„Baphomet” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
32. sor:
== Éliphas Lévi ==
Később, a 19. században Baphomet neve még inkább összefüggésbe került az [[Okkultizmus|okkultizmussal]]. [[Éliphas Lévi]] két kötetben adta ki a Dogme et Rituel de la Haute Magie ("A magas mágia dogmája és rituáléi") című művét (Dogme 1854, Rituel 1856), amelyben szerepelt egy saját maga által rajzolt kép, amelyet Baphometnek és "A szombati kecskének" nevezett, és amely egy szárnyas, humanoid kecskét ábrázol, mellpárral és a fején a szarvai között fáklyával (lásd az ábrát fentebb). Ez a kép vált Baphomet legismertebb ábrázolásává. Lévi a Baphometet az abszolútum szimbolikus formában való ábrázolásának tekintette, és szimbolikáját részletesen kifejtette a címlapként szolgáló rajzán: <blockquote>A címlapon látható kecske a homlokán a pentagramma jelét viseli, amelynek egyik csúcsa a fény szimbóluma, két keze pedig az okkultizmus jelét alkotja, az egyik felfelé mutat a Chesed fehér holdjára, a másik lefelé a Geburah fekete holdjára. Ez a jel az irgalom és az igazságosság tökéletes összhangját fejezi ki. Az egyik karja női, a másik férfi, mint a Khunrath androgünjének, amelynek attribútumait egyesítenünk kellett a kecskénkével, mert ő egy és ugyanaz a szimbólum. A szarvai között ragyogó intelligencia lángja az egyetemes egyensúly mágikus fénye, az anyag fölé emelkedett lélek képe, ahogy a láng, miközben az anyaghoz kötődik, az anyag fölött ragyog. A fenevad feje a bűnös rémületét fejezi ki, akinek anyagilag cselekvő, egyedül felelős részének kell kizárólagosan viselnie a büntetést; a lélek természetének megfelelően érzéketlen, és csak akkor szenvedhet, ha anyagiasul. A nemi szervek helyett álló rúd az örök életet jelképezi, a pikkelyekkel borított test: a vizet, a fölötte lévő félkör: a légkört, a fölötte következő tollak: az illékonyat. Az emberiséget az okkult tudományok e szfinxének két melle és androgün karjai képviselik.</blockquote>
=== Boszorkányszombat ===
Lévi Baphomet ábrázolása hasonlít a korai Tarotban szereplő Ördög ábrázolásához. Lévi, aki a később S. L. MacGregor Mathers által használtaktól eltérő megfeleltetésekkel dolgozott, "az Ördög Tarot kulcsát Merkúrral tette egyenlővé", "alakjának [[Hermész|Merkúr]] caduceusát adta, amely [[Hímvessző|falloszként]] emelkedik ki az ágyékából"
Lévi úgy vélte, hogy a középkori boszorkányszombat állítólagos ördögimádata az ősi [[Pogányság|pogány]] rítusok továbbélése. Egy [[Házikecske|kecske]], amelynek szarvai között gyertya van, megjelenik a középkori boszorkányságról szóló feljegyzésekben, és a Dogme et Rituelben más mondák is szerepelnek.<blockquote> E figura alatt egy őszinte és egyszerű felirat olvasható - AZ ÖRDÖG. Igen, itt szembesülünk minden rémségek fantomjával, minden teogónia sárkányával, a perzsák Ahrimánjával, az egyiptomiak [[Tüphón|Tüphonjával]], a görögök Pitonjával, a héberek öreg kígyójával, a fantasztikus szörnyeteggel, a rémálom, a Croquemitaine, a vízköpő, a középkor nagy fenevadja, és - mindezeknél rosszabb - a templomosok Baphometje, az alkimisták szakállas bálványa, Mendes obszcén istensége, a szombati kecske. E "Rituálé" címlapja pontosan reprodukálja az éjszaka rettenetes császárának alakját, minden attribútumával és minden jellemével együtt ... Igen, mély meggyőződésünk szerint a Templomosok Rendjének nagymesterei imádták a Baphometet, és beavatottjaik imádták is; igen, léteztek a múltban, és talán még ma is léteznek olyan gyűlések, amelyeken ez a trónon ülő, szarvai között lángoló fáklyát tartó alak elnököl. De e jel imádói nem gondolják, mint mi, hogy ez az ördög ábrázolása; ellenkezőleg, számukra ez [[Pán|Pán istené]], modern