítésének megkezdése) gyakorlatilag egy tömbbe kovácsolták Gömbös ellen a párt belső ellenzékétől a szociáldemokratákig az összes parlamenti szereplőt. Támadásaikat semlegesítendő, számos szociálpolitikai intézkedés került bevezetésre, köztük a 48 órás munkahét, valamint elhangzott egy átfogó földreform ígérete, a tömegek azonban ezt már nem hitték el. A párton illetve a parlamenten, sőt a kormányon belül is komoly nézeteltérések, kemény politikai harcok kezdődtek, melyek lezárására [[1936]]-ra már [[Horthy]] is Gömbös elmozdítását látta a legjobb megoldásnak, erre azonban Gömbös súlyosbodó betegsége, majd azév [[október 6]]-i halála miatt nem került már sor. A helyébe lépő [[Darányi Kálmán]] feladata a Gömbössel előretört jobboldali radikalizmus megfékezése, visszaszorítása lett. A várakozásoknak megfelelően leépítette a pártapparátust, a vezető pozíciókba mérsékelt konzervatívokat ültetett, betiltotta a [[Nemzet Akaratának Pártja|Nemzet Akaratának Pártját]], illetve a [[Magyar Nemzeti Szocialista Párt]]ot, vezetőket ([[Szálasi Ferenc]], [[Böszörményi Zoltán]]) pedig börtönbe csukatta, valamint komoly szankciókat léptetett életbe a [[MOVE]] ellen is. Kezdeti határozott fellépése azonban 1937-38-ra teljesen elolvadt, Hitler sikerei, valamint a szélsőjobb erőteljes térnyerése az intézkedések ellenére teljesen elbizonytalanították, betiltásuk helyett egyes követeléseik teljesítésével (pl zsidótörvény-javaslatok) igyekezett lecsillapítani őket, azonban ez csak olaj volt a tűzre. Az [[Anschluss]] után teljesen feladta a küzdelmet: engedélyezte Szálasi újabb pártjának megalapítását, és leült velük tárgyalni, hogy esetleges pozíciókért cserébe alkotmányos ellenzéki szerepbe erőltesse a nyilasokat. Az események láttán a konzervatívok, [[Bethlen István (politikus)|Bethlen István]]nal és [[Károlyi Gyula|Károlyi Gyulával]] az élen megvonták bizalmukat a kormányfőtől, a kialakult párton belüli viták és azon kívüli kaotikus állapotok (Horthy rádióbeszédben nyugtatta a kedélyeket, hogy „(...) a rendet és a nyugalmat ebben az országban büntetlenül nem fogja zavarni senki.”) láttán Darányi [[1938]]. [[május 12]]-én benyújtotta lemondását, helyét a sokkal karizmatikusabb [[Imrédy Béla]] foglalta el. Imrédy rendpárti intézkedései nyomán ismét számos szélsőjobboldali, illetve szélsőbaloldali, vagy annak tartott pártot és egyéb szervezetet, lapot betiltottak, valamint Szálasit ismét, ezúttal három évnyi börtönre ítélték. Az [[bécsi döntések|első bécsi döntés]] úgy tűnt, Imrédyt megerősíti pozíciójában, azonban mikor a németek jelezték, h Magyarország provokatívabb fellépéssel [[Kárpátalja|Kárpátalját]] is visszakaphatta volna, a párton belüli ellentétek ismét felszínre kerültek, melyen már a kormányátalakítás sem segített. A házszabály-revízió kapcsán (mely a parlamentet lásztatszereplővé süllyesztette volna) 58 képviselő kilépett a pártból, így történelme során először a kormánypárt kisebbségbe került a parlamentben. Az események hatására Imrédy benyújtotta lemondását, azt azonban a kormányzó nem fogadta el. Az újjáalakult vezetést segítette a visszacsatolt területekről érkező 16 képviselő, akik mind a NRP-el szimpatizáltak. A párt erősítése érdekében pedig [[1939]]. [[január 6]]-án elindította a Magyar Élet Mozgalmat, melynek célja a legkülönfélébb társadalmi rétegek egyesítése volt a nemzeti egység jelszava alatt, hogy így kerülhesse meg a parlamentet. Az eseményeket övező belpolitikai válság megoldására Imrédy elmozdítása volt az egyetlen lehetőség, melyhez a segítséget az ellenzék szolgáltatta. Nekik sikerült kideríteniük, hogy Imrédy egyik dédanyja [[zsidók|zsidó]] volt. Az ezt igazoló bizonyítékok hatására február 15-én beadta lemondását, helyét [[Teleki Pál]] vette át.
{| class="wikitable"
|
