„Madame de Staël” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
37. sor:
Házassága után Germaine a Rue du Bacra utcában szalont nyitott. Nagy bámulója és szorgalmas olvasója volt [[Jean-Jacques Rousseau|Rousseau]]-nak, aki irodalmi munkásságára nagy hatással volt, és akiről már 22 éves korában lelkes könyvet is írt: ''Lettres sur les ouvrages et le caractère de J. J. Rousseau'' (2. kiad. Párizs, 1789) címmel. Élénk részt vett a forradalmat elősegítő irodalmi mozgalmakban is; csak halála után megjelent: ''Considérations sur les principaux événements de la révolution française'' (3 kötet, 1818 és több ízben) című könyve mutatja, hogy utóbb az angol alkotmányforma elveihez tért meg.
A [[jakobinus terror|jakobinusok rémuralma]] idején egy ideig még Párizsban maradt. Később, amikor halálos veszély fenyegette, apjához menekült [[Coppet]]-ba, a [[Genfi-tó]] mellé. Innen [[Anglia|Angliába]] ment, ahol a letartóztatott [[Mária Antónia francia királyné|Mária Antoinette királyné]] érdekében ''Réflexions sur les procès de la reine par une femme'' című könyvét (Párizs, 1798) írta. Robespierre bukása után adták ki: ''Réflexions sur la paix, adressées a M. Pitt et aux Français'' (
Staël asszony szellemének szabad röpte nem tetszett Napóleonnak, aki több ízben hiába kísérelte meg a vele való politikai kiegyezést. Nevezetes Staël két idealisztikus irányú regénye: ''Delphine'' (4 köt., Genf, 1802) és ''Corinne, ou l’Italie'' (2 kötet, Párizs, 1807). Az özvegy Madame de Staël egy évig [[August Wilhelm Schlegel]] német íróval [[Weimar]]ban és [[Berlin]]ben tartózkodott. Útjának eredménye lett ''De l’Allemagne'' című műve, amely a németek szellemi haladásának bemutatásával nagyon hatott a franciákra. Napóleon a könyvet a rendőrség útján lefoglaltatta, ezért az csak 1813-ban jelenhetett meg [[London]]ban.
50. sor:
Madame de Staël rövid ideig (1806) [[Franciaország]]ban, [[Bécs]]ben (1807) és Coppet-ban tartózkodása után hiába tett kísérletet arra, hogy Franciaországban maradhasson, mert Napóleon császár újabb száműzetési parancsot adott ki ellene.
1812 tavaszán Staël Coppetből Bécsbe menekült, innen [[Moszkva|Moszkvába]] és [[Szentpétervár]]ra, majd Svédországba ment, mivel legkisebbik fia, Albert egy [[Mecklenburg]]ban vívott párbajban elesett. Svédországban írta: ''Dix années d’exil'' (Párizs, 1821) és ''Réflexions sur le suicide'' (London, 1813) című műveit. Napóleon császár bukása után Madame de Staël többnyire Párizsban élt. Legkisebbik leányát, Hedvig Gustava Albertinát 1816-ban [[Victor de Broglie]] herceghez adta nőül, aki később, 1835-ben Franciaország államtanácsának elnöke és külügyminiszter lett. Később ő maga is második házasságra kelt egy francia szolgálatban álló olasz tiszttel, Roccával, de ezt titokban tartotta, mert a Staël névről és a bárónéi rangról nem akart lemondani. Életének utolsó tíz évében írta ''Considérations sur la révolution française'' (3 kötet, Párizs, 1818) című munkáját. [[1817]]. február 21-én agyvérzést kapott, majd hosszas kínok után meghalt. Összes műveit (17 kötet,
== Művei ==
| |||