filozófiai iskoláink istene, az alexandriai teurgikus iskola és a mi misztikus neoplatonikusaink istene, Lamartine és Victor Cousin istene, Spinoza és [[Platón]] istene, a primitív gnosztikus iskolák istene; a disszidens papság Krisztusáé is.... A szombat misztériumait sokféleképpen írták le, de mindig szerepelnek a [[Grimoár|grimoire-okban]] és a mágikus próbákban; a témában tett kinyilatkoztatásokat három csoportba lehet sorolni: 1. azok, amelyek egy fantasztikus és képzeletbeli szombatra vonatkoznak; 2. azok, amelyek elárulják a valódi adeptusok okkult gyülekezeteinek titkait; 3. az ostoba és bűnös összejövetelek kinyilatkoztatásai, amelyek célja a [[Mágia|fekete mágia]] műveletei.</blockquote>Lévi Baphometje, minden modernkori hírneve ellenére, nem felel meg a templomos perek történelmi leírásainak, bár valószínűleg a Hammer-Purgstall Mysterium Baphometis revelatum című művében ábrázolt "Baphomet" figurák ihlették. Részben talán a bretagne-i Lanleff és a párizsi Saint-Merri templomok groteszk faragványai is ihlették, amelyek denevérszárnyakkal, női mellekkel, szarvakkal és egy bozontos fenevad hátuljával ábrázolják a guggoló szakállas férfiakat.
=== Szocializmus, romantika és magnetizmus ===
Lévi alexandriai iskolára és a templomosokra való hivatkozásait az igazi [[kereszténység]] eredetéről és jellegéről szóló viták hátterében magyarázhatjuk. Rámutattak, hogy ezek a viták magukban foglalták a romantikus szocializmus vagy [[Utópista szocializmus|utópisztikus szocializmus]] korabeli formáit, amelyeket a gnosztikusok, a templomosok és más [[Misztika|misztikusok]] örököseinek tekintettek. Lévi, aki az 1840-es évek óta maga is ezen iskolák híve volt, a [[Szocializmus|szocialistákat]] és a [[Romantika|romantikusokat]] (például Lamartine-t) az igaz vallás ezen állítólagos hagyományának utódainak tekintette. Elbeszélése valójában a szocializmus történetírásait tükrözi, köztük legjobb barátja és politikai elvtársa, Alphonse Esquiros Histoire des Montagnards (1847) című művét. Következésképpen Lévi a Baphometet egy forradalmi eretnek hagyomány szimbólumaként ábrázolja, amely hamarosan az "emberiség felszabadulásához" és a tökéletes társadalmi rend megteremtéséhez vezet.
Lévi írásaiban a Baphomet nemcsak egy történelmi-politikai hagyományt fejez ki, hanem okkult természeti erőket is, amelyeket az asztrális fény mágikus elméletével magyaráz. Ezt az elképzelést az úgynevezett "spiritiszta magnetizmus" kontextusában dolgozta ki: olyan elméleteket, amelyek a magnetizmus vallási vonatkozásait hangsúlyozták. Képviselőik gyakran szocialisták voltak, akik hittek a vallás és a tudomány "szintézisének" társadalmi következményeiben, amelyet a magnetizmus eszközeivel kívántak elérni. 1. A szocialista hátterű spiritiszta magnetisták közé tartozik du Potet báró és Henri Delaage, akik Lévi számára fő forrásként szolgáltak. Ugyanakkor Lévi olyan híres katolikus szerzők ellen polemizált, mint Jules-Eudes de Mirville és Roger Gougenot des Mousseaux, akik a magnetizmust démonok és más pokoli erők működésének tekintették. Az előző szakaszban idézett passzust közvetlenül megelőző bekezdést ezzel a háttérrel kell szemlélni:<blockquote>A laikusok tanítására, M. le Comte de Mirville elégedettségére, a [[Démonológia|démonológus]] Bodin igazolására, az egyház nagyobb dicsőségére, amely üldözte a templomosokat, elégette a mágusokat, kiátkozta a szabadkőműveseket, stb. bátran és pontosan kijelentjük, hogy az okkult tudományok minden alsóbbrendű beavatottja és a nagy arkanum gyalázója nemcsak a múltban, hanem most is és örökké imádja azt, amit ez a riasztó szimbólum jelez.</blockquote>
=== Mendes kecskéje ===
TBA
| |||